Szoborcipők után minimalista lábbelik

2013. november 28.
Attalai Zitáról már korábban is olvashattatok nálunk, mégpedig a Zoób Katival közösen az Attitude-nek tervezett cipők kapcsán. Zitát most a cipőkhöz fűződő viszonyáról kérdeztük.

Miért lettél pont cipőtervező?

Szabadságvágyból. A divattervezésen belül nagyon izgalmas területek vannak, de itt van szerintem a legtöbb lehetőség a játékosságra és a szabadságra, és nem kötik meg az embert annyira a sablonok. Ahogyan az is adott, hogy többféle stílusban dolgozhatok, többféle karaktert is kipróbálhatok.

Mikor dőlt el, hogy ez lesz a te utad a dizájn területein belül?

A főiskola második évében kaptunk egy cipős feladatot és ott, akkor azonnal éreztem, hogy valami megmozdult bennem. Nem is volt kérdés. Könnyen állt a kezeimre ez az anyag, megmunkálása és alakithatósága miatt jobban elvarázsolt, mint a textil, amit szintén imádok.

Milyen egy jellegzetes Attalai Zita cipő?

Engem általában a szakmában, mintegy 20-25 éve a szoborcipőim által ismernek, amik többnyire nagyon eklektikus, szerteágazó és dús tárgyak. Mostanában viszont egyre inkább a letisztultabb felé megyek el, pedig a „kevesebb néha több” elv ellen régebben mindig tiltakoztam, ahogyan az építészetben is jobban vonzott a rokokó és a barokk. Ennek ellenére most úgy érzem, hogy egyre inkább a minimalista irány felé fordulok, és élvezem.

Zoób Katival közösen dolgoztál az Attitude kollekció cipőin, ez volt az első közös projektetek, vagy dolgoztatok már együtt?

Ez volt az első közös munkánk, korábban csak távolról ismertem. A Barben cipőgyár, az Attitude cipők fejlesztője és gyártója felkérésére kezdtem el mintegy másfél éve a közös munkát Katival, és – így együtt, trióban – megalkottuk a márka első cipőkollekcióját. Katival, aki a márka divattervezője és művészeti vezetője nagyon jól és könnyen dolgoztunk együtt. Könnyed és komoly alapossággal, őszintén állt a dolgokhoz, és egy percig sem éreztem úgy, hogy a megerőszakolása lenne az önmagamnak, hogy arra figyeljek, vajon mit is akar ő. Ráadásul a Barben részéről, Keresztény-Bencsik Barbara és Bencsik Mihály ügyvezetők tényleg minden autoritást megadott nekünk, így tényleg a legjobb anyagokkal dolgozhattunk. Saját sarkat, kaptafát fejlesztettünk és gyártottunk, és bár ez Kati márkája, én is a sajátomnak érzem, hiszen ebben a háromszögben a cél közös volt.

Milyen lett szerinted az eredmény?

Letisztult, szép formákat akartunk, jó alapanyagból, mert mindezt így, egyben hiánynak láttuk a piacon, és szerintem ez sikerült is.

Van közülük kedvenced?

Igen, a lakk-velúr kombinált elegáns sportcipők, annak ellenére, hogy én amúgy körömcipő-mániás vagyok.

Kinek a lábára terveznél legszívesebben most azonnal cipőt?

Adele-nek,az énekesnőnek. Szeretem azt a nőtípust, amit képvisel, és azt, hogy valamiféle új sármot hozott a nőideálba, ami szerintem nagyon hiányzott a mai divatikonok közül. Azáltal, hogy ő egy kicsit testesebb nő, kihívás lenne neki egy szép, elegáns, vörös szoborszerű-tűsarkú cipőt tervezni. Hú, azt nagyon bírnám!

Te hogyan veszel cipőt? Mit nézel meg rajta először?

A talpát nézem meg és a bélését, azt, hogy hogyan van kidolgozva belül, és azt, hogy a talpán mennyire finomak a részletmegoldások, széleldolgozások. Ezek mindent elárulnak egy cipőről.

Ha nem cipőtervező lennél, milyen szakmában helyezkednél el?

Szerintem fehérnemű tervező lennék, az nagyon szép műfaj, igaz nagyon technológiaigényes, és fontos a gyártói felszerelés hozzá, pont, mint a cipőtervezésnél. Talán még a kozmetikai csomagolástervezés jöhetne szóba, de egy biztos: a nő, divat és kreativitás körből nem tudnék kilépni.