Most megjelenő Repedés című lemezüket tehát hatalmas várakozás előzte meg. Az új dalok tematikája sokrétű: megjelenik bennük a kiégés és az átmeneti időszakok nehézségei, feldolgozzák a duó évtizedes barátságát, sőt, még a mentális problémák műtéti úton való eltávolítása is terítékre kerül.
Az Analog Balaton története sok szempontból érdekes – a srácok úgy tudtak egyre nagyobb közönséget építeni, hogy sokáig nem is jelent meg egyetlen lemezük sem. A 2021-es LENT aztán nem csak a hallgatók, de a szakma körében is sikert aratott. Ezt követte 2022-ben a Csússz le című négyszámos EP, aminek a most megjelenő lemez egyfajta kiegészítése és lezárása. Éppen ezért saját bevallásuk szerint hasonló témakörökből indultak ki, mint az előző anyag esetén, csak kevésbé befelé forduló lett a végeredmény. Így tulajdonképpen úgy készítettek egybefüggő, koherens lemezt, hogy a dalok megírása között több mint két év telt el.
Az album munkálatairól Zsuffa Aba a következőképp mesél: „Sokan azt gondolják, hogy egyszerűbb a folyamat azért, mert ketten vagyunk, de szerintem valójában sokkal hosszabb az egész. Kevesebb ember ötletei, véleménye van benne, ezért minden egyes részért sokkal többet kell küzdeni. Rengeteg demót írtunk az elmúlt időszakban, és ezekből Ákossal nagyjából egy hónapon keresztül csak azt válogattuk, hogy mit szeretnénk rátenni a lemezre.”
A kilencszámos albumon közreműködők is felbukkannak, bár ha valami, ez aztán tényleg nem tudatosan alakult így. A korábban megjelent dalokban, mint a Csússz le és a Pupilla, 6363 és az Elefánt frontembere, Szendrői Csaba is szerepel. Mindketten spontán csatlakoztak a felvételekhez, és ha már ott voltak, hozzátették a magukét a dologhoz. Ezenkívül az új dalokban a 30Y dobosa, Beck Zaza is feltűnik.
„Sokat találkoztunk a nyáron a 30Y-nal különböző fesztiválokon, és kialakult egy oda-vissza működő barátságos légkör. Nemrég Zaza lehívott minket Pécsre, a fele nagyjából lógás-haverkodás volt, a másik fele meló és kreatívkodás. Beck Zoli is odaadta a pedáljait, gitárjait, megmutatta az erősítőket, azokkal is lehetett bindzsizni, úgyhogy végül egy steel gitárszóló is felkerült az anyagra” – mondta el Aba, majd Vörös Ákos hozzátette: „Fontos, hogy a folyamatok végén külső embereket vonjunk be, akik segítenek a döntéshozatalban, ilyen például produceri munkában Dexter és Horváth Atish. Zaza szerepe ezért is volt fontos: megmutattuk neki a demókat, és közösen jammeltünk. Így a végére tulajdonképpen már majdnem olyanok voltunk, mint egy klasszikus értelemben vett zenekar.”
Az elmúlt két évben tehát külső szemmel is láthatóan sokat változott az Analog Balaton mint produkció, és bennük is rengeteg dolog formálódott át. Mindeközben nagy erősségük, hogy szövegeikkel a pillanatnyi lelkiállapotukat, az adott életszakaszukat idézik meg, amihez a közönség könnyen csatlakozni tud.
„Másban vagyok, mint a LENT idején, és eredetileg úgy terveztem, hogy ez a Repedés szövegeiben is megjelenik, de végül nem így alakult – meséli Aba őszintén. – Az egy dolog, hogy te elhatározol valamit, és az egy másik, hogy amikor ténylegesen leülsz szöveget írni, akkor végül milyen sorok gurulnak ki. Az életem jelentősen átalakult, viszont még viszonylag sok emlékem van az életmódváltásom előttről, amik a mai napig rányomják a bélyegét a közérzetemre. Úgyhogy ez még bőven benne van ebben az anyagban. Tiszta életet élek, de még mindig egy kibaszott roncs vagyok.”
A Repedés című anyagnak tehát legalább olyan kalandos, sokszor keszekusza története van, mint annak idején a LENTnek volt, és tökéletes lenyomata az Analog Balaton elmúlt 2-3 évének.
Fotó: Martin Wanda