Fotó: Unsplash.com
Tavaly már Magyarországon is szülői értekezletek témája lett a gyerekeket öngyilkosságra buzdító Kék Bálna kihívás, idén pedig egy bizonyos Momo neve kezdett keringeni a neten. A cikkekbe valószínűleg elég sok szülő belefutott, de valljuk be, a legtöbben addig nem igazán fájdítják a fejüket az ilyesmi miatt, amíg nem érzik úgy, hogy ők maguk (pontosabban gyerekeik) is érintettek lehetnek. Magda is pontosan így volt ezzel. 11 éves kisfiának már egy-két éve van saját mobiltelefonja, amin a WhatsApp nevű applikáción keresztül kommunikálhat a szülőkkel. Idén egy családi nyaraláson voltak, mikor az egyik barátnője gyerekétől megtudta, hogy fia is veszélybe került. „Egyszer csak a barátnőm fia szaladt hozzám árulkodni, hogy Zsombornak valami Momo üzenget. Én akkor még nem is hallottam róla, nem tudtam, miről van szó.” Magdát szerencsére barátnője gyorsan felvilágosította a netes rémlényről, így azonnal intézkedni tudtak. Magukhoz vonták Zsombort, óvatosan megkérdezték, mit tud Momóról, de a fiú legalább annyira értetlen volt, mint anyja néhány perccel azelőtt. Szerencsére a profil akkor még csak emojikat küldözgetett a gyereknek, az önbántalmazásra felszólító vagy fenyegető mondatoknak nyoma sem volt. „Nem akartam nagyon ráijeszteni a gyerekre, de azért elmagyaráztam neki, miről van szó, és hogy nem szabad beszélgetésbe bonyolódnia Momóval. És persze azonnal letiltottam az applikációt is” – mondja Magda. Így a történet minden különösebb probléma után lezárult.
A Momo névre keresztelt, dülledt szemű Photoshop-rémre akkor kapta fel a fejét a világ, amikor egy 12 éves argentin kislány felakasztotta magát. Furcsa, hogy amikor erről beszélünk, vagy amikor az újságok megírják a szörnyű haláleseteket, mindig megszemélyesítjük Momót, mintha valóban a fotón látható lény zaklatná és hajszolná öngyilkosságba a kamaszokat – pedig a valóság ennél sokkal szörnyűbb. Mert arról van szó, hogy valaki, de még inkább valakik adatlopás vagy ki tudja mi céljából működtetik a profilt, vállalva azt, hogy gyerekek százai fekszenek szorongva az ágyukba, fejükben egy virtuális szörnyszülött rémképével. És hát mit is mondhatunk nekik, ha Momo ugyan nem létezik, de sokkal félelmetesebb szörnyetegek viszont nagyon is.
Szeptember 10. az Öngyilkosság Megelőzés Világnapja volt, ennek kapcsán nem árt beszélnünk a kamaszokat veszélyeztető modern fenyegetésekről. Persze nem csak Momóról.
Senki se tudja, mit akar
Arról, hogy Momo pontosan mit akar és hogyan indult útjára, nem sokat lehet tudni. Egyesek szerint a WhatsAppon terjed, ahol váratlanul megjelenik a gyerekek és fiatalok kontaktjai között és a hátborzongató „Mindent tudok rólad” szavakkal köszön be, de néhányan a Facebookon és más közösségi médiás felületeken is belefutottak. Miután kapcsolatba lép valakivel, állítólag feladatokat ad a gyerekeknek, megfenyegeti őket, hogy „csak egyszer hibázhatnak”, a feladatok végrehajtásáról pedig fényképes bizonyítékot is kér. Egyes beszámolók szerint néha ellopja a fotókat a vele csetelő kamasz telefonjáról és azokkal riogat, vagy épp gyerekeknek egyáltalán nem való videókat és hangfelvételeket küldözget. Idén júliusban, Momo világszintű ismertségének csúcsán több nagy újság is megpróbálta megfejteni, kik állnak a rémalak mögött, mi lehet hátsó szándékuk, melyik lehet az eredeti Momo, sőt, még azt is igyekeztek kinyomozni, ki alkotta meg egyáltalán a fotón látható lényt. De mindez talán nem is olyan fontos.
