A Magyar Olimpiai Bizottság 2011 szeptemberében pályázatot írt ki. A magyar csapat öltözékének megtervezésére meghirdetett „versenyszámot” végül az Innoé nyerte. A győztes pályamunka „hivatalos entrée”-ja mégsem sikerült felhőtlenre: akkor és azóta is számos, csípős kritikával illették a győzteseket. Csergő Noémi tervezővel megpróbáltuk összefoglalni a történteket.
A divatvilág szakemberei számos fórumon találkozhattak hónapokkal ezelőtt a MOB közbeszerzési pályázatával, amely kiterjedt a felvonuló- és formaruhák megtervezésére is. A felvonulóruhát az olimpiai játékok július 27-i londoni megnyitóján avatta fel a magyar csapat, a formaruhát pedig mindig hivatalos, ünnepélyes alkalmakkor viselték. Ahogyan sportversenyeken is meg-megkérdőjeleznek egy-egy teljesítményt időnként, úgy történt ez a nyertes tervezőpáros, Csergő Noémi és Mohari Kinga munkájával is. Az Innoé egyik tervezőjével, Csergő Noémivel az elmúlt hónapok eseményeiről és tapasztalatairól beszélgettünk.
A kritikus vélemények kiemelték, hogy az olimpiai formaruhák megtervezésére kiírt pályázatról túl kevesen értesültek. Ti hol, illetve hogyan találtatok rá erre a lehetőségre?
A pályázatról több csatornán keresztül is hallottunk. Az interneten sok honlapon belefutottam a hirdetésbe, míg Kinga a kerületi ingyenes újságban olvasta a felhívást, de a napi sajtóban is megjelent. A MOB nagyon sok csatornán keresztül terjesztette, úgyhogy elég gyenge kifogás egyesektől, hogy nem tudtak róla. A The Room magazin részére is elküldték a pályázati felhívást, hogy informálják a kortárs divattervezőket. A pályázaton az ismert tervezőktől a gyártókig vagy a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem diákjaiig nagyon sokan részt vettek. Tervezett például Zoób Kati és a The FOUR is. Ezzel csak szeretném érzékeltetni, milyen sokféle hazai dizájnert ihletett meg a felhívás – a 32 beadott pályázat gyakorlatilag lefedte a hazai divatipar egész skáláját.
Mi a véleményed a rivális kreációkról?
A hat, döntőbe jutott kollekciót ismerjük, a többi pályázatot nem láttuk. Ezek között több szép megoldás is volt. Úgy vettük észre azonban, hogy csak mi mertük ennyire elütő ízzel megközelíteni a tervezést. Egy fiatalosabb kollekció volt a miénken kívül, a többire inkább azt mondanám: konzervatívabb jellegű.
Miután megszületett a döntés a támadó kritikák nagy nyilvánosságot kaptak.
Egyrészt az irigység miatt, másrészt Magyarország kicsi ország, és sok érdekösszefonódás van. Mi kívül állunk, nem tartozunk sehová, ezért könnyű volt ellenünk fordulni, és hadjáratot indítani. A médiában pedig a negatív hír bír igazi hírértékkel. Azért nem bizonytalanított el bennünket a negatív kritika, mert láttuk, hogy kik a fő hangadók, és milyen érdekek mozgatják őket. A döntést a szakmai zsűri javaslata alapján a MOB közgyűlése hozta meg, vagyis nagyon sok ember egyetértéseként született meg ez a határozat.
Úgy tudom, a zsűri minden tagjától ti kaptátok a legmagasabb pontszámot. Sokan közülük mégsem álltak ki a meghozott döntésük mellett nyíltan, amikor erre szükség lett volna.
Érdekes helyzet ez. Szerintem volt, aki egyszerűen nem akart belekeveredni ebbe a mocskolódásba, illetve volt olyan, aki végül maga is beletartozott a negatív kampányolók közé…
Számítottatok erre a fogadtatásra?
Arra számítottunk, hogy nyilván nem mindenkinek fog tetszeni a tervünk. Ez így természetes. Hogy mocskolódás lesz a vége, arra egyáltalán nem. Hiányoltuk az értelmes, jól megfogalmazott és szakmailag is alátámasztott kritikákat.
A választott kalotaszegi motívumokról bizonyos helyeken azt mondták, hogy „giccses”.
