Bán Csaba fiatal édesapa, akinek kislányáról alig hathetes korában kiderült, hogy daganat növekszik a fejében. Hogy kiadhassa minden fájdalmát, blogot kezdett írni, amely eredményeként megszületett első könyve.
„Szívszorító történetet fogok elmesélni. Szándékosan szívszorítót. Valami naiv elképzelés miatt úgy érzem, hogy ha mások is osztoznak a fájdalmunkban, nekünk kevesebb marad belőle, vagyis a történetet színtiszta önzésből mesélem el. Ma ötvenöt napos a pici lányunk, Szonja. Nem tudjuk pontosan, mennyi van hátra az ő pirinyó kis életéből: talán napok, talán hetek.” (Naphegy)
Előtérben az író: Bán csaba
Eszedbe jutott írás közben, hogy a blogodból valaha regény születik?
Nem mondanám, hogy műfajteremtő szándékkal ültem le hajnalonként a laptopom elé. Amikor a kislányunk, Szonja fejecskéjében barackmag nagyságú daganatot találtak, nagyon összetörtünk. Az egyik kedves barátom a Naphegy Kiadó irodalmi szerkesztője, ő javasolta, amikor véget ért a kálváriánk, hogy adjuk ki könyvben.
A blog segített?
Nemcsak a feszültséget adhattam ki valamelyest magamból, de a hozzászólásokból olyan tanácsokat, információkat kaphattunk, amelyek segítettek dönteni Szonja kezeltetéséről.
Az írás egyébként nem áll távol tőled?
Szabadúszó szakfordítóként dolgozom, és érik már bennem egy útikönyv gondolata. Évek óta írogatom, gyűjtöm az ötleteket, tárolom az emlékeket. Ha majd lesz egy kis időm, nekiülök, és megírom egy hét alatt. A feleségemmel, Zitával fanatikus utazók vagyunk, annyi élményünk van, hogy akár sorozatot is „gyárthatnék”.
[Marie Claire, 2008. augusztus]
‘),
