„Alig várom, hogy végre csak dolgozni kelljen”

„Nem akartam napi nyolc órában dolgozni, ezért vállalkozó lettem. Így állandóan dolgozhatok” – mondják önironikusan azok, akik az irodai állásukat azért hagyták ott, hogy péknek, coachnak vagy tánctanárnak álljanak. A mondás mögött azonban nemcsak sikerek, hanem fizetetlen éjszakai és hétvégi munka, ügyfélszerzési nehézségek, stressz és vállalkozói magány is húzódik. Nem csoda, hogy a pandémia idején pályát váltók közül sokan ma ismét alkalmazotti állást keresnek. Tervezhető fizetés és szabadság, átlátható munkaidő, világos felelősségi kör – mi kell még?

A karrier nem mindig hangos vagy látványos

A karrier és a hatalom sokak számára jól csengő ígéret. Volt. Csakhogy nem mindenki vágyik hangzatos titulusra és nyolcvanórás munkahétre. Sokan csak olyan kiszámítható, megfelelően megfizetett állást szeretnének, ami a munkaidő után is hagy időt és energiát az életükre. Mivel a szemléletet főként huszonévesek fogalmazzák meg, könnyű lustaságnak bélyegezni, mondván, a „mai fiatalok” nem akarnak dolgozni. Mások úgy vélik, a Z generációsok tanultak a szüleik hibáiból: az életet nem túl-, hanem megélni szeretnék.

„A pandémia megmutatta, hogy a hosszú időn át stabilnak vélt rendszerek akár pillanatok alatt is gyökeresen átalakulhatnak – mondja Mészáros Nóra munkapszichológus. – A kiszámítható világba vetett hit megrendülése sokakat késztetett arra, hogy feltegyék maguknak a kérdést: mi az igazán fontos számomra?” Ez aztán segített felismerni, hogy a munkába fektetett idő és energia nem feltétlenül van arányban a fizetéssel, az előrelépéssel vagy a sikerélménnyel, miközben a túlterhelést az egészségük, a kapcsolataik és a magánéletük sínyli meg. Egyeseket ez a szenvedélyük felé terelt, mások számára viszont éppen a stabilitás és a kiszámíthatóság vált fontosabbá.

Az ambíció nem tűnt el, csak új irányt vett

Mindeközben a TikTokon és a LinkedInen egymást érik a munkához való viszonyt leíró új fogalmak. A közösségi médiában terjedő, jól csengő kifejezések könnyen összemosódnak, pedig nem ugyanazt jelentik. A „lazy girl job” olyan kiszámítható, tisztességesen fizető állás, amely világos felelősségi körrel jár, és nem követel állandó rendelkezésre állást. A „quiet quitting”, vagyis csendes kilépés valójában nem felmondás: azt jelenti, hogy valaki rendesen elvégzi a munkáját, de nem túlórázik, nem vállal fizetetlen többletfeladatokat és egyáltalán nem érdekli, hogy a cégnél mindenki egy „nagy család”. A „quiet ambition”, azaz csendes ambíció azonban nem csupán munkahelyi taktika, hanem szemléletváltás. Nem a fejlődés feladásáról szól, hanem annak felvállalásáról, hogy a ranglétra megmászása csak az egyik lehetséges út a sok közül.

Az ambíció tehát nem feltétlenül illant el, csak kiköltözött az irodából: utazásban, sportban, alkotásban, tanulásban, közösségi ügyekben vagy a családi életben talál új helyet. A munka így már nem az identitás középpontja, hanem korrekt megállapodás a munkáltatóval, amely pénzt, időt és teret ad mindezekhez.

Alig vártam, hogy végre csak dolgozni kelljen

Dóri divattervezést tanult, majd a ruhaiparban helyezkedett el. Szerette a munkáját, de a cég fast fashion szemléletét egyre kevésbé tudta összeegyeztetni a saját környezettudatos értékrendjével. Vállalkozó családban nőtt fel, így amikor felmondott, azt gondolta, pontosan tudja, mire számíthat. „Varrni és alkotni akartam, de alig volt időm leülni a varrógéphez – emlékszik vissza. – Helyette fotóztam, Instagram-posztot írtam, networkingeltem és leveleztem azért, hogy másnap, harmadnap és egy hónap múlva is legyen mit csinálnom. Élesben jöttem rá, hogy a vállalkozói lét sokkal inkább szól a vevőszerzésről és a szervezésről, mint bármi másról.”

Bár a második gyermekével most gyesen van, vállalkozói tapasztalatai szerinte sokat segítettek abban, hogy alkalmazottként a csapat valóban hasznos tagja legyen. „Megszoktam, hogy ha valamit akarok, azt magamnak kell megvalósítanom, a határidő pedig szent. Megtanultam időt és erőforrást tervezni, érdekeket képviselni, kommunikálni és egyszerre többféle feladatot kézben tartani.”

Fotó: Getty Images