Szülőként sokunknak jelent nehézséget, hogy hatékonyan visszaszorítsuk a nem kívánatos szavak használatát gyermekünk kommunikációjából. A családok habitusának megfelelően a csúnya beszédhez való viszony változó. A probléma akkor szokott élesedni, amikor a gyerek olyan szavakat kezd használni, amik a szülőnél sem mennek át a szűrőn. Nézzük milyen kiváltó oka lehet a csúnya beszédnek és mit tehetünk ilyenkor?
Figyelemfelkeltés, határok feszegetése esetén legyünk semlegesek!
Tapasztaljuk, hogy a tiltás nem segít, inkább olaj a tűzre. Ennek legtöbbször az az oka, hogy a gyermekek megérezve riadalmunkat, felháborodásunkat, érzelmi érintettségünket, rögtön megértik, hogy hatékony eszközhöz jutottak. Ezért ezt bizonyos helyzetekben, határaikat feszegetve inkább felhívásként értelmezik és még gyakrabban élnek a nagy hatást kiváltó szavak erejével.
Ilyenkor a legjobb, amit tehetünk, hogy megpróbáljuk megőrizni higgadtságunkat és nem adunk plusz érzelmi többletet a helyzetnek azzal, hogy felháborodunk vagy feltűnően megdöbbenünk. Ha semmiképp nem szeretnénk szó nélkül hagyni a dolgot, elég annyit mondanunk, hogy mi így nem beszélünk, majd folytassuk a beszélgetést. Ebből a gyermek látni fogja, hogy nem váltott ki extra hatást, így ő sem fog különösebb késztetést érezni az ismétlésre.
Indulat kifejezése, tehetetlenség. Nyújtsunk alternatívát!
A csúnya szavak gyakran indulattal telített helyzetekben kerülnek elő. Akkor, amikor a gyermek tehetetlennek, eszköztelennek érzi magát valamivel/valakivel szemben. Tipikusan szülővel, társsal való konfliktus esetén, amikor nem érvényesülhet az ő akarata, ő pedig még kicsi ahhoz, hogy érveljen, vagy egyéb elfogadott módon győzze meg a másikat. Ilyenkor fontos, hogy alternatívát tudjunk mutatni neki arra, hogyan fejezheti ki számunkra és mások számára is elfogadható módon az indulatait. Ezért segítsük, hogy jobban meg tudja fogalmazni az érzéseit!
Hogyan?
Az egyik lehetőség, hogy szintén nem a csúnya szóra reagálunk, hanem arra az érzelmi állapotra, ami a közlés mögött van, és megpróbáljuk minél pontosabban visszatükrözni számára a saját érzelmeit, úgy, ahogy mi érzékeljük:
Pl.:
– A Peti egy hülye! (hogy cifrábbakat ne is említsünk…)
– Mi történt, hogy így haragszol rá?
Ha sikerül elindítanunk egy párbeszédet, hogy ki tudja beszélni magából az indulatait, akkor biztos könnyebben megnyugszik és egyből higgadtabban fog tudni fogalmazni is.
Azzal is próbálkozhatunk, amikor épp minden rendben van, hogy elmondjuk neki, milyen büszkék vagyunk rá, hogy idáig sosem/ritkán használt ilyen szavakat. És nekünk mennyire rossz érzés, amikor így halljuk őt beszélni. Mondhatjuk, hogy szeretnénk vele közösen változtatni ezen és javasolhatjuk, hogy találjunk ki együtt olyan indulatszavakat, amik elég kifejezők és amelyeket bármikor használhat.
Annál hatásosabb, minél cifrább és viccesebb formát találunk. Esetleg éppen olyan elejűt, mint az ominózus elkerülendő szó, hogy ha véletlen kiszaladna a száján, menet közben még tudjon korrigálni. Ez sokat segít abban is, hogy tudatosodjon benne: meg tudja állítani, tudja kontrollálni ezt a dolgot. Például:
– Baktalórántháza! Ráléptem egy építőkockára!
– Azt a kurtafarkú malacát! Megint otthon maradt az esernyőm!
– A bütykös butykosát! Hogy borult ki ez a víz?
– Azt a bugylibicskás betyár mindenit! Eltörtem a tányért!
Bármi jó, ami elég izgalmasan hangzik neki ahhoz, hogy lecserélje a máshol felszedettet. Egyébként, ha közösen bohóckodunk ezzel az egésszel néhány percet, mert egy „legális káromkodó verseny” kerekedik belőle, hogy ki tud bugyutább, viccesebb szavakat kitalálni, akkor már egy örömtelibb közös élménnyel tudjuk felülírni az innen-onnan hazahozott mintát. Sokszor a többi gyerek is boldogan veszi át az ártatlanabb formákat, pusztán azért, mert tetszik nekik egy szó hangzása vagy mert mosolyra készteti őket.
Az is nagyon jó, ha ezt egy közös megállapodás követi, hogy magunk sem használjuk többet a csúnya szavakat és mindketten megígérjük, hogy odafigyelünk és igyekszünk betartani az egyezséget. (És itt az odafigyelésen és a közös próbálkozáson van a hangsúly.)
Ezt akár egy „ünnepélyes kézfogás” is követheti, hogy megpecsételjétek a fogadalmat.
