Édes, színes korongok sok marketinggel összeragasztva, vagy különleges, semmi mással nem felcserélhető sütemény?
„It’s girlish. A nők szívéhez szól.” Ezzel kezdi magyarázatát a macaronnap francia zsűritagja, Laurent Vaandenameele, a Le Bourbon executive chefje válaszul a kérdésemre, hogy miért tolonganak a nők százával a cukrászdák macarontornyokkal megrakott standjai előtt az Akvárium klubban, miközben férfiakat alig látni. „A macaron trendi, mert pasztellárnyalatai a legdivatosabb színeket mutatják, ugyanakkor egy több mint száz éve létező, tradicionális sütemény, amely lehetőséget ad az újragondolásra, a hagyomány egyéniséggel és modernitással való ötvözésére.”
„Szexi, mégis ártatlan – ezt már a zsűri két másik tagja, Mautner Zsófi gasztroblogger és Raj Ráchel tortadizájner teszi hozzá. – Olyan, mint mi nők: színes, minden értelemben, drága és különleges, hiszen mandulalisztből készül, és nehéz elkészíteni, így csak úgy lehet a tiéd, ha sok időt és munkát fordítasz rá. És sugallja az ártatlanságot is, hiszen csak egyetlen falat, a kalóriák miatt sem kell lelkifurdalást éreznünk. Olyan mértékben élhetjük ki a kreativitásunkat, mint semmilyen más süteménynél a világon, hiszen megszámlálhatatlan sok variációja lehetséges.”
Trend és hagyomány
A versenyre benevezett cukrászatok éltek is a kreativitásukkal: a klasszikus, citromos, kávés és pisztáciás ízűek mellett gyümölcsös macaronokkal is találkoztunk szép számmal: maracujás, mangós, kivis, licsis, áfonyás, málnás, banános, zöldalmás, körtés… A legizgalmasabb kombinációk azonban alapvetően ezek voltak: a camparis-grépfrútos, mákos-pirosgyümölcsös, áfonyás-ibolyás, fahéjas-pisztáciás, bazsalikomos-vaníliás, áfonyás-kecskesajtos és a szinte már bizarr nevű rágógumi- és vattacukorízű macaron.
Akadt olyan cukrászda is, ahol a hagyományos magyar ízeket hangolták át macaronra: kezdve a meglepő módon nem sós, hanem édes libamájas macaronnal, amely tokaji aszúba áztatott mazsolával készült, a narancslekváros krémmel töltött nagymama kedvencén át egészen a Gundel palacsintás és a málna népies nevére utaló boldogasszony csipkéje macaronig.
Maghőmérő és talpasodás
„Nem egyszerű dolog készíteni, nekem is több hétre volt szükségem, amíg biztos lehettem a sikerben. De türelemmel el lehet érni a tökéletes macaront – mondja Csiszér Dóri, a Chefparade cukrászati műhelyének vezetője. – A legfontosabb, hogy maghőmérő nélkül ne álljon neki senki ennek az édességnek. Egyenletes őrlésű mandulaliszt, megfelelő kézmozdulat a krém keverésénél, a tészta egyenletes kinyomása, és nem sütés, hanem inkább szárítás szükséges ahhoz, hogy a süteménynek legyen talpa, harapáskor roppanjon, belül mégis krémes legyen az állaga.”
Az amatőrök diadala
A többtucatnyi sütemény végigkóstolása után a negyedik zsűritag, Harmath Csaba, gasztronómiai szakértő már kovászosuborka-leves és zsíros hússzeletek után kiáltott, de az ítészek egyöntetűen állították: a tavalyi macaronnaphoz képest sokat emelkedett a színvonal, és az amatőrök által készített sütik messze felülmúlták a profi cukrászatok macaronjait.
A szabadon választott íz kategóriában a profik között nyert a vörösáfonyás-kecskesajtos macaron a Villa Bagatelle-től, az amatőrök között Palika Éva, némettanárnő earl grey kávés süteménye.
Az eredményhirdetés után Mautner Zsófinak felteszem a kérdést, hogy el tudna-e képzelni egy magyaros süteményt központba állító rendezvényt. Elgondolkodik a Rákóczi-túróson meg a somlói galuskán, aztán megrázza a fejét. Akkor jövőre is marad a macaron?
Szerző: Fekete Edina, a Sanoma Médiaakadémia hallgatója
