A háttérsztori
Múlt év decemberében Eva Hoffmann szabadúszó újságíró és Christian Fuchs, a die Zeit oknyomozó újságírója, valamint a titokzatos Martha Root hacker Hamburgban a közönség éljenzése közepette, valós időben bemutatva ellehetetlenítette a WhiteDate, a WhiteChild és a WhiteDeal működését, megszüntetve az oldalak adatbázisaihoz való hozzáférést.
Az eseményt megelőzően az újságírók októberben már publikáltak a Martha által véghezvitt, chatbotok bevonásával felépített folyamatról, a tényleges adatszivárogtatásra, illetve a szervertörlésre azonban csak december végén került sor.
A magát hackerként azonosító cyberforradalmár szerint a fehér felsőbbrendűséget vallóknak lehetne annyi esze, hogy legfelsőbb fajként védik az adataikat és aktívan tesznek az adatszivárgás és az adatlopás ellen. De nincs – ezért is tudta az oldalak törlése előtt menteni a felhasználók adatait, így tehát magára vessen, aki náciként ilyen ostoba.
Az oldalakat üzemeltető adminisztrátorok azonban cyberterrorizmusról beszélnek és azt mondják,
mindenkinek joga van szabadon szeretni – akkor is, ha az illető történetesen náci.
Az eset számos etikai kérdést felvet: elfogadható-e az adatgyűjtés és az illegális adatszivárogtatás, ha az érintettek emberellenes nézeteket vallanak? Validálható-e a fehér felsőbbrendűség nézete bármilyen kontextusban? Joga van-e egy társadalmilag okkal marginalizálódott csoport képviselőinek ahhoz, hogy párkeresési preferenciaként saját értékrendjük legyen a közös világnézeti alap? És ha nincs, akkor van-e joga másoknak ahhoz, hogy bőr- vagy hajszín, testalkat, vallási vagy kulturális elköteleződés mentén priorizáljanak?
Fehér felsőbbrendűség napjainkban
A fehér felsőbbrendűség ideológiai rendszere azt állítja, hogy a „fehér” emberek természetüknél fogva magasabbrendűek más etnikai csoportoknál, ezért jogosultak politikai, gazdasági és kulturális dominanciára. Az eszme történetileg a gyarmatosítás, a rabszolgaság, a szegregáció és a fajelméletek igazolására szolgált, a modern korban pedig szélsőjobboldali, neonáci és etnonacionalista mozgalmak alapvető hivatkozási pontja.
Nem pusztán előítélet vagy rasszizmus, sokkal több annál: olyan rendszerszintű világmagyarázat, amely hierarchiába rendezi az embereket, és legitimnek tekinti a kirekesztést, az erőszakot vagy a jogfosztást azokkal szemben, akik nem tartoznak az elismert-kiemelt társadalmi csoportba.
A fehér felsőbbrendűség igazolásának eszközei lehetnek az az összeesküvés-elméletek, a történelmi revizionizmus – azaz a történelmi tények tagadása, átformálása vagy átértelmezése –, valamint a tudományos nyelvezet alkalmazása, hogy a nézetek hitelesebbnek és megalapozottabbnak tűnjenek. A fehér felsőbbrendűség és a férfiak felsőbbrendűségének nézete gyakran kéz a kézben járnak, vagyis a szemlélet a nők szerepét sokszor reproduktív funkcióra redukálja.
A digitális térben az ideológia platformizálódik: mémek, kódolt nyelv, irónia és „humor” mögé rejtve jelenik meg, megkönnyítve a toborzást és a normalizálást. Online közösségekben az identitásépítés – a valahová tartozás érzése, a közösség elismerésének megtartó ereje – gyakran fontosabb, mint a nyílt politikai program. A fehér felsőbbrendűség így nemcsak eszme, hanem egy jól alkalmazható, manipulatív közösségszervező technika is, amely a magányt, a frusztrációt és a társadalmi bizonytalanságot ideológiai keretbe csatornázza át.
Fehérnek fehér a barátja
A WhiteDate, a WhiteChild és WhiteDeal oldalak valójában egymással összekapcsolódó online szolgáltatások voltak, amelyek kifejezetten fehér felsőbbrendű ideológiát valló felhasználókat céloztak meg. Bár funkcióik eltértek, közös céljuk egy ideológiailag homogén ökoszisztéma létrehozása volt.
A WhiteDate hagyományos randioldalként működött, és lehetőséget adott a fehér felsőbbrendűséget valló felhasználóknak arra, hogy hasonló nézetekkel bíró társat találjanak. A WhiteChild a gyermekvállalás és „örökségképzés” narratívájára épített, és elsősorban a fehér népesség fennmaradásának fontosságára helyezett hangsúlyt.
A WhiteDeal ezzel szemben gazdasági–kereskedelmi funkciót töltött be: olyan piactérként pozicionálta magát, ahol „megbízható”, ideológiailag azonos felhasználók üzletelhetnek egymással. A cél a belső gazdasági hálózat kialakítása volt, csökkentve a társadalom többi csoportjától való függést.
Lehet-e náci a szerelem és ha nem, miért igen?
