Október végén mutatták be Till Attila legújabb, És mi van Tomival? című rendezését a hazai mozik. A bábművész Sanyi (Thuróczy Szabolcs) és a liftszerelő Pali (Polgár Tamás) mindketten alkoholbetegek, akik együtt keresik a haverjukat, Tomit, aki már egy ideje nem jelent meg az anonim alkoholista gyűlésen.
Az És mi van Tomival? több fontos kérdést is felvet az alkoholizmus témakörében. Például, hogy az alkoholizmus szinte mindenhol jelen van, így vagy úgy, de mindenki találkozott már a problémával. Ahogy azt is láthatjuk, hogy milyen hatással tud lenni a környezetére egy alkoholbeteg, és milyen elemi szinten van jelen az ivás a társadalmunkban. Till Attila rendezőt kérdeztük, aki a film kapcsán maga is sokat beszélt az alkoholhoz fűződő kapcsolatáról.
A hónap elején beszélgetünk, most kezdődött a száraz november. Szerinted mennyire lehet hatékony, ha egy hónapig teljesen megvonjuk magunktól az alkoholt?
Nyolc éve nem iszom, így az én életemben nincs jelentősége a száraz novembernek a száraz október és száraz december között. De úgy veszem észre, hogy az ismerőseim rácsodálkoznak arra, hogy milyen jó alkohol nélkül élni, tehát valahol mégiscsak van haszna. Mindenkinek van egy sajátos alkoholfogyasztási szokása. Van, aki kisebb, van, aki nagyobb mennyiséget fogyaszt. Ilyenkor az ember rájön, milyen rég csinált olyat, hogy egy hónapig egyáltalán nem iszik semmit. Egyből látod az eredményét: lefogysz, mert a vizenyősség, amit az alkohol okoz, elkezd lemenni. Kisimultabb lesz az arcod, jobban alszol. Van, aki ilyenkor az étkezésre és a dohányzásra is jobban odafigyel, magyarul a november ilyenkor egy egészséges hónappá válik.
Fiatal felnőtt gyerekeid vannak. Mit tapasztalsz, az ő korosztályuknak milyen az alkoholhoz fűződő kapcsolata?
Nem látok tisztán a generációjukat illetően, mert hallok történeteket arról, hogy a fiatalok meg tudnak vadulni, de az én gyerekeim mértéktartóak. Elkényeztetett helyzetben vagyok, mert ebben nem rám ütöttek. Nem kerülnek kontrollvesztett állapotba és szerintem nem is szeretik ezt, ami szülőként óriási szerencse. Viszont azt hiszem, hogy ennek ellenére is bőven van probléma. Rengeteg adat van arról, hogy a fiatalok körében gyakori a kontrollvesztett, gépszíjas ivós állapot buli közben, és gyakran fogyasztanak drogot is. Általában a drogokra hivatkozunk veszélyes szerként, miközben az alkohol is ilyen: lassan fejti ki a függőségi hatását, de ha kifejti, az elég erős. Módosítod vele a tudatodat és garantáltan hat, hiszen nincs olyan, hogy valaki iszik és ki tudja vonni magát a hatása alól, maximum csak jól bírja.
Sokszor beszéltél arról, hogy te is buliivó voltál. Rád mennyire volt hatással a közeg, amiben nap mint nap mozogsz?
Nagyon erős hatással volt rám. Képzőművészeti szakközépiskolába jártam, ahol mindenki, a tanárok és a diákok is óriási bulisták voltak, még bent az iskolában is. Erősen áradt felénk az a szokásmechanizmus, hogy buli közben iszunk, de a beszélgetéseknek is része volt az alkohol és az, hogy beülünk valahova és megiszunk egy sört. Egyrészt nem feltétlenül van ezzel baj, mert van, aki megteheti. Másrészt igenis van vele baj, mert túlzottan áthatja a társadalmunkat, mintha muszáj lenne inni. Szerintem a magyarok kicsit túltolják. Ezért kellene sokat beszélnünk arról, hogy milyen lehetőségeink vannak arra vonatkozóan, hogy ne vegyünk részt benne, vagy ha túltoltuk, akkor hogyan meneküljünk meg. Ezek tulajdonképpen meneküléstörténetek – az enyém is az –, mert nagyon nehéz végigcsinálni.
