- Future of Fashion sorozatunkban a MOME fiatal tehetségeit mutatjuk be.
- Most Jiang Sziszit kérdeztük testhatárokat átlépő maximalista kreációiról és avantgárd tervezői megközelítéséről.
- A fiatal alkotó három izgalmas munkáját is megosztotta velünk.
Fiatalok, tehetségesek, és friss látásmódjukkal formálják a jövőbeli trendeket. Future of Fashion sorozatunkban a MOME (Moholy-Nagy Művészeti Egyetem) divat- és textiltervező szakán végzett alkotókat kérdezzük saját stílusokról, a divatipar fenntarthatóságáról, ikonikus outfitekről és forró trendekről. Elgondolkodtató felvetésekkel és villámkérdésekkel faggatjuk a fiatal tervezőket, akik segítenek megmutatni nekünk a divat jelenét – és jövőjét is. Aktuális részünkben Jiang Sziszivel beszélgettünk K-pop fiúbandákról, testhatárokról és a minimalizmus kihívójaként fellépő harsány divatról!
Jiang Sziszi 2022-ben végzett a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Divat-és Textiltervezés mesterképzésén. Mestermunkájával, mely a Prettier Than You’ll ever be címet viseli, többek között elnyerte a rektori különdíjat, kiállították Cieszynben, díjazták és megjelent a Busan Design Weeken, és bemutatták a BCEFW SS24 Young Talents szekcióján belül. Munkájában a feminin maszkulinitás kortárs esztétikájának kérdéskörét kutatta, kifejezetten a K-pop fiúbandák jelenségére koncentrálva. A műfajspecifikus „flower boy” férfi szépségideálját dolgozta fel, mely dekolonizációs trendként gyűrűzik vissza a popkultúrába. Mindez egy experimentális, férfiaknak szánt kísérleti öltözék-és mintaegyüttesben valósul meg. Emellett mentorált fiatal tervező volt a HFDA Talent Mentorprogramme 2.0-ban, ahol vezető divat- és designipari vezetők workshopjain vett részt. Dolgozott az Artistánál, mint divattervező asszisztens, valamint a Magyar Állami Operaházban is, mint jelmezkivitelező asszisztens. Jelenleg kortárs divatakadémiai kutatások foglalkoztatják, melyek a testhatárátlépésekre és az öltözékcsere aktusára koncentrálnak.
Future of Fashion: Jiang Sziszi, divattervező
Hogyan határoznád meg a tervezői stílusodat 2-3 mondatban?
A stílusom középpontjában az experimentális, illetve avantgarde tervezői szemlélet áll, melynek során a test, az alteregó és a divat fizikai határait értelmezem újra. Különös hangsúlyt helyezek a sziluett és minta viszonyára, mellyel egyfajta túlzó maximalizmust fejezek ki. Szeretek kísérletezni, ellentéteket ütköztetni, az öltözéktervezésre egyfajta karaktermegteremtő eszközként tekintek. Munkáimban nagyvonalú és nagy léptékű megoldásokat részesítek előnyben az apró, finom részletekkel szemben.
Munkád alapvető elemei a humor és a játékosság: ezek hogyan kapnak helyet a kortárs divatban, ami hajlamos végtelenül komolyan venni magát?
Úgy gondolom, hogy ez a fajta „jester persona” egy hálás külső szemlélő szerepet ölt magára, mellyel humoros és gunyoros módon képes tükröt tartani a divat, a kultúra és a társadalom felé. Elsősorban az ázsiai tervezők körében láthatjuk kiteljesedni ezt a fajta performatív és ironikus storytelling módot, ilyen például Leaf Xia, Kay Kwok, Anrealage, Rei Kawabuko, a Chengpeng Studio vagy Windowsen is. De nyugati divatházaknál, mint például a Viktor and Rolfnál, Walter Van Beirendoncknál vagy Jeremy Scottnál is felfedezhetünk felszabadító vizuális gageket a munkáik narratívájában. Az ehhez hasonló, a konvencionális divat status quójából való kibillentő gondolkodásmód egyszerre képes látni és láttatni, miközben eltérő nézőpontot és narratívát teremt meg, mellyel árnyalja, illetve színesíti a kortárs divat szcénáját.
Expresszív, organikus formavilágod és harsány mintáid szintén eléggé eltérnek az aktuális minimalista trendektől. Mennyire tudatos ez a szembehelyezkedés?
Mindig is nyitott, kommunikatív személyiségem volt, gyerekként nagyon hamar tudatos és karakteres preferancia alakult ki bennem a harsány, vibráló színek, minták, animált figurák, illetve giccses és „cuki” dolgok iránt. Volt egy évtizedni „era” az életemben, amikor kizárólag rózsaszín holmikban jártam mindenhová.
