Első hallásra nem biztos, hogy Izrael kapcsán a divatéletre és az inspiráló kulturális közegre asszociálunk. Elég viszont Mansur Gavrielre (a márkának köszönhető a gazdasági válságot követő első és eddigi utolsó „It-bag”) vagy éppen a Lanvin korábbi, élő legendaként számon tartott művészeti vezetőjére, Alber Elbazra gondolnunk. A szintén izraeli, fiatal menswear tervező, Hed Mayner pedig a párizsi divathét férfikifutóját rázta fel az elmúlt években vallási és politikai referenciáktól sem mentes, karakteres darabjaival, a Noritamy karakteres ékszereit a Farfetch virtuális polcain is megtalálhatjuk a világ vezető márkái mellett. Ugye, máris mekkora kreatív potenciállal rendelkezik Izrael a divatvilág számára? Az ottani Szilícium-völgy mellett nem csupán a technológiában törekszik innovációra és valami új és erőteljes létrehozására az Izrael kulturális fővárosaként működő Tel-Aviv, a város divathete ráadásul világszinten is egyre erősebben tapossa a „Big Four” (tű)sarkait.
Az elmúlt 5-7 év során hozzánk hasonlóan egy nagy boom következett be Izraelben, már ami a feltörekvő, izgalmas márkákat és kreatív kezdeményezéseket illeti, így adódhat a kérdés, hogy milyen hasonlóságokat, párhuzamokat fedezhetünk fel a Budapesthez hasonlóan éledező, globális tekintetben periférikusnak számító nagyvárosok divatszcénája között. Ezekről Galit Reismannal, a TLVstyle létrehozójával beszélgettem. Galit az izraeli divat- és dizájnszcéna egyik kulcsfigurája: ízlésformáló, üzletasszony, kurátor és kommunikációs szakértő egy személyben. Kevés ember kezében lenne jobb helyen egy ilyen projekt, mint Galitében, aki számos izraeli márka talpának megvetését segítette már a külföldi, főleg amerikai piacokon és jelentős, több területre is kiterjedő tapasztalattal rendelkezik.
Emlékszel arra a pillanatra, amikor a TLVstyle megszületett?
Természetesen! Egy éjszaka, úgy hajnali 3 óra körül történt: nem tudtam aludni, csak feküdtem az ágyon és bámultam a plafont, amikor megláttam egy háromszöget, mint egy hologram, ami a jövőbeni vállalkozásomat jelképezte számomra, és a három nagy szenvedélyemre, Tel-Aviv-ra, a kreatív divatközösségre és a nemzetköziségre utalt – így állt össze a TLVstyle. Miután reggel felébredtem, el is döntöttem, hogy nyitok egy divatturisztikai társaságot.
Miben rejlik szerinted a helyi divat ereje? Mivel jellemeznéd a tel-avivi dizájnerek stílusát?
Az izraeli divat magában rejt eklektikát, eredetiséget, innovációt, sokszínűséget és bátorságot is. Mivel nincs olyan nagy örökségünk e terén, így a helyi divatot a stílusok izgalmas keverékeként definiáljuk.
Milyen a helyi tervezők kapcsolata a kulturális, népművészeti kincsekkel?
A tevékenységem során szeretek a „glokalizusról” beszélni (globális + lokális). Folyamatosan kutatom azt, hogy milyen helyi utalások és inspirációs források jelennek meg a tervezők kreatív, alkotói folyamata során. Manapság a legtöbb divattervező azzal a céllal alkot, hogy nemzetközivé váljanak, így főleg modern formákban gondolkoznak, de találsz olyan utalásokat, amelyek a gyökereik iránti tiszteletre utalnak. Még ha Izrael látképe is inspirálja őket, gasztronómiai és zenei utalások, az utcakép izgalmas, bátor egyvelege, a gyerekkor és szimbólumok mind-mind olyan elemek, amelyek a társadalmi olvasztótégelyben megtalálhatóak és a tervezők egy sajátos stílussá alakítják ezeket. a jegyeket.
Hogy látod egyébként Tel-Aviv helyét a divat világtérképén? Hiszen az elmúlt években egyre több ország és ezáltal város jelent meg a nemzetközi divatszakma érdeklődésének kereszttüzében. Ennek fényében, hogy látod a divatfővárosok szerepét a jövőre nézve?