Ezek a motívumok az egyszerű vonalvezetésük, monokrómiájuk miatt tetszettek nekünk. Számunkra nem giccses, hanem értéket képviselő. Vannak, akik alapból elutasítanak minden népi motívumot, és igyekeznek a nagy nemzetközi trendek kissé személytelenebb, internacionális vonalát követni. Főként az ő szemüket szúrták a motívumok. Én úgy gondolom, hogy a divatot nem kell halálosan komolyan venni, nincsenek kőbe vésett szabályok. A divat játékos és megengedő. Ha nagyon ragaszkodunk egy irányzathoz, akkor pontosan ezt veszíthetjük el.
Az egyik közösségi oldalon, illetve a honlapotokon is megtekinthetők azok a fotók, amelyek igényesen mutatják be a mintadarabokat. A médiában viszont előnytelen képeken, próbababákon láttam csak a ruhákat.
Néhány cikknél, amikor megkerestek minket, akkor kifejezetten kértük, hogy a mi fotóinkkal illusztráljanak. Természetesen volt olyan fórum, ahol pusztán tudatlanságból nem használták. Emellett sajnos volt olyan is, amikor a rosszindulat miatt nem közölték az általunk és MOB által javasolt fotókat.
A Facebook-oldaladon szerepel egy gondolat: „Van egy értékrend, amelyben hiszek, és nem szólok le másokat, akik nem olyanok, mint én.”
Gyerekkoromban a szüleimtől többször hallottam, hogy az emberi butaság az egyik legrosszabb dolog, főleg ha rosszindulattal társul. Sokáig nem értettem, mert gyerekként a butaság számomra azt jelentette, ha valaki nem tud valamit (nem tudja kiszámolni a matekpéldát, vagy felmondani a megtanulandó verset). Később, ahogy nőttem, megértettem, hogy a butaságnak nagyon sok árnyalata van. Ha valamit nem értünk, vagy számunkra nem tetszik, idegen, attól még lehet értékes, és nem feltétlenül rossz. Inkább próbáljuk meg megérteni, mint élből elutasítani. Engem a szüleim elég erős értékrenddel ruháztak fel. Olyannal, amelyik talán ma már ódivatúnak tűnik. Ebbe tartozik, hogy ne szégyelljem, hogy honnan jöttem, törekedjek a régi értékek megóvására, a munka értékére. Igyekszem ennek megfelelően élni, de törekszem megérteni azt is, ha mások nem ezt gondolják. A másik, amire figyelek, hogy a véleményemet úgy fejtsem ki, hogy ne legyen otromba és sértő.
Minden nehézség ellenére a pályázatot megnyertétek, a terveket megvalósítottátok, a gyártó segítségével a ruhák sikeresen elkészültek. Volt dolgotok ezt követően az olimpián, Londonban is?
Nem voltunk Londonban. Szerettünk volna a megnyitóra kijutni, hogy a felvonulás előtt eligazítsuk a csapatot a ruhák viseléséről, de sajnos erre nem kaptunk lehetőséget.
Gondolom, figyelemmel követted a többi ország öltözetét. A látott formaruhák/felvonulóruhák közül melyik nemzeté tetszett a legjobban?
A hollandoké volt az egyik kedvencem. Színes, fiatalos, mégis elegáns. Emellett az afrikai, illetve a szigetországok viseletei is tetszettek, ahol egyéni íz vegyült az öltözködésbe, például Etiópia esetében.
A kilenc legjobban öltözött csapat között szerepeltek a mieink. Mit gondolsz: a nemzetközi siker végre meggyőzheti a szkeptikusokat is?
Ők a saját szemüvegükön keresztül látnak, és nem akarják azt levenni. Bárki bármit is mondjon, nem hiszem, hogy változtatnak a véleményükön. Egy amerikai weboldalon egyébként négy országról írnak, mint akiket elhomályosított a nagy tervezők fénye, rejtett ékköveknek nevezve ezeket a kollekciókat. Mi is köztük vagyunk.
Négy év múlva feltehetőleg újra megjelenik az olimpiai formaruha tervezői pályázata. Ott lesz a pályamunkák között az Innoé terve is?
Nem tudom. Nagyon sok jó és nagyon sok rossz élményt hozott magával ez a győzelem. Szép és bosszús pillanatokat egyaránt. Hogy négy év múlva mit tennénk, az csak akkor fog kiderülni.
Szöveg: Szakály Csilla, a Sanoma Médiaakadémia hallgatója