Thuróczy Szabolcs a bábművész Sanyit alakítja Till Attila legújabb filmjében
Itthon ráadásul nagyon sokszor tukmálnak a barátok, családtagok is…
Ezek társadalmi szokások, amik más kultúrákban is jelen vannak. A megismerkedés, a tiszteletadás, az elismerés, a szeretet gesztusai. A szerelmesek is gyakran isznak a randikon, hogy feloldódjanak egymás személyiségében. Az alkoholhoz sok jó dolog párosul, de a gondok akkor kezdődnek, ha valaki nem tudja uralni ezt a szert. A társadalmi szokásokon lehetne valamennyire változtatni. Legalább annyit, hogy ha valaki azt mondja, köszönöm, nem kérem, akkor ne tukmáljuk, hanem fogadjuk el. Ha valaki a cukorbetegsége miatt nem ehet valamiből, azt már nagyon könnyen elfogadjuk. Az alkohollal kapcsolatban is ezt kéne megérteni.
És azt is fontos lenne tudatosítani, hogy az alkoholizmus minden társadalmi osztályban jelen van, nem csak a szegényebb réteg problémája. A film erre is kitér: a két főszereplő, a bábszínész Sanyi és a liftszerelő Pali mindketten függők.
A film kapcsán sokféle ember jön oda hozzám, hogy elmesélje, ő is érintett valamilyen szempontból. Szerintem nem nagyon van különbség, a vállalati igazgatóktól a takarítókig minden társadalmi osztályban előfordulhatnak italozó emberek. Azt szokták mondani, hogy az alkohol demokratikus, mert ugyanazokkal a problémákkal küzd a gazdag és a szegény alkoholista is, csak másképpen. Az egyik a rossz minőségű alkoholtól rúg be, a másik a legdrágább whiskey-től, de ugyanazok az élmények maradnak meg bennük: a kényszeredettség, hogy muszáj inni, és a lelkiállapot, hogy már csak alkohollal érzik magukat igazán jókedvűnek, teljesnek.
A film azt is megmutatja, hogy milyen hatással van a szerhasználó a környezetére.
Elképesztő mennyiségű ember jön el a közönségtalálkozókra, akik félnek ettől a filmtől, de meg akarják nézni, mert bizonyosságot akarnak szerezni arról, hogy igazuk van. Meg is kapják ezt a bizonyosságot. Nagyon nehéz nekik végignézni, de úgy érzik, hogy jó, mert újra viszonyba kerülnek ezzel a problémával és a feltépett sebeket másképp, de visszaforrasztják. Sokan mondják, hogy ennek a filmnek gyógyító hatása, pozitív energiája van a végkifejlet miatt, és jó, hogy nem arról van szó, hogy aki iszik, az meghal, és a környezete kizárólag csak pórul járhat.
Szerinted milyen lehetőségei vannak azoknak, akik közvetetten érintettek?
Nem szabad feladni, muszáj beszélni róla, mert nehéz igazi segítséget találni. Számos arról szóló történetet hallhatunk Magyarországon, hogy nincs jól kiépült védelmi rendszer, ami veszélyes. Ha kihívod a rendőrt, akkor lehet, hogy éppen megakadályoz valamit, de nem fog ott ülni a nappalidban két napig. Egyébként nagyon sokféle alkoholista létezik. Ha valaki csöndesen iszik, lefekszik aludni és elvan magával, az a jobbik eset. Tudom, hogy nagyon nehéz, de ha agresszívvá válik egy szerhasználó, akkor szerintem el kell őt hagyni, vagy egy olyan helyzet elé kell állítani, hogy vagy megváltozik, vagy vége a kapcsolatnak. Nagyon nehéz megoldást találni, de a tapasztalat azt mutatja, hogy finomkodni sem lehet. Vannak olyan segítségnyújtó helyek is (például az Al-Anon Családi Csoportok az alkoholisták családtagjai és barátai számára – a szerk.), ahol a hozzátartozóknak is van lehetőségük szakemberekkel beszélgetni. Én nagyon hiszek a csoportokban. A filmben is azért jelenik meg az AA-gyűlés, mert erőt ad, ha sorstársak közé kerülsz. De az is érdekes kérdés, hogy mi van akkor, ha valakinek az a függősége, hogy mindig problémásabb embert vesz maga mellé.