Mert Momótól, vagy az összes soron következő (mert lesz következő) hátborzongató netes lénytől csak akkor tudjuk megvédeni a gyerekeket, ha felvértezzük őket a szükséges információkkal. Vancsura Petra pszichológus, a Yelon munkatársa azt mondja, talán fárasztónak tűnhet állandóan végigrágni a gyerekekkel a (ráadásul hetente felbukkanó) netes kihívások, lények és játékok témáját, de mindenképpen érdemes. „Sokkal inkább beépül számukra, ha többször elismételjük nekik az internettel kapcsolatos biztonsági lépéseket, hogy mikor szóljanak felnőtteknek, a szüleiknek. Ilyenkor érdemes hivatkozni a már megbeszéltekre és nyitott kérdésekkel feltérképezni, hogy a gyerek mire emlékszik az előző beszélgetésből és mit gondol a jelenségről, találkozott-e már vele, hogyan reagált rá. A való világ (pl. nézzen körül, mielőtt lelép a zebrára, ne álljon szóba idegenekkel, stb.) és az online világ veszélyeire való figyelmeztetés ugyanolyan fontos, a magyarázatok pedig jobban hatnak, mint a tiltások vagy a szabályozások” – magyarázza a szakértő.
Kezdetnek nyugodtan megkérdezhetjük például, hogy találkozott-e már a figurával, ha igen, beszélgethetünk arról, hogy miért találja félelmetesnek például Momo arcát. Elmondhatjuk, hogy ilyen alakokat digitális effektekkel alkotnak meg és elmagyarázhatjuk neki, mire használják valójában a Momóhoz hasonló teremtményeket. Vancsura Petra szerint azért mindig vegyük figyelembe, mennyire érzékeny gyermekünk, hiszen az érzelmileg labilisabb kicsit könnyen összekeverhetik a fantázia és a valóság világát. A pszichológus azt mondja, az ilyen gyerekeknél a magyarázat, a jelenség megnevezése célravezetőbb, mint a konkrét figura kibeszélése. Ha viszont a gyermek kellőképpen stabil, akár meg is mutathatjuk neki Momo képét, így biztosítva, hogy „jelen vagyunk a találkozáskor”: ezzel Momo tabusítását is elkerülhetjük és elindíthatjuk a gyerekek védelmét szolgáló beszélgetést.
Fotó: Unsplash.com
Ijesztő internet (?)
Rengeteget hallhattunk már róla, de nem lehet elégszer hangsúlyozni: az internet baromi veszélyes hely lehet. De pont ugyanúgy lehet az a közeli park, vagy a hazafelé vezető utca, amin a gyerekeknek végig kell sétálniuk. Semmi értelme tehát a démonizálásnak vagy a vak tiltásnak, mint annyi helyzetben, most is sokkal többet ér a szülői odafigyelés és a megfelelő oktatás. Mert amúgy sem lehetünk minden pillanatban a gyerekek sarkában, amikor okoseszközeiket használják, de nincs is erre szükség, hiszen ha tisztában vannak a veszélyekkel, ők maguk is képesek lesznek meghozni a megfelelő döntéseket. „Úgy gondolom, hogy nehéz feladatot kaptak a 21. századi szülők, hiszen a való világ mellett az online világ ismerete is elkerülhetetlen ahhoz, hogy a gyerekeik biztonságáról gondoskodni tudjanak, ami rengeteg plusz tájékozódást igényel” – kezdi Vancsura Petra. „Jó kiindulási pont lehet, hogy hasonló dolgokat kell az online térben is biztonságban tudni, mint a valós helyzetekben. Kezdve az adatok védelmével, a személyes tér védelmével, az idegen személyek megkeresésének kezelésével, a különböző online terek és reklámok negatív hatásainak csökkentésével, az álhírek és fórumok megosztó információtartalmának szűrésével, az online közösségek csábító hatásával. Akadnak ezekre technikai megoldásokat kínáló applikációk, internetes beállítások, amiket a szülők alkalmazhatnak, de ezek nem váltják ki a beszélgetéseket, a gyerek és szülő közötti bizalmi kapcsolat ápolását, ami biztosítja, hogy probléma esetén a gyerekek hozzájuk forduljanak segítségért.”