Az, hogy nem egyedül lesz ebben a történetben egyrészt összekovácsolja veled, másrészt ő fog a legjobban odafigyelni, nehogy hibázz: azaz magára is biztosan jobban figyel majd.
Kortárs csoport hatása kontra önbizalom növelés és mókagyártás.
Gyakran előfordul, hogy azért veszik át a csúnya beszédet, hogy közösséget vállaljanak az őket körülvevő gyerekekkel, befogadást nyerjenek egy adott csoportba.
Ezért fontos, hogy megerősítsük az önbizalmukat, adjunk sok pozitív visszajelzést arról, hogy ők OK-k. Hiszen minél stabilabb alapjuk van, minél inkább tudatában vannak saját értékeiknek, annál kevésbé fogja őket befolyásolni a kortárscsoport szóhasználata.
Segítsük őket, hogy könnyebben teremthessenek kapcsolatot a többiekkel, szerezhessenek barátokat. Minél kevésbé kell bizonyítaniuk a felnőttekkel való szembenállásukat és a gyerekekhez való viszonyukat, minél stabilabb helyük van a csoportban, annál kevésbé fognak kényszert érezni arra, hogy a csúnya szavak használatával deklarálják ezeket.
Az is hatásos lehet, hogy nem szólunk neki, de váratlanul elkezdjük a fentebb írt “legális” formákat használni, hátha az is éppoly vonzóan fog hatni, mint az ovis/iskolás változatok.
Hallottunk már olyan színészi vénával megáldott szülőről, aki minden ilyen ártatlan káromkodás után akkurátusan eljátszotta, mintha ilyet nem szabadna mondani, azaz a szája elé kapta a kezét, és szabadkozni kezdett.
pl: Hippodrom! Bocsánat, csak nagyon belerúgtam a szék lábába!
Auszibauszi! Jaj, ne haragudj, csak megint odaégettem a piskótát!
Ettől persze sokkal vonzóbb ezeket a szavakat kimondani: hiszen még anyának, apának se szabad.
Hogy kinél melyik változat lehet hatékony, ezt csak a gyakorlat dönti el, de az biztos, hogy bármelyik eredményesebb, mint a tiltás vagy szidás.
Szidás és büntetés helyett játékosan
Ugyan a legtöbb helyzetben nehéz megállni, hogy szülőként ne akadjunk fenn, ha csúnya szavakat hallunk gyermekünk szájából, de a fenti módszerekkel talán jó néhány esetben magunk lehetünk azok, akik a feszültséget leoldjuk a helyzetről. A legtöbbször a laza hangvétel, a játékosság segít abban, hogy a gyermeknek kevésbé legyen vonzó vagy izgalmas a csúnya beszéd és a témáról partnerként tudjunk vele beszélni. Ha nehezen találjuk a közös hangot, akkor a mesék, kitalált történetek segíthetnek, hogy újra ráleljünk.
Ha van a családban Plukkido táblajáték, a manók segítségét is igénybe vehetjük. Az eszköz segítségével játékosan motiválhatjuk gyermekünket, hogy kerülje el a nemkívánatos szavakat. Az erre a helyzetre írt, gyermeket megszólító mesében (Manólevélben) azt mondja el a manó, hogy valahányszor emberföldön csúnyán beszél valaki, Manófalván rettenetes szurok eső esik, ami mindent befeketít, összeragacsol. Ezért arra kéri a gyermeket, segítsen azzal, hogy odafigyel, mert régen ilyesmi sosem történt, de mostanában már nem győzik takarítani a házaikat, kertjeiket. A zöldségek, meg a gyümölcsök is mind csupa szurkosak a kertben, nem tudják megenni őket. Nagy a baj, mert már a kamrában is alig van tartalékuk. Viszont minden nap, amit kibír a gyermek csúnya beszéd nélkül, egy manó háza és kertje megszabadul a szuroktól. Így onnan már tudnak majd ennivalót szerezni! Cserébe a manó is mindig küld majd valami meglepetést, hogy a gyermek lássa, milyen nagyra tartják az erőfeszítéseit.
A csúnya beszéd elkerüléséhez írt Plukkido mesét, azaz Manóleveleket itt találjátok. (Ez a levél mind a három táblajátékhoz használható.)
Emellett bármelyik, a Plukkido honlapján megtalálható Manólevélbe belefogalmazhatjuk a manó kéréseként, hogy szeretné, ha a gyermek odafigyelne a szavaira (hasonlóan a fenti levélben írt megfogalmazáshoz). Természetesen mi magunk is kitalálhatunk olyan történeteket, amelyek passzolnak ehhez a helyzethez és megragadják a gyermek képzeletét.
Jó példát mutatunk?
Végül, de nem utolsó sorban: minden módszer akkor hatékony, ha magunk is jó példával járunk elöl. Legyen szó arról, hogy eleve figyelünk rá, hogy ne használjunk olyan szavakat, amiket nem szívesen hallanánk vissza gyermekünk szájából, vagy arról, hogy megmutatjuk, erős elhatározással, kitartással képesek vagyunk változtatni rossz szokásainkon és átírni a régi berögződéseket. Ez utóbbi pedig legalább olyan fontos útravaló, mint a szép beszéd.
A Plukkido további, játékos gyereknevelés témájú cikkeit itt olvashatjátok: www.plukkido.hu/blog
Fotó: Profimédia – Red Dot
