Az őseinktől kapott örökségek ma már nem valamiféle avétos tradícióknak számítanak, hanem magát az ökológiai forradalmat jelentik. A következő oldalakon bemutatkozó nők sok szálon különböznek, még többön találkoznak: kétkezi munkát végeznek, a természetben dolgoznak, megosztják ismereteiket – legyen szó mezőgazdaságról, állattenyésztésről vagy növénygondozásról. Teljesítményeiket elsősorban ízletes, egészséges termékeikben, ledolgozott óraszámban, tudásban és boldog vásárlókban mérik.
Az online szavazáson közülük választhatjátok ki az idei Marie Claire Go Green nagykövetet.
Huszka-Jenei Dóra, Dóri éléskamrája
„Itt akkor van elvégezve a munka, ha odaállsz és megcsinálod” – szögezi le a tanyasi világ legősibb szabályát az őszinte mindszenti lány, és tulajdonképpen a beszélgetésünk többi része már csak finomított töltelék, hiszen bármiről is van szó ezután, ugyanehhez az igazsághoz jutunk vissza. Nincs ebben semmi varázslat, ő egyszerű parasztlányként gondol magára, így teljes ember. Önazonos, büszke és boldog.
Dóri nem elmenekült a vidéki világba, hanem beleszületett, sőt belenőtt, mert sajnos a sors úgy rendezte, hogy hamar elvesztette szüleit, így 11 éves kora óta intenzíven dolgozik. Férjével 2014-ben találkoztak, a közös szülőhely és gyökerek magával hozták a közös életet, házat és egy gazdaságot is. Pár hónappal ezelőttig még mindketten főállás mellett dolgoztak a faluvégi négyezer négyzetméternyi portán és a plusz öthektárnyi területen. Az intenzívebb hónapokban pár barát, családtag is besegít nekik, de alapvetően kettejükre várnak a csirkék, a kacsák, a gyöngytyúkok, a sertésállomány, a birkák, a nyolcvan gyümölcsfa, a veteményeskert, nyáron a befőzés, a takarmányozás. Mondani sem kell, minden bio és háztáji, ízletes és zamatos.
Jelenleg egy baromfiudvaros vendégház kialakításán fáradoznak, amelyben akár óvodás- és iskoláscsoportokat is tudnának fogadni. Dóri nem titkolt célja az adalékanyag- és sallangmentes tanyasi élet, a mezőgazdaság népszerűsítése a fiatalok körében. Ehhez hívja segítségül a közösségi médiát, de vallja, nem fordulhatnak meg soha a természetes szerepek: akkor oszt meg online tartalmat, amikor ideje és ereje marad rá. „Nem az Instagramra és a TikTokra épül a gazdaság, de az tisztán érezhető, hogy a valódi tartalmaknak a legmagasabb az elérése” – reagál kérdésemre, hogy van Fülöp, a kos, akinek a szarva begyulladt nemrég és és több követő is aggódott érte.
Példaképe nagymamája, aki annak idején nem átallott az arra járót egy kis beszélgetésre maga mellé ültetni a háza előtti faládára. Dóri ugyanezt a közösségben való bizalmi létezést keresi, „Csók, Mari néni, puszi, Erzsi néni!” – üdvözli szomszédait, miközben a szalmabálát szalámira, a palántát zöldségre cseréli. Minden az ő kezük munkája, és erre méltán büszke. Szeretne oda visszatérni, ahonnan mindannyian indultunk, a nap-föld-levegő-víz elemekhez.
Meséli, hogy ma reggel a fotózásra jövet is rácsodálkozott a fővárosra: „Mindenhol sietnek, nem látnak az idegtől, előznek, dudálnak, mutogatnak. Én meg ott ülök a férjem mellett az autóban, és arra gondolok, vajon hogy vannak a kiscsibéim?”
Dórit a TikTokon ITT találjátok!
Beh Mariann, Bazsalikomos kert
A mezőgazdasági biotechnológus és kertészmérnök Mariann a legkisebb lány a családban, ahogy az a népmesékben lenni szokott. Túlzás nélkül kívül-belül gyönyörű, kedves, színes, árad belőle a nyugalom. Története a Bazsalikomos kerttel lassan egy évtizedes, az első kislánya születése után néhány hónappal kezdődött. Az anyaság egészen új erőket mozgatott meg benne, egy saját világot épített magának: a kertjükben termett gyógynövényekből teákat készített, és egyre többször ajándékozott belőlük a barátainak. A nagy sikerre való tekintettel szép csomagolást terveztetett a kézműves teakeverékeknek, majd azon kapta magát, hogy a vasárnapi művészpiacon, a WAMP-on árusít. Így vált belőle őstermelő, azután egyéni vállalkozó, a hozzáértéssel, szenvedéllyel gyártott teák pedig hozták magukkal az új lehetőségeket. A következő években senki és semmi nem tudta eltántorítani terveitől, elkezdte azt az életet élni, amely azóta is a teljességet jelenti számára: család, gyógynövények, teák, fűszersók, közösségi találkozók és két, az ehető gyógynövények témájában írt könyv (A kert konyhája, Levendula).
