- Future of Fashion sorozatunkban a MOME fiatal tehetségeit mutatjuk be.
- Aktuális részünkben Mészáros Lilit kérdeztük izgalmas kötött darabjairól és inkluzív tervezési módszereiről.
- A fiatal alkotó három izgalmas munkáját is megosztotta velünk.
Fiatalok, tehetségesek, és friss látásmódjukkal formálják a jövőbeli trendeket. Future of Fashion sorozatunkban a MOME (Moholy-Nagy Művészeti Egyetem) divat- és textiltervező szakán végzett alkotókat kérdezzük saját stílusokról, a divatipar fenntarthatóságáról, ikonikus outfitekről és forró trendekről. Elgondolkodtató felvetésekkel és villámkérdésekkel faggatjuk a fiatal tervezőket, akik segítenek megmutatni nekünk a divat jelenét – és jövőjét is. Most Mészáros Lilivel beszélgettünk body positivityről, kötött anyagokról és a közösségi média hatásairól.
Mészáros Lili 2023-ban diplomázott a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem divat- és textiltervező művész mesterképzésén. Tervezői szemléletének középpontjában a kötött anyagok formanyelvi és technológiai lehetőségeinek kutatása áll, különös hangsúllyal a struktúrák, a színek és a részletgazdag megoldások alkalmazásán. Mestermunkájában a divat méret-inkluzivitásának kérdésével foglalkozott: olyan kötött kollekciót hozott létre, amely rugalmasan képes alkalmazkodni különböző testformákhoz, miközben kényelmet és vizuális gazdagságot kínál. Tervezői attitűdjében fontos szerepet kap a társadalmi érzékenység és a problémamegoldás öröme. Egyetemi évei alatt gyakornokként csatlakozott a Nanushka csapatához, ahol később Menswear Design Assistantként dolgozott tovább, jelenleg Junior RTW Designer pozícióba dolgozik a márkánál.
Instagram: @lilimeszaros
Future of Fashion: Mészáros Lili
Hogyan határoznád meg a tervezői stílusodat 2-3 mondatban?
Tervezői stílusomat elsősorban a kötött anyagok iránti vonzódás határozza meg, különös hangsúlyt fektetve a színek használatára és a különböző kötött struktúrák formaalakító lehetőségeire. Munkáimban fontos szerepet kap az inkluzivitás: célom, hogy a ruhadarabok minél többféle test számára viselhetők és értelmezhetők legyenek.
Nagyon szeretem a kísérletezési fázist, ahol kis léptékben lehet kipróbálni minél több megoldást és struktúrát – számomra ez az egyik legizgalmasabb része a tervezési folyamatnak. Gyakran alkalmazok apróbb díszítési technikákat, például gyöngyözést, ahogy az a Feel the Yarn versenyen bemutatott darabjaimon is látható, szívesen merülök el a részletek kidolgozásában. A tervezés során az intuitív anyaghasználat, a forma és a funkció közötti érzékeny egyensúly megteremtése vezet.
Mi a legizgalmasabb kihívás a divattervezésben?
Számomra a divattervezés minden szakasza tartogat izgalmakat – a kutatástól kezdve a tervezésen át egészen a kivitelezésig. De ha ki kellene emelnem egyet, akkor az kivitelezés fázisát mondanám a legizgalmasabb kihívásnak. Ez az a pont, amikor az, amit fejben megálmodtam, kézzelfogható valósággá kezd válni, és kiderül, hogy az anyag, a technika és a forma valóban úgy működik-e együtt, ahogy elképzeltem. Ilyenkor gyakran szembesülök váratlan nehézségekkel, de éppen ez az, amit igazán szeretek benne. Szeretem ezt a bizonytalanságot, mert mindig új kérdéseket vet fel, és teret ad a kreatív problémamegoldásnak. Bár kihívás, számomra ez az a pont, ahol igazán életre kel a tervezés, és ahol a legtöbbet tanulhatok az anyaggal, a formával és önmagammal kapcsolatban is.
Mikor érzed magad a legkreatívabbnak?
