Maga a pasteis de nata kifejezés elég leíró, ugyanis krémes tésztát jelent. Ugyanakkor nem ez az eredeti sütemény, hanem a pasteis de Belém, amit viszont csak Lisszabon Belém városrészében, egyetlen egy helyen kapni. Az eredetileg papok és apácák által készített édesség sikere viszont olyan szinten töretlen, hogy országszerte kapni a krémes kosárkákat – pasteis de nata néven.
Videón is megnézheted, hogyan készülnek az édes desszercsodák:
Portugál krémest házilag készíteni sem ördöngösség, csak kicsit időigényes… érdemes rászánni egy fél délutánt, és a másnap reggelt is.
A sütemény lényegében két részből áll: a szinte szilánkosan ropogós, vajas leveles tésztás kosárkából és a remegősen lágy krémből.
Ha leveles tésztát csinálunk házilag, készüljünk fel lélekben, hogy macerás és koszolós a folyamat. Mielőtt azonban ezen a ponton feladnátok az olvasást, elárulom: én is most csináltam először házilag, és nemcsak szuperül sikerült, de olyan finom is lett, hogy többet biztos nem veszek nyúlós bolti tésztát! És ha egyszer kipróbáljátok, ti sem fogtok, az fix.
Pontos receptet ITT találtok, most csak a lényeget szedem össze nektek.
A portugál krémes készítéséhez meglepően kevés dologra van szükség, éppen ezért viszont igyekezzünk mindenből a pénztárcánk által megengedett legjobb minőséget választani – különösen igaz ez a vajra. A tészta lényegében erre épül, na meg a technikára: nyújtsuk minél vékonyabbra, így kevesebb nyújtással is elérjük azt a szuper ezerrétegűséget, ami olyan istenivé teszi a tésztát.
Mivel a pasteis de Belém esetében eredetvédett süteményről van szó, nincs pontos receptje, épp ezért ahány ház, annyi szokás, hogy miből mennyi kerül a kosárkába. A krém ízesítéséhez én most használtam fahéjat és vaníliát is – utóbbi megint az az alapanyag, amin nem érdemes spórolni, mert nincs az az aroma, ami felér egy rúd kikapart magjaival. Illetve mivel nálunk mindig van itthon házi vaníliakivonat, abból is tettem bele egy jó evőkanálnyit.
Nosalty-tipp: A kikapart vaníliarudakat még véletlenül se dobjátok ki! Helyette tegyétek őket egy jól zárható, 2-3 decis üvegcsébe, és öntsétek fel vodkával. Már pár nap alatt látszani fog, ahogy a vanília kioldódik az alkoholba. Minden új rudat ide berakhattok, a felhasznált kivonatmennyiséget pedig vodkával pótolhatjátok.
A sütés szintén sarkalatos pont, bármilyen ijesztően hangzik is, a sütőnk által megengedett legmagasabb hőfokon érdemes sütni a kosárkákat. Ugyanis ez az extrém hő az, amitől kellően ropogós lesz a tésztánk, a krém tetején pedig megjelennek a portugál krémesre jellemző fekete kis foltok. Tradicionálisan különálló kis kosarakban sütik nagyjából negyed órát, de fém muffinformában is tökéletesen elkészíthető, ez esetben azonban figyeljünk, mert valamivel hamarabb elkészülnek.
A kész kosárkákat hagyjuk pár percet pihenni, majd tetszés szerint szórjuk meg fahéjjal vagy fahéjas porcukorral. Hidegen is isteniek, viszont az igazi, remegős pudingélményt azon melegében fogyasztva tapasztalhatjuk meg. Na, ki próbálja ki?
A receptért kattints a Nosalty oldalára!