A Bazsalikomos kert most egy újabb, jelentős állomáshoz érkezett: Mariann a párjával egy gyönyörű, 19. század elején épült házat újít fel Kecskemét belvárosában, ahová pékséget, kávézót, borpincét és egy színes-szagos, ehető gyógynövénykertet álmodott meg. „Minden időnk, pénzünk és energiánk ebbe megy bele most, de nagyon boldog vagyok. Közösséget szeretnék építeni, tulajdonképpen mindig is ezt csináltam, csak eddig online és az ország különböző pontjain tettem, most végre lesz egy saját bázisunk” – magyarázza, hiszen az évek során egyre nyilvánvalóbbá vált számára, hogy kimenekülne a digitális világ személytelenségéből, és amennyire lehet, a valódi, kézzelfogható élményekben töltekezne tovább, hús-vér emberekkel maga körül, hogy példát mutasson kislányainak is. Kérdésemre, hogy van-e küldetéstudata az offline élettel kapcsolatban, határozott igennel felel, sőt nem csak a következő generációt szeretné a való életbe bevonni, hanem a jelenlegit is. „A növénytermesztés megvalósítható egy kaspóban is – reflektál a városi ember szobafüggőségére. – Egy kis erkély is lehet oázis a betondzsungelben.” És még elbeszélgetünk arról egy darabig, hogy ebben az egészben azt élvezi a legjobban, hogy azt csinálja, amit szeret, a természetben lehet és alkothat. Jelenleg két könyvön is dolgozik szimultán, máshogy már nem is tudna élni.
A Bazsalikomos Kert honlapját ITT találjátok!
Juhász Anna, Remény Farm
„Fiatalként gazdálkodni iszonyat jó buli” – áll a honlapjukon az életigenlő vallomás, és tényleg így lehet, hiszen jelenleg ötvenpár marhájuk és 1200 kiscsibéjük van – ez a tavalyi nyolcezerhez képest nem is sok, mondja Anna. Kifejti, hogy a marha a jövőbeli irány, ezért is vonultak el ide a Bükk-vidék dús ölébe, ahol minden jószágnak nagy élettere lehet, és ahol vegyszer-, adalékanyag-, növényvédőszer- és antibiotikummentes termékeket állíthatnak elő. Nyolc éve talált egymásra egy online társkeresőn a nyitott, színes jelenség Anna és kissé introvertáltabb informatikus párja, Dávid. Kétszer találkoztak, a harmadik alkalommal Anna már Dávidhoz is költözött, aki a tanyáján önfenntartó gazdálkodást folytatott. „De mire megyünk az önfenntartással, ha a világ közben tönkremegy körülöttünk?” – tették fel a lényegi kérdést, majd egy nagyobb legelőterületre, a hetvenhektáros bekölcei Kalaku majorra költözve belevágtak az itthon még gyerekcipőben járó regeneratív mezőgazdaságba. „Kevés gazda van, aki érti és ismeri ezt a fajta holisztikus szemléletet, amelyben az ökológiai és társadalmi szempontok legalább olyan fontosak, mint a pénzügyi kérdések.” Legelő állataikat naponta költöztetik, ezzel utánozva az évezredek alatt is fenntarthatóan működő sztyeppéket. „A komplex kérdésekre nincsenek egyszavas megoldások. A Holdra könnyebb eljuttatni egy embert, mint megoldani, hogy a bolygó egyik fele ne éhezzen, a másik meg ne legyen túlsúlyos” – összegzi a világ egyik legégetőbb problémáját az energikus Anna, és őt hallgatva az ember arra gondol, talán még semmi sincs veszve. De ez a lány amúgy sem a fenekén ülő típus, a közösségi médiában a Remény Farm rengeteg követőt szerzett magának a közvetlen, természetes és vidám videóival, kedves, edukációs tartalmaival. Hol egy tyúkot hipnotizál, hol több száz kiscsibe közé fekszik vagy fenékig érő ősz haját fonja élő adásban.
A partiumi születésű néptáncos-divattervező lánynak erős kapcsolódása van a népi kultúrához, a színes népviseletekhez, amelyek mára már védjegyeivé váltak. Nem volt önmaga tréningnadrágban és kapucnis pulcsiban, így elővette a néptáncos szoknyáit, kötényeit, blúzait. És mint mondja, egyből kapcsolódni kezdett női felmenőihez, megértette, hogy a kendő szerepe több mint dekoráció, véd a kosztól, a széltől, a hőségtől.