Lehet-e náci a szerelem és ha nem, miért igen?
Az egyetemes emberi egyenlőséget valló társadalmi többség számára elfogadhatatlan, hogy valaki egyetlen társadalmi csoport felsőbbrendűsége mellett köteleződjön el. Az a tény pedig, hogy a fehér felsőbbrendűséget nyíltan valló társkeresők zárt közösségbe rendeződve saját klánokat alakítsanak ki, egyenesen ijesztő. Részben azért, mert ezzel a társadalom által biztosított kontroll megszűnik, az emberellenes nézetek pedig felerősödnek. Részben pedig azért, mert az így „kitermelt” önmagukat árjának valló generációk és a sokszínű többség között húzódó láthatatlan demarkációs vonal előbb-utóbb nyílt társadalmi konfliktusokhoz vezet majd.
A dolog pikantériája, hogy épp az emberi egyenlőség és a társadalmi sokszínűség elve az, ami lehetővé teszi a szélsőséges nézetek burjánzását. Hiszen egyértelmű, hogy nem lehet valakit börtönbe vagy átnevelő táborba zárni „csak” azért, mert náci, hiszen az erkölcsileg erősen megkérdőjelezhető ugyan, de nem bűncselekmény.
Az is világos, hogy bár nem szívesen gondolunk arra, hogy Európa számos pontján fehér bőrű, szőke, kék szemű gyerekekből álló elit-árja közösségek formálódnak, a párválasztási preferenciákhoz, szabad szerelemhez mindenkinek joga van.
Csakhogy ha az alaptétel ez, és lehet azonos neműt, más vallásút, sokkal alacsonyabbat vagy évtizedekkel idősebbet szeretni, épp azonos világnézetűt ne volna szabad?! Milyen alapon? És ki tiltja, ki tilthatja meg? Hol húzzuk meg a vonalat? És ha meghúzzuk, nem vagyunk-e álszentek mi magunk is?
Az adatbiztonság világnézeti alapon nem relativizálható
A személyes adatok védelme az EU polgárainak alapvető joga, az uniós szabályozás pedig a legszigorúbb a világon. Azaz nagyon pontos és részletes irányelvek vonatkoznak arra, hogy ki, milyen módon, hol és hogyan kezelhet adatokat.
Vagyis bár az adatok védelme a WhiteDate, a WhiteChild és a WhiteDeal oldalak üzemeltetőinek elsődleges feladata lett volna, az oldalak feltörése, az adatok mentése és harmadik félnek történő átadása súlyos jogi aggályokat vet fel, és több jogrendszerben bűncselekménynek minősül. Ezt nem relativizálja a tény, hogy az érintettek egyébként rasszisták és meggyőződéssel hiszik, hogy fehérként más társadalmi csoportok felett állnak.
Szeghy Barna egy etikus hackerekből álló cég vezetője ugyanakkor rámutat arra, hogy az alig negyven perces, látszólag játszi könnyedséggel megvalósított performansz mögött valójában hatalmas szakmai teljesítmény, összehangolt részfolyamatok és gondosan megtervezett, aprólékosan kidolgozott forgatókönyv bújik meg.
„A szakemberek számára egyértelmű, hogy a nagy sajtóvisszhangot kiváltott esetet alapos munka előzte meg. Az adatgyűjtéshez és a regisztrált társkeresőkkel való társalgáshoz használt AI-botok alkalmazása alapvetően olcsó, ugyanakkor több ezer profil adatainak botokkal való megszerzéséhez azonban szaktudás és türelem is szükséges” – magyarázza Szeghy Barna. – „Az AI-botok el- és felkészítése, a botok működtetése és felügyelete elhivatottságot, a célszemélyek targetálása és lebukás-mentes meghackelése pedig nemcsak hackeri, hanem rendszergazdai és programozói ismereteket, illetve projektmenedzseri szemléletmódot is igényel. Egy emberként kézben tartani egy ekkora feladatot kivételes teljesítmény, ugyanakkor a szakmai nagysága ellenére is jogsértő. Martha ugyanis visszaélt a felhasználók jóhiszeműségével, emellett a szervereken végrehajtott akciója is sérti az EU adatvédelmi irányelveit. Az eset megítélése tehát nemcsak erkölcsileg kérdéses, hanem jogilag is erősen aggályos.”
Tehát Martha Root nagy nyilvánosság előtt, szándékosan és az egyértelmű szabályok ismerete ellenére döntött úgy, hogy kihasználja a platform technikai sebezhetőségeit, amelynek következtében felhasználói adatokhoz jutott hozzá. Ezzel pedig tulajdonképpen épp azt tette, amit a nácik maguk is: azt állította, hogy egyes társadalmi csoportok nézetei érvényesebbek, mint más csoportok nézőpontja, a „nagyobb jó” érdekében pedig a cél igenis szentesíti az eszközt.
Ki is mondott ehhez hasonlót? Ja igen, a nácik!