Mivel fizikailag mindig is kitűnt a karakterem, ezért egy idő után inkább felvállaltam, mintsem elrejtettem volna azt. A trendek követése helyett inkább egy önazonos esztétikának a kivetülése jelenik meg, melynek az iránytűje a saját személyes ízlésem groteszk felnagyítása. Tulajdonképpen az „inner child”-om fantáziájának illetve kíváncsiságának megvalósulását mutatom be. Alapképzésem során gyakran mantraként mondtam magamnak tervezés közben, hogy ha lúd, legyen kövér.
Visszagondolva bár bájosnak tartom ezt a kijelentést, tényleg jól leírja a tervezői attitűdömet…
Számomra ezek a túlszaturált és ironikus vizuális jegyek komfortosságot eredményeznek. Nem tudok azonosulni a less is more ideájával, vonzanak a tárgyak, amelyek az excesszív, illetve az uglypretty esztétikát hordozzák. Egy többszintes cukormázas tortához tudnám hasonlítani a törekvéseimet, melynek összetevői és gondosan egyensúlyozott rétegei vizuális, illetve ízbéli (cukor) sokkot eredményeznek.
Eredetileg képzőművészeti pályára készültél, mégis a divatban találtad meg az utadat – emlékszel, hogy mi volt az a pillanat, amikor eldöntötted, hogy az öltözéktervezés felé indulsz el?
Már középiskolai pályaválasztásnál is felmerült bennem az öltözéktervezés szakirányú képzés opciója, de nagyon jó tanulmányai eredményeim voltak, így végül neves gimnázium emelt rajz szakjára nyertem felvételt. Egyetemi felvételi során kizárólag művészeti képzéseket jelöltem meg, a grafika mellett választottam az öltözéktervezést, mint egyfajta szemléletváltás és merőben eltérő kézzelfogható dolog, amelyet mindig is ki akartam próbálni. Visszatekintve úgy gondolom, hogy ez a fajta váltás előnyömre vált divattervezőként, sokat alkalmazom a képzőművészeti tudásomat, elsősorban mintatervezésnél, de az alapvető gondolkodásomat, illetve tervezői hitvallásomat is sokat formálta. Emellett alapképzésem során lehetőségem volt az École Supérieure des Beaux-Arts de Nimes-ben képzőművészeti részképzésen részt venni, mely csak mélyítette az interdiszciplináris látásmódom. Nem teszek különbséget a divattervezői és képzőművész perszónáim között, ugyanis mind aktív résztvevői a munkafolyamatomnak.
Jiang Sziszi: Prettier than you’ll ever be
Az avantgárd, képzőművészeti megközelítés dominál a munkádban: a hordhatóság mennyire szempont számodra?
A hordható divaton belül is inkább a variálható és transzformálható darabok vonzanak, a változás folyamatának vizualizálása és annak dokumentációja rendkívül foglalkoztat. Mivel folyamatos kíváncsiság, illetve kihívás keresése jellemez, ezért elsősorban határterületek érdekelnek, mint például az objekt és az imázs öltözékek testtel való kapcsolata. A munkáim nagy része nem a mindennapi viseletre fókuszál, inkább koncepciók, illetve ideák megtestesülése, melynek kifejezéseképpen az öltözéktervezés eszköztárát és technológiáját használom fel.
Mi volt az első ruhadarab, amit terveztél?
10-11 éves lehettem, amikor az első ruhámat létrehoztam a helyi Alapfokú Művészeti Iskola grafika és festészet képzésén, ahol lehetőségem volt selyemruhákat, majd később papírruhákat tervezni, illetve kivitelezni, melyeket be is mutattunk. Formailag egy akkori kedvenc ruhámból inspirálódtam, és egyedi tavasz inspirálta kézi mintát festettem fel rá. Azonban már előtte is divattervezős füzeteket kaptam ajándékba, ahol papíron hoztam létre terveket álmaim ruháiról.
Hogyan zajlik az alkotófolyamatod – mi jelenti általában az inspirációt, kiindulási pontot, hogyan gondolkodsz és haladsz a tervezés során?
A munkáim nagy része személyes ihletésű, ezért elsősorban hétköznapjaim, illetve saját érdeklődési köreim inspirálnak. Ez lehet zene, sorozat vagy akár egy jól sikerült múzeumlátogatás, egy beszélgetés, egy történet, de utcán sétálva vagy éjszaka felébredve is születtek olyan gondolataim, amelyek aktívan hozzájárultak egy-egy projekt kialakulásához. Általában a generációmat meghatározó társadalmi problémákat, divatszociológiai jelenségeket és niche irányzatokat dolgozom fel a saját szemszögemből. Így mindig a koncepció megfogalmazása jelenti a kezdeti pontot a tervezési folyamatom során.
Ezután szeretek rögtön anyaghoz nyúlni és azzal kísérletezni, megtalálni a legmegfelelőbbet, ami illik a projektem témájához. Előnyben részesítem a makettezési folyamatot, mert segít rögtön térben gondolkozni és együtt látni az öltözéket, a 2D-s papíralapú tervezéssel ellentétben. Ezzel párhuzamosan létrehozok ruhaterveket, melyeket síkban is manipulálok, majd a mintatervezés koncepciója és annak vázlati stádiuma követi.
