A sümegi lány négy testvére közül a legkisebbik. Édesapjuk hegedűtanár, ezért továbbtanulás szempontjából a fővárosi Bartók Konzi tűnt egyértelmű választásnak. Katu álma viszont hároméves kora óta a színészet, de sajnos a Színművészetire harmadszori próbálkozásra sem vették fel. Ennek ellenére húszévesen a Hat hét című film főszerepével megnyerte a Magyar Filmkritikusok és a Boszporusz Filmfesztivál legjobb színésznője díját is. A film a 18 éves Zsófi fizikai és érzelmi vívódásait mutatja be, miután örökbe adta újszülött kisbabáját.
Vannak félreértések a generációddal kapcsolatban?
Lustának és életképtelennek vagyunk beállítva, azt mondják, hogy mi vagyunk a jövő veszte, mert semmit nem csinálunk. Csomó mém született rólunk, hogy felkelni sem tudunk reggel, miközben ennyi idősen a szüleinknek már gyereke, háza, kutyája volt.
És ez nem dühít?
Poénra veszem. Amikor társaságban megkapom, hogy „ó, te kis gen Z!”, vissza szoktam szólni, hogy „nem vagyok olyan boomer, mint ti”. Máshogy gondolkodunk, és ez természetes, ez a „szemléletfrissülés” a korábbi generációkban is hasonló volt, amikor ők voltak a mi korunkban. Mindenki végigmegy életszakaszokon, nem lehet pontosan körbehatárolni ezeket a különbségeket. A nagy szakadékot szerintem a technikai fejlődések hozták.
Szerinted „más csatornát néz” az idősebb korosztály?
Igen, mert mi tisztában vagyunk például az algoritmusokkal vagy a befolyásolás jelenségével, míg az idősebb generáció könnyebben bedől, nem mindig értik, mi a kamu az interneten.
Huszonhárom vagy, gyerekkorodban természetes volt a számítógép jelenléte?
Nálunk egyáltalán nem volt telefon meg számítógép, nem éltünk olyan anyagi körülmények között. De a kortársaimnál igen.
Azt olvastam valahol, hogy ti mint fogyasztók már nagyrészt nem önkifejezésként használjátok a termékeket, hanem csupán használati célból.
Egy-egy darab fiatalkoromban fontos volt, de inkább a középkorúaknál látom lényegesnek, hogy az autó minél nagyobb és menőbb legyen, és nem csak az a funkciója, hogy A-ból B-be viszi őket. Nekem csak az számít, hogy jól érezzem magam egy ruhában, de ezek inkább társadalmi rétegbéli különbségek.
Mit jelent számodra a szabadság?
Jelenleg azt, hogy egyedül lehetek. Ezt mostanában kezdtem megszeretni, mert már nem akarok állandóan megfelelni valakinek. És hogy anyagilag ne függjek másoktól.
Hogy állsz a FOMO-jelenséghez?
Alapvetően csavargó típus vagyok, de utálom, amikor belém mar az az érzés, hogy kimaradok valamiből, mert a barátaim épp egy buliban vannak. Amúgy pár éve még tök masszívan abban a hitben éltünk, hogy a közösségi média által valaminek a részei vagyunk, miközben pont hogy nem: inkább elszakít a valóságtól és a valódi kapcsolatoktól. Nekem durván elvette az önbizalmamat is az Insta, egy időben a sok tökéletes kinézetű csaj miatt testképzavarom lett, rosszul voltam fizikailag.
Hogyan küzdesz meg ezzel?
Próbálok kevesebb időt tölteni a közösségi médiával, és volt pár barátom is, aki segített: együtt megbeszéltük ezeket, mert sokan átmentünk ugyanazokon az érzelmi válságokon. „Bolond vagy, hogy azt gondolod, nem vagy szép!” – mondjuk egymásnak mindig. Nekem a saját mikrokörnyezetemben kell jól lennem, a saját magam jóllétéért felelek.
Hogyan viseled a korlátozást?
Nagyon rosszul, mert olyankor fejet hajtok. Egy ideig bírom, aztán egyszer csak felrobbanok.
Mi számodra a legértékesebb emberi tulajdonság?
Az őszinteség. Nem a nyitottkönyv-féle őszinteség, hanem a saját magam felé törekvő.
A főszereped kapcsán elgondolkodtál azon, hogy szeretnél-e gyereket majd egyszer?
Igen, csak anyagi és érzelmi biztonságot szeretnék előbb. Nálunk a család fogalma nagyon erős jelentéssel bír, négyen vagyunk tesók.
Mikor érzed magad elégedettnek?
Elégedettnek? Soha!
Miért?
Kritikus vagyok magammal, ezen próbálok dolgozni. Még sok mindent le kell tennem az asztalra szakmailag. Nincs színműs diplomám, és ezért mindig úgy érzem, hogy kinéznek. Hivatalosan szeretnék majd színészként dolgozni, csak ez az út lassú és döcögős.
Fotó: Rédling Hanna Styling: Balogh Viktória Smink és haj: Bálint Beka Haj: Márkus Eszter
Köszönjük a segítséget az Alternatív Közgazdasági Gimnáziumnak és a helyszínül szolgáló Kórház utcai vásárcsarnoknak.