Annát a TikTokon ITT találjátok!
Fekete Zsóka, Mangalica Farm
Megállíthatatlan. Harminchét éves, fiatalos, szép, és annyi minden van már mögötte, mintha két életet leélt volna. „Ezt így lehet bírni, egészségesen eszem és a munkám miatt sokat mozgok – mondja nevetve a hajdúböszörményi Mangalica Farm tulajdonosa, majd hozzáteszi: – Imádom a szalonnát.” Mert állítólag sokan rácsodálkoznak arra, hogy saját termékeit fogyasztja. Már gyerekkorában egy saját farmról álmodott, tetszett neki a családi gazdaság körüli élet. Kilencévesen húsvétra egy nyulat kapott, nem engedte levágni, egy évre rá már 120 példányos nyúlállománya volt. A haszonból biciklit, nyerget és kantárt vásárolt a lovára, majd baromfikkal bővítette tovább gazdaságát. Felnőtt nőként sem adta alább, a mezőgazdasági középiskola után okleveles élelmiszermérnöki diplomát, angol nyelvű élelmiszeripari szakfordítói és lovaskultúra szakoktató képesítéseket is szerzett. 11 éve még egy budapesti multinál dolgozott, amikor is lehetősége adódott visszatérni a családi gyökereihez egy mangalica törzsállomány megvásárlásával. Nem kérdés, hogy belevágott, a biotakarmánnyal táplált mangalicáiból készült adalékanyagmentes, ízletes töpörtyűkrémjei, kolbászai, hurkái, májkrémjei, disznósajtjai, szalonnái pedig azóta számos gasztronómiai díjat kaptak. Péntekenként a fővárosi Lehel piacon árusít anyukájával, a vásárlók hűségesek, már névről ismeri őket, a belgyógyász professzorok hozzá küldik betegeiket, mert termékeitől nem mutatkoznak allergiás tünetek. Mára egy tucatnyi európai, amerikai és ázsiai országban ismerik, és rengeteg elismerést bezsebelt – többek között jelölték az év agrárembere díjra és elnyerte a Magyar Konyha magazin termelői díját. Külföldi és hazai vendéglátók, Michelin-csillagos éttermek is rendelnek tőle. „Láttam gyerekkoromban, hogy munkával mennyi mindent elértek a szüleim és a nagyszüleim, akik ma is nagy segítségeim. Nem kell túlbonyolítani a dolgokat, én megcsinálom, csak mondják meg, mikorra!” – és látni, hogy nem viccel, ez az élete, imádja, amit csinál.
Küldetésként éli meg a leendő mezőgazdászok motiválását, egyetemeken, középiskolákban tart előadásokat, és nem ritka, hogy egy kora hajnali napindítás után este már Lengyelország felé vezet, ha épp oda hívják konferenciára. A jelenleg ötszázdarabos mangalicaállomány feldolgozásához már kis üzeme is van a telep mellett, amikor pedig épp nincs szezon, rendezvényeket szervez, felújít – egy örökségvédelem alatt álló, hajdúböszörményi népi hajdúháza is van a családnak. Azért akad ideje a kikapcsolódásra is: sosem gondolta volna, de a hangtálazásban találta meg az ellazuláshoz szükséges nyugalmi állapotot.
Zsóka Instagram-oldalát ITT találjátok!
Gyuris Rita, növényorvos
Rita elsősorban fákat gyógyít, ugyanis gyakorló növényorvos, PhD-hallgató a MATE Kertészettudományi Doktori Iskolában, másodsorban hétvégente énektanárként dolgozik egy színitanodában. Mindkettőt szereti, mindkét hivatásában önazonos és profi. A növényorvosi küldetése egy hazánkban kevésbé ismert, környezetbarát technológiáról szól: injektálja a platánfák és a vadgesztenyefák törzseit, így azok a saját szállítószövetükben viszik el a védettséget biztosító növényvédőszert a lombkoronába. Ezzel az eljárással elkerülhető a permetezés, és nem árt a méheknek sem. „Az utóbbi évtizedekben – a globális felmelegedés, a megújult szállítási módok és útvonalak következtében – elszaporodtak a nem honos növénypatogén mikroorganizmusok (gombák, baktériumok, vírusok) és rovarok, amelyek károsíthatják a fáink leveleit és terméseit, így azok lassan elhalnak vagy erősen romlik a kondíciójuk. Szörnyű látni, hogy a gyönyörű platánok és vadgesztenyék sorra pusztulnak el, miközben kezünkben a megoldás.” A jövőben rá váró feladat, hogy a cseresznyelégy ellen is biztonsággal alkalmazható legyen az injektálást, és hogy bővüljön a módszerrel kezelhető fafajok száma. Időközben faápoló-favizsgáló