Az amerikai filmes neve nemcsak a kosztümös drámák mestereként vált híressé, hanem mint meleg ikon is, akinek filmjei, köztük az általa adaptált Call Me By Your Name, hatalmas sikert arattak Magyarországon is. Az este azonban nemcsak ezt a hosszú évtizedekre visszanyúló munkásságot ünnepelte, hanem hallatlan kreatív együttműködését is párjával, Ismail Merchanttal, amely több mint 40 film (!) létrejöttét eredményezte.
Ivory egész pályafutását áthatja a könnyed elegancia. Filmjei—festői szépségűek, természetközeliek és a felszín alatt rejtőző érzelmekben gazdagok —többek, mint egyszerű kosztümös drámák. A Napok romjai, amely nyolc Oscar-jelölést kapott, egyik legismertebb alkotása. A filmben Anthony Hopkins (Steven) egy olyan főkomornyikot alakít, aki annyira elkötelezett munkaadójához, Lord Darlingtonhoz, hogy vakon követi annak minden utasítását. Steven katonásan ragaszkodik kötelességeihez, egyik utolsó (ki)szolgálójává válva egy olyan rendszernek és elitnek, amely az ódon kastéllyal együtt hamarosan végérvényesen lesüllyed. Mindeközben a szolgálatkészség hatalmas áldozatokat követel —beleértve a házvezetőnővel, Miss Kentonnal (Emma Thompson) való szerelem elszalasztását is. Megannyi filmkritikus szerint Hopkins élete egyik legsokrétűbb színészi teljesítményét nyújtja, egyszerre játékos, melankolikus, félszeg és kompromisszumképtelen. A beszélgetés során Ivory a világhírű színész teljesítményével kapcsolatban mosolyogva megjegyezte: „Szerintem Anthony egész jól csinálta, amit csinált”, ami hatalmas nevetést váltott ki a közönségből.
Ivory így emlékezett vissza az általa felfedezett sztárokra és közös munkáikra: „Tényleg szerencsém volt a felfedezéseimben, korán kincsekre bukkantam” – mondta, utalva többek között Hugh Grantre és Helena Bonham Carterre, akik mindketten az ő filmjeiben tűntek fel először a vásznon.
Ismail Merchant és James Ivory a The Mystic Masseur című film forgatásán
A Napok romjai a Nobel-díjas Kazuo Ishiguro regényének adaptációja. Ahogy a 96 éves filmes fogalmazott, első olvasásra azt gondolta, a könyv „rém unalmas”. Aztán második nekifutásra már másként vélekedett. Ekkoriban azonban Mike Nichols kezében voltak a film elkészítésének jogai és maga is tervezte azt megrendezni. „Azt mondták, hogy Mike Nichols Londonba repült, hogy előkészítse a filmet… de aztán a gépről leszállva, mit tudom én, mi miatt, meggondolta magát” – mesélte Ivory nevetve. A Columbia Pictures azonnal új rendező után nézett. „Ekkoriban volt hatalmas siker a Howards End – Szellem a házban, így a Columbia Pictures kedvenc filmesei között voltam számon tartva” – tette hozzá Ivory. Így történt hát, hogy a projekt az ő ölében landolt.
Ivory saját bevallása szerint, minden alkalommal, amikor újranézi valamelyik filmjét, apró részleteket és olykor olyan meglepő mozzanatokat is észrevesz, amiket vagy másképp csinálhatott volna vagy ma már másként értelmez, bár amint mondja, a Napok romjaival speciel teljesen elégedett. Az 1992-es angliai forgatásra így emlékezett: „Akkorra már összeállt egyfajta művészcsapatom Angliában és a kontinensen is… Tony Pierce-Roberts operatőrrel és sok, sok színésszel, akiket szerettem volna újra meg újra a fedélzeten tudni.” Pierce-Robertsszel való partnersége, akivel hét filmen dolgozott együtt, jelentős hatással volt vizuális stílusára. Ivory felidézte, hogy Pierce-Roberts javasolta a szuper szélesvásznú formátum használatát a Napok romjainál és a Howards Endnél: „Korábban sosem csináltunk ilyet, de ezt a két filmet ezzel a formátummal készítettük.” Így történt, hogy hatalmas, szinte epikus jelleget adtak ezeknek a klasszikus drámáknak.
Amikor a szereplőkről kérdezték, Ivory nosztalgiával emlékezett Christopher Reeve munkájára, aki fontos szerepet játszott nemcsak a Napok romjaiban, hanem Ivory egy másik filmjében, A bostoniakban is. „Nagyon jó srác volt… és egy nagyon, nagyon jó színész, aki benne ragadt a Superman karakterben, és tényleg nem tudott kiszabadulni belőle.” Hugh Grant kapcsán kiemelte a Bridget Jones-filmekből is ismert sármőr humorát és meglepő perfekcionizmusát: „Na vele aztán sosem kellett semmit újravenni. Egyszerűen nem hibázott.”
James Ivory és Christopher Reeve a The Bostonians című film forgatásán
James Ivory örökségének központi eleme közös munkája és produkciós cége Ismail Merchanttal, aki magánéletében is társa volt. A neves indiai producerrel több tucat elkészítése fűződik a nevükhöz. Egy vadonatúj dokumentumfilm, amely a Merchant-Ivory párosról szól, a nyár utolsó napjaiban került bemutatásra, betekintést nyújtva ebbe a figyelemre méltó kreatív partnerségbe, megrendítő és humoros interjúkkal, valamint eddig nem látott behind-the-scenes felvételekkel.
Nemrégiben „gay ikon” státuszáról a People Magazinnak így nyilatkozott, „A meleg filmes egy modern fogalom. Egyszerűen nem volt olyan fontos, amikor a filmjeim többségét készítettük.” Ahogyan fogalmaz, számára a személyes és a szakmai mindig természetes módon fonódott össze. Azt mondja, ő és Merchant sosem érezték szükségét, hogy nyilvánosan deklarálják kapcsolatukat, egyszerűen csak együtt éltek és együtt dolgoztak. Azonban számos filmjük, például a Maurice, rengeteget mondott el a szerelemről, az elfojtott érzelmekről és az emberi kapcsolatok komplexitásáról. Az E.M. Forster-regényadaptáció egy férfiról szól, aki a 20. század eleji Angliában vívódik saját szexualitásával és a kor szellemiségével. Ivory a vetítés után ezekre a központi témáira így reflektált: „Nem panaszkodhatok. Én nagyon szerencsés voltam a magánéletemben.”
Ivory filmjei üdítően hatnak korunk rapid, digitális tartalommal teli világában —visszatérés egy olyan korszakba, amikor a történetmesélés finom gesztusokon, hosszan kitartott pillantásokon és kimondatlan érzelmeken (is) alapult. Nem meglepő, hogy a Paris Mozi azon az estén teljesen megtelt és hogy nyitottak egy Ivory retrospektív sorozat bemutatására.
Akik még nem merültek el a kosztümös maestro világában, azoknak itt az ideje. Akár a Napok romjaival, akár korábbi munkáival, mint a Szoba kilátással vagy a Mr. & Mrs. Bridge-dzsel kezdik —az utóbbi egy kevéssé ismert gyöngyszem, amelyet a filmes maga ajánl minden a munkásságára kíváncsi szempárnak —, igazi időutazásban lesz részük. James Ivory lehet, hogy 96 éves, de filmjei, humora és provokatív őszintesége ugyanolyan magával ragadóak, mint valaha.
Szerző: Endre Dóra Fotó: Getty Images