Akkor érzem magam a legkreatívabbnak, amikor elkap a flow. Ez egyfajta koncentrált, mégis szabad állapot, amikor teljesen bele tudok mélyülni a munkába, és megszűnik körülöttem az idő. Tapasztalataim szerint ehhez hasonlóan, mint a sportnál, szükség van egyfajta „bemelegítésre” – kell egy kis idő, mire igazán ráhangolódom a tervezésre. De amikor sikerül ebbe az állapotba kerülni, akkor érzem úgy, hogy igazán szabadon és ösztönösen tudok kísérletezni, új ötleteket felfedezni és létrehozni valami izgalmasat. Természetesen a kreativitás nem kizárólag a flow állapothoz kötött – a hétköznapokban is gyakran eszembe jutnak ötletek –, de ez az intenzív alkotói állapot számomra egészen más szintre emeli a tervezés élményét.
Az öltözködés szerintem…
Az öltözködés számomra egy fontos önkifejezési eszköz, amellyel szavak nélkül kommunikálhatunk mások felé. Egyedi módon tükrözi személyiségünket, hangulatunkat és értékeinket, miközben kapcsolatot teremt a környezetünkkel. Hiszem, hogy a ruhák nemcsak a testet fedik, hanem történetet mesélnek el rólunk, és lehetőséget adnak arra, hogy megmutassuk, kik vagyunk, anélkül, hogy beszélnünk kellene.
Diplomamunkádban a divatvilág méret-inkluzivitásának kérdését feszegetted egy minden testalkat által viselhető kötött kollekcióval. Itt milyen szempontokat vettél figyelembe a tervezésnél?
Diplomamunkámban a méret-inkluzivitás kihívására reagálva egy minden testalkat számára viselhető kötött kollekció megalkotása volt a célom. A tervezés során elsődleges szempontként az alapanyag rugalmasságát és kényelmességét tartottam szem előtt, hiszen ezek nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy a ruhadarabok különböző testformákon is jól illeszkedjenek és komfortosak legyenek. Ennek érdekében nagy hangsúlyt fektettem a szettek struktúrájára, különösen a passzé és pliszé kötési technikák alkalmazására, amelyeket a platírozás – két különböző színű fonal egyidejű kötése – segítségével alakítottam ki. Ez a megoldás lehetővé tette, hogy a ruhák vertikális mintázata és a színek játékossága ne csak esztétikai funkciót töltsön be, hanem tudatosan alkalmazkodjon a különböző testalkatokhoz, valamint a bőr- és hajszínekhez is. Így a kollekció egyszerre volt innovatív, sokszínű és befogadó, megmutatva, hogy a divat lehet valóban mindenkié.
Mészáros Lili – Shape of You kollekció
Miért éppen a kötést választottad technológiának/formanyelvként?
A kötés valamilyen szinten mindig is az életem része volt, körülbelül 10 éves koromtól kezdve tudok kötni. Nagymamámtól, aki gyakran köt és horgol, valamint dédnagymamámtól, aki kötőgépen dolgozott, korán megismertem ezt a technikát, és már akkor is nagyon megfogott a kötés különleges világa. Egészen az egyetem első félévéig azonban nem voltam biztos abban, hogy a kötés lesz az a formanyelv, amivel igazán szeretnék dolgozni. Amikor viszont szakot kellett választani, a kötés iránti szerelem azonnal kibontakozott bennem. Biztos voltam benne, hogy bármit is tervezek majd, az kötött technológiával fog elkészülni. Ez pedig különösen szerencsés volt, hiszen a diplomatémám is tökéletesen illeszkedett ehhez a kötött világához, így a szakmai érdeklődésem és a technológiai választásom harmonikusan kiegészítették egymást.
Ma már a kifutókon is megjelentek a plus size modellek, és egyre több márka jön ki „curvy” darabokkal. Te azonban azzal érvelsz, hogy ez a dichotómia nem szerencsés – szerinted mi lenne jobb megközelítés?
Igen, valóban úgy gondolom, hogy nem szerencsés, amikor a divatipar külön kezeli a „curvy” vagy „plus size” kategóriát, mintha az valami más lenne, mint az alapméretezés. Ez a megkülönböztetés – legyen szó külön részlegekről vagy elnevezésekről – akaratlanul is azt az érzetet kelti, hogy ezek a testek „másodlagosak” vagy kevésbé tartoznak bele az elfogadott normákba. Szerintem sokkal befogadóbb megközelítés lenne, ha a márkák egyszerűen nagyobb méretskálában terveznének, anélkül, hogy külön kategóriákat hoznának létre. Ez hozzájárulna ahhoz, hogy az emberek kevésbé érezzék magukat kirekesztve vagy megbélyegezve pusztán a testméretük miatt. Természetesen tisztában vagyok vele, hogy ez önmagában nem old meg minden problémát, és azzal is, hogy kisebb márkák számára nem mindig megvalósítható ilyen széles méretválaszték. Mégis úgy gondolom, hogy szemléletváltásra van szükség – nem a testeket kell kategóriákba sorolni, hanem a rendszert kell átalakítani úgy, hogy mindenki alapból része lehessen.
