Az European Social Survey adatai alapján úgy tűnik, az elmagányosodás és a digitalizáció összefügg. Ezzel pedig az is kimondható, hogy minél digitalizáltabb egy ország, állampolgárai annál magányosabbnak érzik magukat. A felnőtt magyaroknak mintegy harmada érzi magát magányosnak a kutatás alapján, de még így is az egyik legkevésbé magányos ország vagyunk az EU-ban. Egyes országokban, (mint például Japán vagy Svájc) olyannyira fajsúlyos problémáról van szó, hogy az utóbbi években magányügyi miniszter dolgozik a népegészségügyi kockázatot is jelentő tendencia ellen.
Egyre több fiatal magányos
A digitalizációs technológiák elsősorban a fiatalok életét szövik át, ezen keresztül tanulnak, dolgoznak, vezetik a privát életüket, szórakoznak és kapcsolódnak másokhoz is. Ezek a kapcsolódások viszont nem helyettesíthetik az élő, mély kapcsolati hálót, sokan úgy érzik, hiába a sok social media követő, hirtelen probléma esetén valójában nincs kihez forduljanak. Ugyan a közvélemény azt sugallja, hogy a fiatalok társas élete pezsgő, a Mental Health Foundation szerint 18–34 év között sokkal több fiatal érzi magát magányosnak mint 55 év felett.
A koronavírus időszaka csak rontott a helyzeten. A fizikai izoláció pszichés izolációhoz is vezetett, még azok a kapcsolódásaink is átkerültek a virtuális térbe, melyeket eddig offline, szabadon tudtunk megélni. Különösen érinti a probléma az általános- és középiskolai diákokat, egyetemi hallgatókat, akik éppen az életük azon időszakában járnak, amikor a szociális háló kialakítása és önmaguk abban elhelyezése az egyik legfontosabb feladat. Ráadásul a legnehezebb helyzetben a nehéz anyagi helyzetben lévők vannak, sokaknak közülük az online oktatás feltételei sem adottak, sőt, az iskolai menza jelentette az egyetlen meleg ételt hétköznap. A szegregációban, hátrányos helyzetben élő gyerekek és a jobb anyagi körülmények között élő társaik közötti szakadék éppen ezért tovább mélyült a koronavírus alatt, nemcsak a karrierlehetőségek, de a helyzet miatt kialakuló, fokozódó pszichés problémák miatt is.
Szinglik és irodisták
A diákokon túl a szingliket és az irodai dolgozókat érinti még fokozottan a magányérzet. Az egyedülállók nemcsak azt élhették meg nehezen, hogy a koronavírusos időszakban egyedül vagy lakótársakkal, de nem a legközelebbi szeretteikkel vészelték át ezt a nehéz időszakot, de az is, hogy a vírushelyzet és a kijárási korlátozások, illetve a szórakozóhelyek, éttermek bezárása miatt sokkal nehezebb a párkeresés is.
Az irodai dolgozók pedig a megszokott irodai kultúrából, térből kiszakítva a kanapéra és a konyhaasztalra voltak kénytelenek áthelyezni a munkaállomásukat. Vannak olyan vállalatok, akik már az első hullám elején bezárták az irodáikat, és mivel a megváltozott munkakörülmények, magányos munkavégzés, online kapcsolattartás ellenére sem csökkent a termelékenység, nem is tervezik újranyitni a fizikai tereiket. Éppen ezért nem csoda, hogy az irodisták között sokkal gyakoribb az úgynevezett barlangszindróma, mint azoknál a munkavállalóknál, akik a koronavírus ellenére is kénytelenek voltak elhagyni az otthonukat.
A barlangszindrómában érintettek az oltás és a csökkenő esetszámokat látva sem tudnak visszatérni a koronavírus előtti életükhöz, mert túl jól integrálódtak a pandémiában normalitássá vált bezártsághoz. Enyhébb szinten az Amerikai Pszichológus Társaság szerint a Covid-izoláció utáni visszatéréstől való félelem normális jelenség, az emberek mintegy felének vannak szorongásos tünetei a reintegráció miatt. Azonban vannak olyanok is, akiknél irracionális méreteket ölt a félelem. Ők azok, akik inkább a biztonságot jelentő otthon falai között töltik szabadidejüket is, – noha már senki sem korlátozza őket abban, hogy kimenjenek – és nem képesek a koronavírus előtt boldogságot jelentő kültéri, társas eseményekhez, barátokhoz visszatérni.
Más okok, azonos problémák
Míg a fiatalok a digitalizáció, a koronavírus, a barlangszindróma és ezek kombinációja miatt szigetelődnek el leginkább másoktól, addig az idősek sokszor az indítékszegénység mellett a házastárs, a barátok halála vagy szellemi-testi leépülése után érzik magányosnak magukat. A koronavírus az idősebbek helyzetét sem könnyítette meg, sok idős ember veszítette el időszakosan a gyerekeivel, unokáival való közvetlen fizikai kapcsolatot. Az idősek és a fiatalok magányának természete különböző, az érzés és a következmény viszont azonos. A magány növeli a szív- és érrendszeri betegségek és az étkezési zavarok kialakulásának kockázatát, de sok más pszichés-fizikai tünete is lehet a hosszan fennálló magányosságnak. Korábbi tanulmányok azt mutatják, hogy azoknál az idős embereknél, akik izoláltan élnek, nagyobb eséllyel alakul ki demencia és a szellemi leépülés egyéb formái is.
Erik H. Erikson személyiségfejlődési modellje szerint minden életszakaszban, így az időskorban is fontos a fejlődés, például a személyiség kiteljesedésére való törekvés mellett a fiatalok segítése is jó cél ehhez. Az unokák, gyerekek segítése mellett akár kompetenciáiknak, erejüknek megfelelően korrepetálást, tehetséggondozást is érdemes vállalniuk az időseknek, hiszen ezzel tudatosítják magukban, hogy fontos, értékes részei a társadalomnak. Nagy vízválasztó az életben a nyugdíjazás, különösen ezt követően vesztik motivációjukat az emberek, ekkor szomjaznak a társadalom megbecsülésére – rájuk fokozottan figyeljünk!
A közösségi média első ránézésre megoldást jelenthet a fiatalok magányosságára, ez azonban korántsem így van. Továbbra is érdemes ragaszkodni az offline találkozókhoz, a városi közösségi terek rendszeres látogatásához, illetve bármennyire is kiszolgálják a 21. századi otthonaink a szórakozási vágyainkat, ha csak tehetjük, látogassunk mozikat, színházakat, koncerteket, éttermeket, bárokat is néha. Mindezzel megtesszük a kapcsolódáshoz szükséges minimumot.
MEGTÖRNI A CSENDET A magány több mint egymillió embert érint az országban. A Vodafone idén karácsonykor a Máltai Szeretetszolgálattal együttműködve Samsung okoseszközöket és korlátlan internetet és hívást vitt el az ország számos idősek otthonába, hogy – ha virtuálisan is, de senki se töltse a szerettei nélkül az ünnepeket. Nézd meg a filmet és segíts te is megtörni a csendet, hogy senki se legyen magányos – az ünnepek után sem!
Fotó: Getty Images
Promóció
Olvass tovább!
