Számtalan önismereti módszert ismerünk a hagyományos terápiáktól a mozgáson alapuló önfejlesztő gyakorlatokig. Utóbbira példa az elmélkedős séta, amely a National Geographic szerint már az 1980-as években szerepelt a japánok gyógyító-meditatív trendjei között. A sinrin-joku, azaz az erdőfürdő, amely a mindfulnesst a természetben végzett mozgással, például jógával, sétával köti össze, sokaknak Japánban felér egy mély önismereti terápiával. A Grace Trail története jóval később, 2000-ben indult, és egy amerikai life coach nevéhez fűződik. Anne Jolles akkoriban vesztette el szüleit, két „zűrös” kamaszgyereket nevelt a férjével, és a karrierváltás terheivel is küzdött. Emlékei szerint a konyhában állt aznap, komoly belső vívódások és millió teendő kellős közepén, amikor hirtelen eszébe jutott a grace szó. Ez angolul szó szerint kegyelmi állapotot jelent, kevésbé teátrálisan megfogalmazva lelki megnyugvást, belső békét. Állítása szerint erre lett volna a legnagyobb szüksége akkor.
Anne, a túra megálmodója
Anne Jolles elismert life coach, a Grace Trail ügyvezetője. A Boston Universityn foglalkozásterápiát tanult, amellyel betegségből felépülőknek segített önállóságuk visszanyerésében. TEDx-előadó is, és egy nemzetközileg is elismert bestseller szerzője. Rendszeresen tart előadásokat, workshopokat, elvonulásokat. Férjével a Massachusetts állambeli Plymouthban élnek.
Szavakból kérdések
A grace szó Anne fejében mindjárt mozaikszóvá változott, az öt betűből az alábbi fogalmak születtek: hála, elengedés, elfogadás, változás és nyitottság a jövő felé. Az egyes témákhoz még aznap kérdések társultak, és az egyébként igen elfoglalt gyermekorvos férjével este már a környéket járták, hogy séta közben újra és újra sorra vegyék ezeket. Attól a naptól kezdve ez esti rituálé lett. „A férjem szerint ez mentette meg a házasságunkat, pedig egyikünk sem érezte, hogy válságban lennénk” − nyilatkozta Anne azóta többször. Az asszony nem sokkal később már az óceánparton barangolt, ahol hatalmas kövekre írta fel az általa fontosnak tartott öt kifejezést, önreflexióra inspirálva az arra járókat. „Amikor hallottam a veterán katonákról, akik az Appalache-hegységben, hosszú gyalogtúrákon dolgozzák fel a háború alatt megélt traumáikat, arra gondoltam, hiszen én is ezt csinálom, kisétálom magamból a saját viharaimat.” És viharok akadtak bőven, azokban az években Anne nagyfia már Afganisztánban szolgált, a család pedig nem tudta, mikor kapnak róla legközelebb hírt, és viszontlátják-e élve.
Kövekre írta fel az általa fontosnak tartott öt kifejezést, önreflexióra inspirálva az arra járókat
Módszerből mozgalom
A módszerből mozgalom és szervezet lett, a Grace Trail, amelynek mára számos követője van az USA-tól a Közel-Keletig, tizenegy bejegyzett gyalogösvénnyel büszkélkedhet. Az ösvények kijelölését lelkes magánemberek kezdeményezik, akik szeretnék a módszert a helyi közösségükben is meghonosítani. Egy-egy új útvonalhoz azonban a lelkesedésnél többre van szükség: hosszas egyeztetést, forrásokat és az ügy lokális menedzselését igényli. Az ösvényeken van, aki egyedül sétál, mások csoportoknak szerveznek túrát. A résztvevők? Legtöbbször egy-egy nehéz élethelyzet vagy trauma köti össze őket, válás, gyász, addikció vagy családon belüli erőszak. De vannak, akik osztálytalálkozó, netán friss házasság apropóján veszik sorra Anne kérdéseit. Aki szerint nem is annyira a túrázás keretei fontosak, a lényeg az öt téma, az általuk előhívott saját asszociációk, és a befelé figyelés. Az egyes kérdéseket ráadásul bárhol, bármikor felteheti magának mindenki, akár a saját kertjében is.
Válaszok és zökkenők
A hálával kapcsolatos kérdésre Anne szerint még viszonylag könnyen találunk választ. Az utána következő témák viszont már bátrabb szembenézést igényelnek. „Gyakran hallom, hogy bár a kérdések egyszerűek, a válaszok már nem jönnek maguktól. De a Grace Trail nem is arról szól, hogy bármit erőltetni kellene, itt nincs elvárt teljesítmény, kényszer, egyszerűen csak keretet ad annak, hogy mindenki a saját tempójában élje meg a változást. Az elengedésre vonatkozó kérdésnél megnézhetjük például, hogy mi az, amit kontrollálunk, és mi az, ami fölött elvesztettük az irányítást. Az utóbbi téma az, amit valószínűleg ideje végre letennünk” − magyarázza Anne, majd sietve hozzáteszi, hogy nem kell elsőre az összes kérdésre válaszolni, és nincs olyan, hogy jól vagy rosszul csinálunk valamit. Csak el kell indulni ezen az úton, a többi jön majd magától. „Sokaknak először mindössze ahhoz van ereje, hogy lecsendesedjenek, és vegyenek néhány mély levegőt, mások a sétára koncentrálnak, és hagyják, hogy kérdések nélkül szabadon áramoljanak az érzéseik, gondolataik.”
Szöveg: Bakóczy Szilvia Fotó: Getty Images, Grace Trail
A teljes cikket elolvashatod a Marie Claire 2026/1-es lapszámában, amit egy kattintással házhoz is rendelhetsz!
