NAPTÁR
Thaiföldet kár volna kihagyni. Beszippantja az embert a nyugalom, a béke és a szeretet érzése, ami ráadásul még a hazaérkezés után is heteken át kitart. Kultúra, vallás, homokos partok, napsütés, jó árak, biztonság – mi kell még az egyszerű turistának? Talán pár tanács olyanoktól, akik már nem egyszer jártak arra. Jöjjenek hát a tapasztalataim, hogy mások ne rontsák el azt, amit én… Úgy voltam vele, hogy ha már oda megyek, ne kelljen görcsölni az anyagiakon, de ne is sápadjak le azon, hogy mennyit költök. „A Google és a ChatGPT segít” – alapon a hasamra ütöttem, és kitaláltam, nagyjából mikor szeretnék menni. Ez volt az első hiba. Bár mi nem szoktunk hozzá, vannak országok, ahol ha esik, akkor hosszan, gyakran és nagyon esik. Thaiföld pont ilyen. Amikor pedig nem esik, akkor általában döglesztő a hőség. Szóval a thai főszezont nem azért találták ki, mert mindenki hülye, és szeret turisták millióival összezsúfolódva nyaralni, hanem azért, mert az ország déli vidékein a száraz évszak úgy novembertől áprilisig tart, és ez az év legélvezhetőbb része.
REPÜLÉS
Az olcsó ázsiai országokkal az a baj, hogy méregdrágán viszik el oda az embert. Vagy sok átszállással. Vagy mindkettő. Beállítottam a Google Járatkeresőt, hogy szóljon, ha vállalható árú repülőjegyet talál, lehetőleg nem nyolc átszállással. A tuti ajánlat Bécsből érkezett: közvetlen járatot kínált Bangkokba az Austrian Airlinesszal. Azon kicsit megsértődtem, hogy a jegyeken felül a feladott poggyász is fizetős volt, és nem kalkuláltam bele a bécsi parkolási díjat az olcsó jegybe… De az tényleg kiszámíthatatlan, hogy hol bukkanunk a legjobb ajánlatra, barátok tapasztalata például, hogy kínai légitársaságoknál is ki lehet fogni akciós jegyeket pesti indulással is. Ami biztos, hogy bizonyos kor és 175 centi felett megéri a nagyobb lábhelyet biztosító ülést választani, ellenkező esetben igencsak törődötten érkezhetünk a célállomásra, ami – figyelembe véve, hogy tizenegy órás útról beszélünk megspékelve az elkerülhetetlen jetlaggel – nem túl vidám. A nyakpárna életmentő, javaslom nem a duty freeben beszerezni, mert háromszor annyiba kerül, mint a sarki kínaiban. Ha este indulunk, jó eséllyel alvással tölthetjük az utat.
SZÁLLÁS
Amire sokat el lehet költeni, az a szálloda. A luxus luxusától a backpacker hostelekig nagy a kínálat, a legegyszerűbb egy szálláskereső oldalon keresgélni, majd foglalni, miközben elégedetten konstatáljuk, hogy milyen szépeket írnak a helyről. Néha aztán kiderül, hogy mégsem olyan szép minden, mint az értékelésekben. Szóval a nagyon jónak tűnő ajánlatokat érdemes több oldalról is ellenőrizni. Fontos például tudni, hogy hova néz az ablakunk, mert a hirdetésben nem írnak az előtte húzódó hatsávos autóútról, a magasvasút tízpercenként elrobogó kocsijairól, de vegyük figyelembe az utcán intenzíven zajló éjszakai életet is. Nekem a Reddit jelentette a tájékozódási pontot, ahol kint élő expatokat és tapasztalt turistákat lehetett kérdésekkel bombázni. A nagy és drága szállodaláncok viszonylag gyakran akcióznak, mivel rengeteg a turisták kegyeiért versengő hotel. Így fizettem én a Bangkokot átszelő Csaophraja folyó partján egy tetőmedencés luxusszállodában húszezer forintot egy éjszakára. Ehhez annyi kellett, hogy egyenként végignéztem a legnagyobb szálláskeresők ajánlatait.
PROGRAM
A legnagyobb luxus Thaiföldön vélhetően az, ha egyedül lehetünk, vagy legalábbis nem tömegek tapossák előttünk és mögöttünk az utat a mesés tengeri öbölhöz vagy valamelyik szentélyhez. Egyébként ha valamiből, akkor szentélyből rengeteg van, három nap után bizony unalmas lesz a sokadik hatalmas arany Buddha-szobor. Bangkokban kedvelt turistaprogram a folyón fel-le hajókázás, miközben beleshetünk a csatornákba is. És erre pont a helyi „BKV-hajó” a legjobb és a legolcsóbb, másfél órás út pár száz forintba kerül, és kevesebben is vannak a fedélzeten, mint a nagy turistahajókon. Ha ennél elegánsabban képzeljük el a vízi városnézést, akkor bátran nézzünk körül a nagy hotelek mellett működő kikötőkben, mert a szállodák szoktak saját ingyenes hajókat indítani a nevezetességekhez.
TURISTATÖMEGEK
Számítsunk rá, hogy a hajókkal elért szigetek és partok rettenetesen zsúfoltak, a turisták egymás sarkát tapossák – miközben próbálnak úgy szelfizni, mintha magukban sétálgatnának azon a csodálatos helyen. Mindennek a legdurvább megvalósulása talán Ko Phi Phi Le szigetén tapasztalható, ahol a 2000-ben bemutatott A partot forgatták Leonardo DiCaprióval. A Maja-öblöt a filmesek, majd a nyomukban érkező kíváncsiskodók pusztítása miatt évekre le kellett zárni, hogy az érzékeny korallzátonyok és az ökoszisztéma kicsit magára találjon. Ma felkereshetjük ugyan, de csak térdig mehetünk be a vízbe, és kemény büntetés jár annak, aki úszkálni kezd. Szóval ha nem vagyunk a film rajongói, akkor nem biztos, hogy megéri ide a kiruccanás. A turistahajók délután jellemzően visszaindulnak a különböző szigetekről, így ha tömegiszonnyal küzdünk, a legjobb egy késő délutáni kirándulás, persze ehhez magánsofőr kell. Vagy elmehetünk kajakozni a nyugodt mangrove-erdőkbe. Mi ezt stílusosan szakadó esőben tettük meg, így átélhettük az esőerdő hangulatot is. Na de kit érdekel harminchárom fokban, hogy szakad az eső?
Fotó: Unsplash