Tel-Avivot a feltörekvő dizájnerek boomjáról ismerték meg: számos nagyon izgalmas, egyedi hang jelent meg, amelyek a világpiacon is potenciállal rendelkeznek. Mivel az elmúlt 6 évben nemzetközi szakemberekkel dolgoztam együtt, így folyamatosan kapom tőlük a visszajelzéseket, ami pedig egy hatalmas „WOW”. Az innovatív gondolkodásmódnak, formáknak és anyagoknak köszönhetően mind visszatérnek ezek az érdeklődők. Szerintem minél több divattervező fog különleges darabokat és tárgyakat készíteni, amelyek egy egyedi hangot képviselnek és egy sajátos kézjegyet viselnek magukon, a nemzetközi piacon annál több mindent érhetnek el. Hiszen ott mindenből rengeteg van, a piac nagyon telített.
Párizsnak, New Yorknak, Milánónak és Londonnak szerintem jelentős szerepe lesz a jövőben is a divatházaikkal és hogy ők diktálják a trendeket, de emellett számos kisebb város kerül fel a térképre akár az innovatív megközelítésnek, vagy a slow fashion egyre növekvőbb mozgalmának köszönhetően. A vásárlók pedig egyre inkább az eredetiséget és az egyediséget keresik.
Mit gondolsz, mi a legjobb módja annak, hogy egy olyan tervező, aki a divat szempontjából periférikusabb területről érkezik, bekapcsolódhasson a globális körforgásba? Szenvednek egyáltalán bármilyen hátrányt is a közösségi média korában?
Az internetnek köszönhetően hatalmas potenciál van a független tervezők elérésében. Természetesen a megjelenésüket nagyon befolyásolják a marketing-erőfeszítéseik, hogyan építik fel a történetüket, hogyan tudják eladni a kollekciójukat máshol. De a közösségi média mindenki számára megadja azt a fajta bámulatos egyenlőséget.
Számos különleges eseményt szerveztél már, sales eseményeket, popup megjelenéseket, panelbeszélgeteseket, vagy éppen kiállításokat is az izraeli dizájnereknek nem csupán Tel-Avivban, de külföldön is. Melyik utat tartod számukra egy hatékonyabb lehetőségnek, külföldön bemutatni őket, vagy Tel-Avivban megmutatni, hogy mit tudnak?
Szerintem ezek a tevékenységek kiegészítik egymást. Nagyon fontos, hogy a tervezők bemutatkozhassanak nemzetközi közönségnek Tel-Aviv-ban, a saját stúdióikban, ott ahol alkotnak. Az emberek szeretnek „bennfentesek” lenni, így közelebb kerülnek az alkotás szívéhez és lelkéhez és a legtöbb külföldi vendég megtisztelve és szerencsésnek érzi magát, hogy megismerheti és támogathatja ezeket a helyi alkotókat. Habár nem mindenki látogat Tel-Avivba, épp ezért Izraelen kívüli projektek segíthetnek egy új réteg megszólításában, és hogy megmutathassuk azokat a különleges történeteket és azt a kreatív közösséget, ami Tel-Avivban van.
Magyarországon egy évről-évre növekvő, ám még mindig kis vásárlóréteg követi nyomon a feltörekvő kreatívokat, az “átlagemberek” kevésbé ismerik őket. Hogy látod ezt Izraelben?
Egyetértek azzal, hogy egy kis réteget szólítanak meg a fiatal tervezők. Egy átlagos izraelinek nincs igazán ideje arra, hogy fiatal tervezőket látogasson meg és annyira nem is érdeklik őket, amíg az áraik magasabbak a bevásárlóközpontokban található kereskedelmi márkákénál. A lakosság többsége elérhető árú divatot keres. Izraelben azonban, ahogy ez szerintem Magyarországon is lehet, az elmúlt 5 évben egyre több ember érdeklődik a fiatal, helyi tervezők iránt, akár a közösségi médiának, a helyi divathét újjáéledésének és más-más projekteknek köszönhetően.
Szóval a piac szűk és egyre több fiatal divattervező van. Nem könnyű túlélniük és sajnos 6 év alatt sok ígéretes tehetséget láttam, aki végül bezárta kapuit. Ez egy kihívásokkal teli iparág, de mindig mondom a tervezőknek, hogy a tehetség, a szenvedély és a kemény munka kifizetődik, úgyhogy ne hagyják abba!
A kis helyi piac mellett milyen nehézségekbe ütköznek a helyi divat- és kiegészítő márkák Izraelben?
A dizájnerek sajnos számos nehézséggel kerülnek szembe: ilyenek az elérhető alapanyagok, a kereskedők és a buyerek kérdése, az értékesítés pedig főleg bizományi alapon működik. Ráadásul nincsenek olyan divatházaink, ahová például a kezdők elmehetnének gyakornoknak, mielőtt saját üzletbe, tevékenységbe kezdenének. Kormányzati támogatás híján is vannak, és mivel nem rendelkezünk olyan divatkultúrával és (divat)történelemmel, amire építkezhetnek, ez a tervezők számára is kihívást jelent, így feszegetik a határaikat akár a marketing terén, akár a tervezés során, hogy végül sikert érjenek el.
