Mi terelt a zene felé?
Szerettem volna valahogy beszélni az igazságtalanságról, amiről úgy éreztem, hogy körülvett engem és a környezetemet Afrikában. Illetve úgy éreztem, hogy ha a zenén keresztül szabadítom fel magam, az jobb, mintha sírnék… olyan ez kicsit, mint a blues: szomorú dalok, amik mégis erőt adnak.
A dalaid hangulata és a dalszövegek kissé ellentmondásosak. Nem furcsa olyan dalokra táncolni, amik háborúról, vagy épp az afrikai nők borzasztó helyzetéről szólnak?
Talán furcsának tűnhet, de én szerettem volna megmutatni, hogy az afrikai emberek mindennek ellenére mennyire boldogok és energikusak. Hogy a nehéz körülményeikre is képesek pozitívan reagálni. Másrészről pedig afrikai nőként azt gondolom, hogy fontos ezekről beszélnem, a dalaimon keresztül is.
Mi a legfontosabb üzenet, amit a dalaidon keresztül szeretnél átadni az embereknek?
Meggyőződésem, hogy van esély a változásra, és hogy mindig optimistának kell maradnunk, bármi is jöjjön. Ezt szeretném elmondani az embereknek.
Maliból Franciaországba költöztél. Meg szoktad látogatni a családodat?
Persze! Miután elhagytam a családomat, tulajdonképpen a beleegyezésük nélkül, hogy Európába jöjjek, sokáig nem tudtuk rendezni a viszonyunkat. Be kellett bizonyítanom, hogy helyesen cselekszem, annak ellenére, hogy a helyi tradíciók ennek ellent mondanak. De most már szerencsére minden rendben van köztünk, és nagyon büszkék rám.
Hogyan éled meg azt a különbséget, amit a szülőfölded és Franciaország között látsz? Érzel esetleg lelkiismeret-furdalást azért, mert te most egy szabad országban éled az életed, ráadásul sikeres zenészként?
Nem igazán, mert nem volt választásom, el kellett mennem. De ez az egész nem csak arról szól, hogy elhagyod a szülőföldedet egy másik országért… Normális emberi hozzáállás az, hogy az embernek le kell válnia a szüleiről, a családjáról, és el kell indulnia kísérletezni, megvalósítani önmagát. Ennek nincs köze Afrikához, vagy bármilyen más országhoz, ez egyszerűen a felnőtté válásról, az én életemről szól.
Hiszel abban, hogy a zene segítségével jobbá tehető a világ?
Biztos vagyok benne. Talán így tovább tart, de épp ellenkezőleg működik, mint a háború. Nekünk a hangszerek és a dalszövegek a fegyvereink! Amikor Bamakóban készítettem egy felvételt, amin az összes mali törzs együtt zenél, az országom még háborúban állt, és sok volt az ellenségeskedés és a széthúzás volt a különböző népek között. De az, hogy ebben a videóban a zenészek mind együtt, békében zenélnek, közösen, segített enyhíteni ezeket a feszültségeket.
Hogy tetszik Magyarország?
Nem is olyan rég már voltam itt a saját zenekarommal, és fantasztikusan éreztük magunkat! Most egy új formációval érkeztem és Roberto Fonseca, kubai zongoristával játszunk egyedi, afro-kubai dallamokat. Ez is csak azt bizonyítja, hogy a zene összehozza és egyesíti a különböző nemzetek népeit!
Fatoumata Diawara & Roberto Fonseca koncertje július 15-én a VeszprémFesten!
