A recept három éves műhelymunka-sorozat tapasztalatainak eredménye, amelynek során a koreográfus azt a formát kereste, amelyben a legkülönbözőbb emberek együtt tudnak táncolni úgy, hogy közben megtartják saját egyéniségüket.
A budapesti csapat a produkciót öt napon át próbálja majd, a mozdulatokat pedig nem betanulják, hanem ők maguk hozzák. A Galában megférnek egymás mellett különböző korú, nemű, testalkatú, képzettségű és képességű emberek, akik mást gondolnak és tudnak a táncról, és különféleképpen érzik magukat benne biztonságban. Nem sebezhetetlenek, van, amikor jól sikerülnek a dolgok, és van, amikor nem. A kategorizálhatatlan saját-táncok olyan leltára ez, mely nemcsak bemutatja a szépség sokféleségét, hanem egy közös vágyért is dolgozik.
Jérôme Belt mindig is az érdekelte, hogy mi rejlik az előadás mögött. Előadásaiban a tánc és a színház szabályait és lehetőségeit elemzi, és magát az elemzést állítja színpadra: „Ez a projekt a megkísérlésről, az újrapróbálkozásról és a felfedezésről szól, nem pedig az irányításról és a mestermunkáról, még akkor is, ha ebben benne van a kudarc. Nézőként engem sokkal jobban érdekel a rizikóvállalás, mint a sikeres előadás, ami semmi újat nem tanít. A civil táncos olyan művészetet testesít meg számomra, amihez szenvedélyesen vonzódom.”
Infó: trafo.hu