A Nagy Emma Quintet (NEQ) 2018-ban alakult meg a Bartók Konzervatórium öt növendékéből. Stílusukat illetően kortárs jazz, jazz rock, új generációs jazz műfajban alkotnak, és Európa számos országában felléptek már. Idén jelent meg a negyedik albumuk. A 25 éves énekesnő a magyar jazz egyik legnagyobb reménysége, szeptembertől a Zeneakadémián alkalmazott zeneszerzést tanul. Érzékeny, bölcs, nem hisz a műfaji határokban és nem szereti a skatulyákat. Főleg azokat, amelyekbe bele akarják tuszkolni.
Hogyan látod a generációdat?
Nem tudom, hogy valaha fel fogunk-e nőni. Szerintem kicsit félünk a kötöttségektől, én például arra is nehezen szántam rá magam, hogy egyetemre járjak, mert megijesztett, hogy három évig erről fog szólni az életem. Még akkor is, ha nagyon élvezem. A magánéletben is hasonlóan működünk, miközben mindenki nagyon vágyik arra, hogy kapcsolódjon valakihez, tartozzon valahova. Szóval tele vagyunk ellentmondásokkal. Fontos számunkra a kommunikáció, ezt például szeretem a Z generációban. Meg hogy sokszínű, több, teljesen különböző baráti köre lehet az embernek, teljesen másfajta közegekben fordulhat meg akár egy este alatt, és azt hiszem, kíváncsiak is vagyunk egymásra.
Meddig bírsz egy rossz helyzetet?
Szerintem bátran váltok, és ez a kortársaimra is igaz, mert időben felismerjük, hogy ha nem jó valami. Aztán ezt ki is merjük mondani, merünk lépni.
Mikor mondtad utoljára, hogy elégedett vagy?
Juj, nagyon rég volt ilyen. Amikor egy munkában, amit értékesnek találok, elmélyülhetek, amikor mindent beleadok, akkor érzem, hogy elégedett lehetek. Olyan is volt, hogy sokat dolgoztam valamin, és nem sikerült, akkor pár napra megsértődtem kicsit a világra. Fontosnak tartom, hogy legyen kockázatvállalás is abban, amit csinálok – ezáltal válik tényleg valódi élménnyé az, hogy alkottam valamit. Aztán ennek köszönhetően elégedett lehetek akkor is, ha valamelyest rosszul sült el.
Mi az, amit soha nem viselsz el?
A megalkuvás érzését.
Ha a lottóötöst megnyernéd…
Elutaznék New Yorkba ebédelni.
Szeretsz enni?
Igen, szeretek különféle ételeket kipróbálni. Ezenkívül jobbnál jobb helyszíneken szerveznék koncerteket, és végre mindenkit úgy tudnék kifizetni, ahogy megérdemli.
Mi az, amit leginkább ragaszkodsz az emberi értékeid közül?
Amire most is figyelek, hogy merjek naiv és emberi maradni. Félek attól, hogy miközben felnövök, egyre több olyan inger ér, ami miatt nem tudnak majd a spontán dolgok hatni rám többé. Jó lenne, ha a gyermeklelkűség meg tudna maradni bennem, hogy el tudjam fogadni a világot továbbra is olyannak, amilyen, a szépségével és a kegyetlenségével együtt.
Mennyire jellemző a generációtokra a FOMO-jelenség (Fear of Missing Out, a kimaradástól való félelem)?
Régebben jól elvoltam egyedül, még tartottam is tőle, hogy emiatt a barátaim nem maradnak meg. Mostanában nagyon fontosnak érzem, hogy társasági életet éljek, és kicsit szorongok, hogy kimaradok dolgokból, mivel sok más elvégzendő feladatom van. Ebben nehéz megtalálni az egyensúlyt, mert egy örökös libikóka: kibillenés-visszahelyezés. Rájöttem arra is, hogy nem feltétlenül egyedül tudom megismerni magamat, hanem más emberek által is lehetséges.
Gondolkodsz néha azon, hogy szeretnél-e családot alapítani?
A globális helyzet miatt a generációmból sokan mondták már, hogy nem szeretnének gyereket, de szerintem sosem lesz ideális szituáció vagy időszak. Szomorú lennék, ha idősen ébrednék rá, hogy hiányzik egy család. A gyerekektől is sokat lehet tanulni. Ráadásul ebben a folyamatos kapkodásban, „meg nem állásban” egy gyerek időérzéke más, hoz valami újat. Például ha elmegyek majd vele egy sütit megenni, az lehet, hogy három óráig fog tartani.
Mit tanítanál meg neki biztosan?
Hogy megéri élni.
Fotó: Rédling Hanna Styling: Balogh Viktória Smink és haj: Bálint Beka Haj: Márkus Eszter
Köszönjük a segítséget az Alternatív Közgazdasági Gimnáziumnak és a helyszínül szolgáló Kórház utcai vásárcsarnoknak.
Z generációs mellékletünket keresd a Marie Claire 2023/6-os lapszámában!
