Talán az egyik legnagyobb szabadság, amit az évek adnak, hogy egy idő után már nem akarjuk mindenáron meghatározni magunkat. Nem kell pontosan tudnunk, kik vagyunk, merre tartunk, és főleg nem kell ugyanannak maradnunk, akik néhány évvel korábban voltunk.
Én egy ideje egyre kevésbé szeretem azokat a kérdéseket, amelyekre végleges választ kell adni. Talán azért is, mert negyvennyolc évesen már pontosan tudom, hogy ami ma fontosnak tűnik, lehet, hogy néhány év múlva egészen mást jelent majd. Változunk, és közben változnak a szerepeink is, de egyik szerepünk sem mond el mindent rólunk.
Fiatalabb koromban szerettem volna pontosan tudni, ki vagyok, és merre tartok. Ma inkább azt gondolom, az is rendben van, ha útközben változik az irány. Mert van, hogy valamit elengedünk, valamire nemet mondunk, vagy egyszer csak rájövünk, hogy már nem akarunk megfelelni annak a képnek, amit korábban gondoltunk magunkról. Nem kell mindig tudnunk, kik leszünk. Elég, ha kíváncsiak maradunk arra, kik lehetünk.
Címlapsztárunk, Puskás-Dallos Bogi sem szeretné címkézni magát – beszélgettünk vele anyaságról és ambícióról, mentális egészségről, hitelességről és az online kritikákról is. Für Anikót a Mommy Blue című film kapcsán kérdeztük, és a Földszint főszereplőjével, Tompa Ádámmal is o lvashatsz interjút. A szeretetet keresték, de a drogokkal találkoztak először című riportunkban arra kerestük a választ, mire van szükségük a függő kamaszoknak a gyógyuláshoz. És ez még csak ízelítő: sok izgalmas történet, fontos kérdés és új nézőpont vár a Marie Claire lapjain.