Az eset nemcsak erkölcsi, hanem szakmai határokat is feszeget
A WhiteDate-ügy hamar túllépett azon az egyszerűsítő kérdésen, hogy megérdemlik-e a fehér felsőbbrendűséget valló felhasználók az adatvédelmet. Valójában sokkal kényelmetlenebb dilemmákat vet fel: hol húzódnak ma a digitális feltárás szakmai határai, és mi történik akkor, amikor az újságírás, az aktivizmus és a technológiai beavatkozás egymásba csúszik?
A digitális whistleblowing klasszikusan olyan esetekhez kötődik, amikor közérdek fűződik egy rejtett működés nyilvánosságra hozásához: korrupcióhoz, visszaélésekhez, jogsértő intézményi gyakorlatokhoz. A WhiteDate esetében azonban nem állami szerv vagy nagyvállalat titkos működése vált láthatóvá, hanem magánszemélyek ezreinek adatai. Bár a randialkalmazás mögött húzódó ideológia valós társadalmi kockázatot hordoz, a whistleblowing etikai alapelvei – szükségesség, arányosság, a károkozás minimalizálása – itt nehezen érvényesíthetők. Vagyis a kérdés nem az, van-e közérdek, hanem az, hogy meddig terjedhet az eszközhasználat?
E ponton ér össze az oknyomozó újságírás és a hacktivizmus: az oknyomozás célja ugyanis a nyilvánosság tájékoztatása és a társadalmi kontroll erősítése, a hacktivizmusé viszont egy politikai vagy erkölcsi állítás kinyilatkoztatása a technológiai hozzáértés alkalmazásával. A WhiteDate-ügyben a kettő elválaszthatatlanná vált: az újságírói feltárás technikai beavatkozás nélkül nem lett volna lehetséges, a technikai akció pedig tudatosan a nyilvánosság előtt zajlott. Ez az összemosódás azonban nem veszélytelen. Ha az újságírás normái feloldódnak az aktivizmus logikájában, az hosszú távon a szakmai hitelességet is kockára teheti.
A doxxolás és a közérdekű adatfeltárás közötti különbségtétel épp ezért kulcskérdés. A doxxolás célja egyének megfélemlítése személyes adatok nyilvánosságra hozásával, míg a közérdekű feltárás rendszerszintű működéseket kíván láthatóvá tenni, elvileg az egyéni károk minimalizálására törekedve. A gyakorlatban azonban a határ rendkívül vékony: tömeges, azonosítható adatok megszerzése és hozzáférhetővé tétele könnyen átcsúszhat doxxolásba, még akkor is, ha az eredeti szándék más volt.
Ebben a folyamatban a médiának sem pusztán közvetítő szerepe van. A kiszivárgott adatokkal dolgozó sajtó aktív döntéseket hoz arról, mit mutat meg, mit hallgat el, és milyen kontextusban tálalja az információkat. A WhiteDate-eset így nemcsak a szélsőséges ideológiák online jelenlétéről szól, hanem arról is, hogyan válik a feltárás performansszá, a leleplezés pedig önmaga erkölcsi próbájává.
Mi történik most?
Az esettel a nemzetközi bulvármédia és techsajtó is foglalkozott, itthon a jólvanezígy szemlézte. Martha Root valós személyének titkát Eva Hoffmann és Christian Fuchs bizalmasan kezelik, hivatalosan pedig nincs információ arról, hogy az adatszivárgást és a szervertörlést követően bárki is feljelentést tett volna, vagy vizsgálat indult volna meg.
A közvélemény és a média egy része szerint mindez igazolható, de vajon mit ér a jog, ha az erkölcsi meggyőződés relativizálja azt? Ugyanez volna-e a helyzet, ha történetesen egy náci hacker tette volna hozzáférhetővé muszlim, afro-amerikai vagy zsidó vallású társkeresők adatait?
Az oldalak üzemeltetői szerint nem, ez pedig egyértelmű jele a társadalmi álszentségnek és a kettős mércének. Megtorlást ígérnek – és csak a jó ég tudja, mit jelent mindez a gyakorlatban.
Szerzői álláspont
A cikk szerzőjeként fontosnak tartom egyértelművé tenni: hiszek a társadalmi egyenjogúságban és az emberi egyenlőségben, és határozottan elutasítok minden olyan ideológiát – így a fehér felsőbbrendűséget is –, amely embereket származás, bőrszín, vallás vagy nemi identitás alapján hierarchiába rendez, kirekeszt vagy dehumanizál. Ezek a nézetek nemcsak erkölcsileg elfogadhatatlanok, hanem történelmileg is súlyos emberi szenvedéshez vezettek.
Ugyanakkor az emberi jogok rendszere épp abból az alapelvből indul ki, hogy a jog nem világnézeti alapon működik. A személyes adatok védelme, a jogbiztonság és az önkényes fellépés tilalma tehát mindenkit megillet – még azokat is, akiknek nézeteivel mélyen nem értünk egyet.
Ennek az írásnak nem célja ítéletet hirdetni, sem felmenteni, sem elmarasztalni az érintetteket. A cél a tájékoztatás, a dilemmák bemutatása és a nyilvános gondolkodás ösztönzése egy olyan ügyben, ahol az erkölcsi felháborodás érthető, a jogi kérdések viszont korántsem egyértelműek.
Fotó: Getty Images