Említetted, hogy már nyolc éve nem iszol, de körülbelül három éve beszélsz az alkoholproblémáidról a nyilvánosság előtt.
Most a film miatt többet beszélek róla, mert nem mondhatok mást, ha az alkoholhoz való viszonyomról kérdeznek. Lehet, hogy ez az önterápia erősítése: ha nyilvánosan elmondod, hogy mióta nem csinálod, akkor nem bukhatsz el, mert megtart téged, ha esetleg elbizonytalanodnál. Bennem egyébként most nincs elbizonytalanodás.
Mennyire volt nehéz eljutni addig, hogy beszélni tudj róla?
Számomra a film volt az igazi apropója ennek. Szívesen beszéltem róla, mert a kitárulkozásom összeforrt a film kommunikációjával. Szerintem megváltozott a téma szégyen- és tabujellege, és a világ is. Egyre többen beszélünk az alkohol- és drogfüggőségről, de még mindig nagyon kevés ember vállalja fel. Ezzel sincs probléma. Szerintem mindenki akkor beszéljen róla, amikor úgy érzi, hogy elbírja a nyilvánosságot. Engem nem ítélnek meg máshogy az emberek, sőt, gyakran írják kommentben, hogy örülnek, hogy beszélek erről és erőt adok nekik, mert érintettek, vagy a családjukban érintett valaki.
Mennyire fiktív az És mi van Tomival? története?
Azért szoktam azt mondani, hogy ez a legszemélyesebb filmem, mert minden egyes eleméhez hozzá tudok szólni, tehát nem sötétben tapogatózom. Nagyon is ismerem a hatásmechanizmusokat, reakciókat és működési elveket, de teljesen fiktív, egyetlen olyan jelenet sincs benne, ami velem, vagy a társíróval, Kapitány-Fövény Máté addiktológussal történt volna meg. Bár ő a másik oldalon áll, segítő, gyógyító ember, akinek soha nem volt problémája az alkohollal.
Thuróczy Szabolcs és Polgár Tamás
Gondolom, szakértőként rengeteget hozzá tudott tenni a történethez.
A zömét én írtam meg, de Máté rengeteget tett hozzá. Az alapszituációt és sok minden mást, például a címét is ő találta ki. Nagyon jó volt a közös munka. Erőt és támaszt adott nekem, és hitelesítette a történetet azokkal az emberekkel együtt, akik részt vettek az AA- (anonim alkoholista) gyűlés jelenetében. Szeretem, ha egy szakértő is részt vesz a projektben, mert akkor nagy hülyeséget nem tudunk mondani.
Ez valószínűleg így is van, mert csak pár napja játsszák a filmet a mozikban, mégis nagyon jó kritikákat olvastam róla.
Alkotóként mindig szorongok, de látom, hogy működik. A Port.hu-n 9,6-os az értékelése, ami állítólag nagyon jó, csak nehéz elhinni.
Te el szoktad olvasni a kritikákat?
El, abszolút. Hál’ Istennek, nagyon jó kritikákat kapunk, ami sok erőt ad nekünk. Ha nagy, komoly összefüggéseket lát valaki, de kritizál, azzal nincs baj. Viszont néha olyan dolgokat írnak le, amik szerintem általánosságban nem teljesen igazak, csak egy személyes nézőpont alapján felnagyítanak valamit. Egy kritikának az a dolga, hogy kritizáljon, csak legyen színvonalasan megírva.
Pár napja kezdtetek arról kommunikálni, hogy azért utasította el az NFI a pályázatotokat, mert szerintük az embereket nem érdekli ez a téma. Vajon miért ezzel indokolták?