Az izraeli textilipar az 1960-80-as évek között virágzott. Mi a helyzet most? Mennyiben befolyásolja ez a fiatal tervezők működését, bár említetted, hogy limitált lehetőségeik vannak az alapanyagok terén.
A textilipar Izraelben mára teljesen megszűnt. Ma már egyáltalán nem találsz textilgyárakat, a gyártó szektor is külföldről hoz mindent. A fiatal tervezőknek ez nagy kihívást jelent, mert nincsenek forrásaik és kénytelenek azokra a maradék textilekre hagyatkozni, amit a kereskedők behoznak. Mesélik nekem a divattervezők, hogy mekkora szakadék van a tervük és a végeredmény között, mert vagy nem is találnak megfelelő alapanyagot vagy csak keveset kapnak belőle, ez pedig alapból megnehezíti azt, hogy több darabot készítsenek, pláne ha nemzetközi buyerekkel dolgoznának és nagyobb szériát kérnek. Nem mindegyik tervezőnek van lehetősége elutazni Európába a nagy textilvásárokra, vagy hogy berendeljenek onnan maguknak alapanyagot. Habár többen mondják, hogy pont ez a hiány sarkallja őket még több innovációra, akár a saját grafikák, vagy a digitális nyomás terén (habár Izraelben nincs lehetőség arra, hogy selyemre nyomjanak mintát) vagy, hogy textiltervezőkkel működjenek együtt.
Te kiket tartasz a legizgalmasabb tehetségnek, akik néhány éven belül jelentős nemzetközi sikert is elérhetnek?
Számos nagyon tehetséges embert ismerek, de ha néhányat kell kiemelnem, akkor két női tervezőt, Elisha Abargelt és Rotem & Nirt mondanám a Hannah márkától, valamint a férfiruha-tervező Eliran Nargassit!
Ha a divat a világ történéseinek a tükre, mennyire reflektálnak az izraeli tervezők a politikai helyzetre?
Nem túl gyakran reflektálnak erre, néhány kapcsolódást találunk csupán. Az egyik legmeglepőbb történetet Tamar Branisky-től, egy textiltervezőtől hallottam, aki mesélte, hogy általában Izrael-szerte utazik, hogy a természetből inspirálódjon. Három éve volt a „Zuk Eithan” háború (Ez a 2014-ben történt „Erős szikla hadművelet” – D.E.), ami miatt a stúdiójában alkothatott csak, a saját képzeletére hagyatkozott és élete egyik legszínesebb alkotásait készítette el sálakra. A munkáit ezek a késő nyáron történt feszült napok inspiráltak. Ezen felül számos diplomamunkában lelhetőek fel szimbólumok, amelyek a politikai helyzetre utalnak, de a legtöbb divattervező a nemzetközi, modern dizájnhullámhoz tartozik és távolabb állnak a politikai kérdésektől.
Mondhatni tökéletesen szabott divat-körutakat szervezel akár külön egyéneknek, turistáknak, delegációknak, küldöttségeknek, de nemzetközi újságíróknak és buyereknek is. Van kedvenc pillanatod ezekről a túrákról?
Erre nagyon nehéz válaszolni, mágikus pillanatoknak lehettem részese! Volt egy izraeli anya és lánya, akik a lány születésnapja alkalmából jöttek el egy túrára. A lány, aki 21 éves volt, a körút után döntötte el, hogy beiratkozik a Shenkarra, ami a vezető divatakadémia Izraelben és idén diplomázott kitüntetéssel a textilintézetnél. De volt már számos inspiráló kerekasztal-beszélgetésem vagy vendégelőadás, ami számomra egyfajta küldetés és fantasztikus olyan visszajelzéseket kapni, hogy felnyitották ezek valaki szemét, hogy egy ilyen esemény az izraeli utazásuk fénypontja volt. De szeretek újságírókat is körbevezetni, akik a turisztikai minisztériumon keresztül érkeznek, hogy az országról írjanak, mert így lehetőségem adódik arra, hogy bepillantást nyújthassak nekik a divattervezők történeteibe, hogy találkozhassanak azokkal a kreatív energiákkal, ami nagy hatást gyakorol rájuk abban, hogy milyen képet alakítanak ki az országról. Mindezek mellett mindenkinek nagyon hálás vagyok, mert megtiszteltetés, hogy a küldetésemet teljesíthetem, oktathatok és inspirálhatok embereket, olyan munkát végezhetek, ami megérinti a szívüket, miközben hidakat építik és üzleti lehetőségeket teremtünk a helyi tehetségeknek.
Még több képért nézd meg galériánkat!
