- A tradicionális nemi szerepek szerint a nőknek a konyhában a helye.
- De mi van akkor, ha egy nő nem hajlandó főzni, még ha a párja el is várná tőle?
- Egy huszonéves lány beszámolója következik.
Amikor az első randikon a pasim virágcsokorral kedveskedett nekem, úgy éreztem, végre egy olyan férfit találtam, aki igazán hercegnőként fog bánni velem. Soha nem gondoltam volna, hogy egy olyan hétköznapi dolog, mint a főzés, éket verhet közénk. Nos, nem tartott soká, hogy kiderüljön: nem vagyok egy konyhatündér, és ez számára problémát jelent.
A barátom nem tudja elfogadni, hogy nem főzök
Gyerekkoromban a szüleim mindig azt mondogatták, hogy olyan férfit keressek magam mellé, aki úgy fog szeretni és elfogadni, ahogy vagyok. Eleinte azt gondoltam, hogy a jelenlegi barátom pontosan így viszonyul hozzám. Ahogy aztán telt az idő, és elmúltak a kezdeti „mézeshetek”, a barátom egyre többször hánytorgatta fel nekem, hogy nem vagyok egy nagy konyhatündér. Egy egyszerű rántottát alig tudok elkészíteni, és amikor egy alkalommal mégis megpróbáltam, az eredményt csak annyival kommentálta: „ehető”. Én ezt sikernek könyveltem el, hiszen legalább nem égettem oda!
Az idő előrehaladtával azonban egyre gyakrabban hallottam tőle: „Olyan jó lenne, ha meleg vacsora várna, amikor megérkezem.” Arra is utalt, hogy a szülei biztosan nem néznék jó szemmel, ha tudnák, mennyire elhanyagolom. Eleinte igyekeztem megfelelni az elvárásainak, szerettem volna boldoggá tenni – pedig tudtam, hogy ez nem én vagyok.
A tradicionális nemi szerepek szerint a nőknek a konyhában a helye
A családját hibáztatom
Engem nem arra neveltek, hogy nőként ki kellene szolgálnom a férfiakat, ő viszont egy olyan közegben nőtt fel, ahol a nők készségesen kiszolgáltak mindenkit. Az anyukája, a nagynénje és a nagymamája mind hagyományos női szerepet vállaltak, és ezt a modellt követve a barátom azt várta, hogy én is majd hozzá fogok alkalmazkodni. Számomra ez azonban azzal járt volna együtt, hogy alárendeljem magam, amit nem tudtam volna elfogadni. Felmerült bennem a kérdés: egyáltalán ismer-e engem?
Merre tovább?
Bár a barátom továbbra is elvárja, hogy teljesítsem a „klasszikus női” feladatokat, nem fogok Martha Stewarttá válni a kedvéért. Nem mondom, hogy soha nem fogom megtanulni a főzés csínját-bínját, de egyelőre nem vágyom rá. Ha képes lesz szeretni azért, aki vagyok, talán ő is másképp fog a dologhoz viszonyulni.
Végtére is, 2024 van. Nem érzem kötelességemnek, hogy bezárkózzam a konyhába, csak azért, mert ezt várják el tőlem. Remélem, ízlik majd neki a rendelős kaja.
Forrás: PureWow Fotó: Getty Images