Modern világunkban, ahol életünk jelentős részét a közösségi médiában éljük, újra erősen fókuszba kerültek a (tökéletes) testek. Te hogy látod, milyen hatással van mindez a divatiparra?
Úgy gondolom, hogy a divatiparra – ahogyan minden más művészeti ágra – hatással van mindaz, ami a világban történik, és ebbe a közösségi média is beletartozik. A platformok algoritmusai ma már személyre szabottan alakítják a felhasználói élményt, így mindenki leginkább azokat a tartalmakat látja, amelyek érdeklik – viszont ez azzal is jár, hogy könnyen egyfajta buborékba kerülhetünk. A „tökéletes testek” folyamatos jelenléte a közösségi médiában részben ennek, részben pedig az olyan aktuális trendeknek – például a különböző gyors fogyást ígérő gyógyszerek vagy esztétikai ideálok felerősödésének – köszönhető. Mindez természetesen visszahat a divatra is. Bár néhány éve még erősebb volt a „body positivity” mozgalom jelenléte, ma ez mintha háttérbe szorult volna, és újra inkább az idealizált, filterezett testképek dominálnak. Fontosnak tartom, hogy erről nyíltan beszéljünk, és hogy a divat világában is újra hangsúlyt kapjon a sokféleség és a valóság hitelesebb, árnyaltabb megjelenítése.
Szerinted mennyire tudott valódi hatást gyakorolni a body positivity mozgalom?
Ahogy említettem, néhány éve a body positivity mozgalom valóban erőteljesebben volt jelen, de mára ez a lendület mintha alábbhagyott volna. Személy szerint úgy érzem, hogy bár bizonyos szempontból történt előrelépés – például ma már nem feltétlenül külön üzletekben, hanem ugyanazon márkán belül, egy boltban lehet nagyobb méretű ruhát vásárolni –, még mindig messze vagyunk attól, hogy a testek valóban egyenlő módon legyenek kezelve. A divatiparban továbbra is dominál egy szűk, idealizált testkép, és a valódi változás sokszor inkább marketingfogásnak tűnik, mint mélyebb szemléletváltásnak. Úgy érzem, a body positivity elindított egy fontos párbeszédet, de a valódi, rendszerszintű változás még várat magára.
Te miben érzed magad a legmagabiztosabbnak?
Lehet, hogy elsőre klisésen hangzik, de én akkor érzem magam a legmagabiztosabbnak, amikor olyan ruhát viselek, amiben valóban kényelmesen érzem magam. Számomra a magabiztosság nem feltétlenül egy feltűnő darabból fakad, hanem abból, hogy tudok benne szabadon mozogni, nem szorít, nem túl bő, nem tör fel a cipő, és egyszerűen jól érzem magam a saját testemben. Hiszem, hogy a kényelem és az önazonosság sokkal erősebb önbizalmat ad, mint bármilyen trend.
Milyen trendeket, jelenségeket jósolsz a divat következő 10 évére?
A mai, rendkívül felgyorsult világban szerintem már senki sem merne igazán magabiztosan jósolni akár csak egy évre előre sem – még a trendkutatók is legfeljebb 1-2 éves távlatokban gondolkodnak. Ugyanakkor az is igaz, hogy a divat ciklikusan működik, így amit ma elavultnak tartunk, az holnap újra „trendi” lehet. Szóval nem lepődnék meg, ha néhány év múlva újra visszatérne például a skinny farmer! Azt viszont valószínűnek tartom, hogy a fenntarthatóság és a technológiai fejlődés – például digitális divat, AI-generált tervezés vagy testre szabható darabok – egyre erőteljesebb szerepet fog kapni, ahogy a társadalmi kérdésekre reflektáló divat is. Talán a jövő legnagyobb „trendje” az lesz, hogy egyre többféle egyéni igény és értékrend jelenhet meg párhuzamosan a divatban.
3 munkád, amire a legbüszkébb vagy:
Mestermunkámat, a Shape of All-t, a Feel the Yarn pályázaton résztvevő Feel the Green című munkámat, és a TUBE elnevezésű projektet mondanám.
Az interjú a MOME textil -és divattervező szakával együttműködésben készülő „Future of Fashion” cikksorozatunk keretében jelent meg.