szakmérnök képzésre is beiratkozott, hogy megtanulja a faápolás minden szegmensét, képes legyen egyedül is felmérni a fa kondícióját és problémáit. Bár a 28 éves lány a fővárosban nőtt fel, gyerekkorában rengeteget járt kirándulni. Ma is imád a természetben lenni, utazni, különféle helyeket, tájakat megismerni, amelyekre munkája során alkalma is nyílik. Instagram- és TikTok-profilján izgalmas videókat oszt meg hernyókról, atkákról vagy gyümölcsöt szívogató pajzstetvekről, de arról is, hogy mennyi mikroorganizmus él egy busz ülésén, kapaszkodóin vagy akár a saját kezén vagy haján. „Az emberek szeretnek borzongani, ezekkel a tartalmakkal pedig edukációs célt is szolgálnak” – mondja, és hozzáteszi, hamarosan egy mosogatószivacsot vizsgál meg, úgy sejti, tele lehet baktériummal. Közösségi felületein sok fotót kap beteg növényekről is, megpróbál mindenkinek segíteni. Elkötelezett, komoly szakember már most, aki hisz abban, amit csinál. Három éve kezdett hobbiból trópusi lepketartással foglalkozni, mára úgy belejött, hogy némely fajt ő is tenyészti. Baldachinban tartja őket, videókat készít róluk, kedvence a madagaszkári holdasszövő lepke, amely egy éjszakai lepkefaj. Amikor a fák tüdejének, vagyis egészséges lombjának szépségeit részletezi, majd mikor a lepkékről mesél szeretettel, akaratlanul is megvallja: „Azt szeretem bennük, hogy egyszerű az életük és még szépek is.”
Rita oldalát a TikTokon ITT találjátok!
Márkusné Tukacs Julcsi, Hékás
2016-ban ismerkedett meg férjével a budapesti ligetvédő tüntetésen. Julcsi ekkor természetvédelmi mérnök hallgató volt, Dávid pedig a gitáros munkái mellett egy lajosmizsei 4,5 hektáros földet bérelt. Elvágyódott a fővárosból, a zajból, ezért egy lakókocsiban élt és batáta termesztésébe vágta fejszéjét. Ebbe a furcsa és merész álomba csöppent bele Julcsi, s tudjuk, a szerelem nem ismer határokat: összeköltözött Dáviddal, majd az első években kétlakiként nyáron a föld mellett, télen Budapesten éltek, plusz alkalmi munkákból tartották fent magukat. „Sosem gondoltam volna, hogy valaha gazdálkodni fogok – vallja a derűs lány. – Rengeteget dolgoztunk az első években, főleg szakirodalom híján, mert a batáta a trópusi jellege miatt még szinte ismeretlen növény volt itthon (azóta a helyzet változott, a felmelegedés kedvez a batátának – a szerk.).” A termesztés folyamatában mindent a saját bőrünkön kellett megtapasztalnunk. „Sokat hibáztunk, sok áldozatot hoztunk, hogy eljuthassunk odáig, hogy ma már csak ezzel foglalkozhassunk és szinte mindent tudjunk erről a rendkívül egészséges, superfoodnak kikiáltott és sokszínű gyökérnövényről” – emlékszik vissza. Két éve mindent feltettek egy lapra, véget vetettek az ingázós életnek, és Nógrádban 2,5 hektár földet vásároltak. Itt a lila, fehér és narancsszínű batáta mellett málnát és más zöldségeket is termesztenek, egy szedőgéppel és bérelt épületekkel (telephellyel, raktárral és egy kis feldolgozó üzemmel) bővültek. Az utóbbi években már a feldolgozás is fókuszba került, a szörpök, lekvárok mellett különböző ízesítésű vegán batátapástétomok, -lisztek, krémlevesek, pürék, szószok és levek kikísérletezése folyik természetes tartósítással. A környezettudatosság kiemelt szerepet játszik a kutyájukról elnevezett termékek előállításakor, műtrágya és vegyszermentes biointenzív gazdálkodást folytatnak, lebomló fóliát használnak. „Egyre nehezebben vesszük rá magunkat, hogy akár egy napra is a fővárosba menjünk, pedig nekem hiányzik a hastánc, Dávidnak a koncertfellépések, de itt van tér és jó levegő, ezt választottuk” – és biztosan jó döntést hoztak, mert Julcsi mindennapos terhes, mire ez a szám megjelenik, bővült a vagány Hékás család.
A Hékás oldalát ITT találjátok!
Szerző: Szakácsi Eszter, Fotó: Demeter Vanda Styling: Balogh Viktória Smink: Kiss Csilla Haj: Radván Simon Ruha: Max Mara Weekend, COS, Aeron
Döntsd el, hogy ki legyen a Marie Claire Go Green nagykövete! Szavazni ITT tudsz!