Szerintem alapvetően kerülik azokat a társadalomkritikus vagy vitát generáló témákat, amik nem egyértelműen szórakoztató vagy pozitív felhangúak. Értem a törekvést és azt is, hogy miért van szüksége az embereknek pozitív tartalmakra. Tudom, hogy miért ül be valaki egy vígjátékra vagy látványos filmre, de azért nyugati drámákat és más témákat is fogyasztanak az emberek. A magyar filmgyártásnak vissza kéne térnie ahhoz a sokszínűséghez, ahol a készülő filmek kérdéseket tesznek fel és olyan tüneteket mutatnak be, amikkel nem feltétlenül kellemes szembesülni. Valójában ez egy kultúrpolitikai kérdés, amivel nem lehet baj. Gondoljunk bele, hogy a japánok is meg merik mutatni, hogy a szamurájok hogyan árulják el az urukat, a sógunt, és azon keresztül mesélnek a japán történelemről. Nekünk sem kellene lemondanunk arról, hogy a magyar valóság betüremkedjen a mozikba. De nem is lehet, csak most a független filmeken keresztül történik meg. Azokat a sztárművészeket viszont támogatják, akik egyértelmű sikert tudnak hozni, mert az NFI is áhítozik a sikerre. Ilyenkor teljesen mindegy, hogy miről szól a film, pedig Enyedi Ildikó és Nemes Jeles László filmje garantáltan nem vígjáték lesz. Ez az egész dolog kaotikus és pénzvezérelt, nem pedig egy komoly kultúrpolitika.
Viszont úgy tűnik, hogy neked még a támogatások hiányának ellenére is fontos, hogy felhívd a figyelmet bizonyos problémákra. Szerinted ez feladata egy ismert embernek?
Szerintem senkinek sem a feladata. Engem az sem zavar, ha valaki teljesen szakbarbár és csak trombitál, filmet csinál vagy kertészkedik. Persze, ha azt nézzük, hogyan működtetjük a körülöttünk lévő életet, akkor valójában minden mindenkinek a feladata, mert meg kell dolgozunk azért, ha egy jobb világban akarunk élni. Egyébként azt látva, hogy ki mennyit küzd ebben az országban, szerintem én nem vagyok annyira jó abban, hogy szóvá tegyek dolgokat. Én a politikától inkább elhervadok. Ha túl sokat foglalkoznék vele, rosszul lennék.
Itthon azért elég jellemző, hogy civil szervezetek és civilek, vagy hírességek veszik át azt az edukatív szerepet, amit a hivatalos szerveknek kellene betölteniük.
Ilyen ez a magyar valóság. Egyébként ez mindig jellemző volt. Nagyon nehezen tudom megfejteni Magyarországot és a magyar embereket, hogy ez pontosan miért alakult így. Engem azért érdekelnek ezek a nehezebb témák, mert a problémás helyzetek számomra izgalmasabbak. Egy nehéz nap izgalmasabb, pedig mindannyian a könnyű napokat szeretjük.
Szerinted társadalmi szinten mit tehetünk azért, hogy visszaszorítsuk az alkoholizmust?
Mindig mindenre ugyanaz a válasz: edukáció és kommunikáció, ami mindenki számára nyitott és értelmezhető. Legyen köztudott és minél inkább kibeszélt, hogy nem oké, ha valaki sokat iszik. Egyébként az alkoholnak akkora hagyománya van, hogy szerintem nem lehet betiltani. Amikor megpróbálták, akkor megnövekedett a szervezett bűnözés és más formában lehetett kapni, vagy az emberek olyanokat főztek, hogy attól nem csak megkergültek, hanem meg is haltak. Mindenkinek meg kell tanulnia magától nemet mondani. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi lesz a következő generációk esetében. Lehet, hogy az alkoholfogyasztás egyszer visszaszorul, de akkor majd lesz helyette más. Ne feledd, hogy minden, amit azért használsz, hogy igazán jól érezd magad, az gyanús, mert normális esetben mindenfajta szer nélkül is jól kellene érezned magad.