Ennek kimenetele felülírhatja a formai megoldásokat, különösképpen, ha pozicionált mintát alkalmazok. Ezután az arányok kiegyenlítésén és a léptékváltáson dolgozom az öltözéken, illetve a mintacsaládon belül, különböző színállásokat kipróbálva, valamint technológiai részleteket és záródásokat igazítok a teljes lookhoz.
Az öltözködés szerintem:
Egy felszabadító játék, amellyel kísérletezve levetkőzzük a terheinket és a velünk szemben támasztott elvárásokat. A különböző személyiségjegyeinket magunkra öltve a fizikai megjelenésünkre való kivetüléssel prezentáljuk a „legmeztelenebb” oldalunkat. Az öltözékünk vizuális napló formájában magán viseli a nap folyamatának jeleit, dokumentálja a hétköznapjainkat és tágabb értelemben életszakaszainkat. Különböző szituációkhoz, életeseményekhez, illetve helyzetekhez más-más „skint” öltünk magunkra. Emiatt az egész folyamatra egyfajta öltöztetős baba játékként és avatar létrehozásként tekintek, melynek során a végeredménynek csak a saját döntéseink, illetve fantáziánk szabhat határt.
Munkád során személyes kérdések is foglalkoztatnak, például a multikulturális identitás témája. Hogyan hatottak tervezői identitásodra a különböző kulturális gyökereid?
Ez a fajta kettősség csak segített a divat, illetve művészet globalizációjának összefüggésének megértésében és annak elsajátításában. Gyakran dolgozok fel témákat, amelyek a kulturális antropológiához vezethetők vissza, mellyel további alternatív multikulturális karaktereket kutatok. Ezek a hipotézisek nagyban hozzájárultak a munkámban felhasznált formák, színek és minták bátor alkalmazásához. Mivel a projektjeim középpontjában a storytelling áll, ezért személyes és közeli történetekből inspirálódom, ahol gyakran megjelennek ázsiai szubkultúrák a koncepció kialakulása során. Azonban ügyelek mindig, hogy vizuálisan átírt és egy alternatív újragondolt világot alakítsak ki, mintsem hogy egy tradicionális formai és mintanyelvet használjak fel.
Az identitásomat sosem fogom tudni levetkőzni, viszont nem akarom a tervezői hitvallásomat kizárólag a kulturális ambivalenciára redukálni, hiszen ezeken túlmutató, más értékes aspektusai is vannak a vizuális nyelvezetemnek, melynek egy szerepe a multikulturalizmus.
Jiang Sziszi: Prettier than you’ll ever be
Melyik az a kortárs divattrend, amire szerinted érdemes odafigyelni?
A test maximalizálása, illetve minimalizálása abszolút egy olyan trend, amely foglalkoztatja a kortárs tervezőket. A test, öltözék és kiegészítő arányának, valamint harmóniájának átrajzolása, váratlan tárgyak beépítése, tacky kiegészítők, meghökkentő, környezetidegen részletek, valamint a hiperrealizmus is mind-mind olyan karakterjegyek, amelyeket izgalmasnak találok.
És az, amivel ki lehet kergetni a világból?
Bár a ballet-core-ral visszagyűrűzik a balerinák öltözete által inspirált öltözetek, azonban fogyasztóként nem tudok azonosulni a balerinacipők szupervékony talpkialakításával. Ugyanebbe a kategóriába tudnám sorolni az low-rise jeans és belt-skirt darabokat. Tervezőként tudatosan kerülöm a nude, illetve az egyszerű szabású alapöltözékek önmagában való felhasználását.
3 munkád, amire a legbüszkébb vagy:
Prettier than you’ll ever be
A mestermunkámra, ahol tervezőként kiforrott és komplex vizuális világot hoztam létre, mely egyszerre hommage a K-pop idolok felé, másrészt az on-stage persona potenciális határátlépésének kísérleteit mutatja be. Emellett a Budapesti Koreai Kulturális Központ szervezésében a Korea Salon 1.5-ben is megjelent, ahol Lee Gyu Tag professzorral a Hallyu globalizációjáról és a divat kapcsolatáról folytattunk kerekasztal-beszélgetést.
Sissi
A BA diplomamunkámra és azon belül is a mintakollekciómat emelném ki, melyet az anime és cosplay világa inspirált. Ennek során spekulatív önarcképeket hoztam létre, melynek értelmében saját magamat különböző szituációkban elképzelve, az alteregóimat eltérő szerepekkel ruháztam fel.
Home-ouflage
Egy olyan projektem, ahol Covid19 lezárások alatt lévő személyiségeket hoztam létre, akik különbözőképpen dolgozzák fel az izolációt és a magányt az öltözködésük segítségével, akár a beburkolózással, akár a saját mohóságuknak teret engedve, akár egy képzeletbeli eleganciába menekülve.
Az interjú a MOME textil -és divattervező szakával együttműködésben készülő „Future of Fashion” cikksorozatunk keretében jelent meg.
Fotó:
