Tudni kell rólam, hogy szeretem kézben tartani a dolgokat. Általában nem teketóriázom. Ha gond van, azonnal reagálok, és a lehető leghatékonyabb megoldásokat keresem. Így történt ez tavaly télen is, amikor a kisfiam egy makacs légúti fertőzést hozott haza az óvodából, és amit aztán én is elkaptam. Csúnyán elkezdtem köhögni, belázasodtam, arra azonban nem volt időm, hogy orvoshoz menjek. Tudtam, hogy valószínűleg egy bakteriális fertőzésről lehet szó, mivel a gyereknél is az volt. Elővettem hát a gyógyszeres szekrény mélyéről azt a néhány szem megmaradt antibiotikumot, amit még a férjem kapott a legutóbbi torokgyulladására.
Kezdetben úgy tűnt, minden a legnagyobb rendben lesz: a tüneteim gyorsan enyhülni kezdtek, én pedig elégedetten nyugtáztam, hogy ismét sikerült elkerülnöm egy felesleges orvosi vizitet. Egy-két nap múlva azonban valami furcsára lettem figyelmes – odalent. Szürkésfehér színű, halszagú hüvelyváladékom lett, amihez kis diszkomfortérzet is társult.
Először legyintettem rá, gondoltam, biztosan csak valami átmeneti dologról lehet szó. De ahogy teltek a napok, a kellemetlen folyás nemhogy enyhült volna, inkább fokozódott.
Végül nem volt más választásom, elmentem a nőgyógyászomhoz. „Bakteriális hüvelyfertőzés” – mondta a doktornő, miután meghallgatta a panaszaimat és elmeséltem neki az ide vezető utat. „Az antibiotikumok tönkretették a hüvelyflóráját, és ez okozza a tüneteket.”
Nagyon elszégyelltem magam. Na, nem a betegség miatt. Ekkor értettem meg, mennyire felelőtlenül viselkedtem. Jó ötletnek tűnt orvosi utasítás nélkül antibiotikummal kezelni magam, de kiderült, hogy nem is dönthettem volna rosszabbul.
A doktornő azonban megnyugtatott, elmondta, hogy a bakteriális hüvelyfertőzés egy igen gyakori probléma, és szinte mindig a hüvelyflóra egyensúlyának felborulása okozza – amit gyakran idéz elő antibiotikumszedés.
Elmagyarázta, hogy a hüvelyflóra egyensúlya rendkívül érzékeny. Normális esetben a jótékony tejsavbaktériumok (Lactobacillusok) vannak többségben, és megakadályozzák, hogy a káros baktériumok elszaporodjanak. Amikor azonban antibiotikumot szedünk, ezek a jótékony baktériumok is kipusztulhatnak, aminek következtében a káros baktériumok sokkal könnyebben el tudnak szaporodni. Ez az állapot vezethet a bakteriális vaginózishoz, amit egyebek mellett bőséges, halszagú, szürkésfehér hüvelyfolyás, égő érzés és hüvelyi irritáció jelezhet.
Az antibiotikumok tehát – bár rendkívül hasznosak lehetnek egyes esetekben – sajnos nem válogatnak, és a jótékony baktériumokat is elpusztítják, amelyekre szükségünk lenne a szervezetünk egészséges működéséhez. Ezért is fontos, hogy csak orvosi utasításra szedjünk antibiotikumot, és ne kezdjünk „öngyógyításba”, mint ahogy azt én tettem.
Az orvosom helyileg alkalmazható antibiotikumot írt fel a tüneteimre, amit ezúttal kiegészítettem egy vény nélkül kapható készítménnyel a hüvely savas pH-jának helyreállítására.
Hogy mit tanultam ebből az esetből? Ma már tudom, hogy néha igenis el kell engednem a kontrollt, és nem kell mindig mindent nekem kézben tartanom, megoldanom.
Fotó: Getty Images
Promóció