Szóval a megoldás nem abban áll, hogy feltelepítjük az eszközökre az internetes mozgástér korlátozásáért felelős „gyerekzárakat”, hanem abban, ha odafigyelünk a gyerekre. Momo ráadásul csak egy az ezer veszélyforrás közül, melyek közt nemcsak rosszakaró hackerek vannak, hanem a gyerekek saját kortársai, ismerősei is. A cyberbullying vagy a bosszúpornó a digitális kor kamaszainak leggyakoribb mumusai, amiktől nem védhet meg semmilyen biztonsági applikáció. Talán sok szülő számára kétségbeejtően általánosnak hangzik, de Vancsura Petra szerint ezekben a helyzetekben az az elsődleges, hogy példát mutassunk a gyerekeknek, legyen szó konfliktuskezelésről vagy saját hibáink korrigálásáról. „Éreztessük a gyerekünkkel, hogy ha bajba került, elmondhatja nekünk, nem szűnik meg a szeretetünk iránta, még ha a viselkedésével nem is értünk egyet. Az értékek megléte és cselekvésbe ültetése, a biztonságot nyújtó kapcsolat, az önállóságra való nevelés segítheti gyermekünket abban, hogy olyan identitást alakítson ki, ami megvédi a negatív kortárs kapcsolatok befolyásától, és hogy kellő önbizalommal rendelkezzen, hogy tudjon nemet mondani a számára nem rendben lévő dolgokra. Ha már megtörtént a baj, jelentse ez a folyamatban bármelyik szakaszt, olyan megoldásokra van szükség, amik a krízist szüntetik meg. Előfordulhat, hogy ezt a szülők meg tudják oldani, de az is lehet, hogy segítséget kell kérni a gyermek környezetében lévőktől vagy szakembertől.”
Csapdába csalva
Néha persze még a szülői intelmek ellenére is előfordulhat, hogy egy gyereket beszippant egy őrült kihívás, hogy meggondolatlanul elküld egy ismerősének egy meztelen fotót vagy nekiáll csetelni Momóval. Fokozottan veszélyeztetettek lehetnek a könnyen befolyásolható, önértékelési problémákkal küzdő gyerekek és a magányos fiatalok, akik nem rendelkeznek stabil szociális védőhálóval, de azok is, akik fokozottan keresik az ingereket, bizonyítani akarnak. Szerencsére még ezen a ponton is beavatkozhatnak a szülők, akik ha odafigyelnek a jelekre, kellően korán észrevehetik, hogy valami nem stimmel gyerekeikkel.
Elképzelhető például, hogy egy korábban beszédes, nyitott gyerek elcsendesedik, esetleg kimondottan szorongónak, zavartnak tűnik. Mivel idejük nagyrészét elfoglalhatja Momo kéréseinek teljesítése, elképzelhető, hogy összecsapják az iskolai feladatokat, vagy akár szeretett tevékenységeiket, baráti kapcsolataikat is elhanyagolják. Nagyon fontos odafigyelni a gyerekek szokatlan kérdéseire, arra ha hirtelen befelé forduló lesz, elzárkózik a külvilágtól. „Momót láthatják úgy a gyerekek, mint ami megtestesíti a legnagyobb félelmeiket, olyan kihívásokat állítva eléjük, amiket nem tudnak teljesíteni. A gyerekek számára elsődleges fontosságú, hogy meg tudjanak felelni a felnőtteknek, szeretteiknek, bizonyítandó, hogy szerethetőek. Ha Momo vagy egy manipulatív személy hálójába kerülnek, akkor láthatóvá válik, hogy olyan kéréseket, utasításokat próbálnak teljesíteni, ami meghaladja az erejüket. Ilyenkor a viselkedésük változhat, önbizalmuk és önértékelésük csökkenhet, megjelenhet a szégyen érzése és ezzel párhuzamosan a nagyobb mértékű titkolózás” – magyarázza a pszichológus.
Ha ilyesmiket veszünk észre a gyereken, nagyon fontos, hogy leüljünk vele és a korábban már említett témák mentén kivesézzük az őt nyomasztó ügyet. A mumusokat – ahogy a mesékben, úgy a valóságban is – saját félelmeink táplálják, anélkül elpusztulnak. Ha egy fiatal tájékozott, magabiztos önmagát és a kötelékeit illetően, mer kommunikálni és tudja, hogy szerető környezetben van, akkor nyugodtan kijelenthetjük, hogy sem Momónak, sem bármilyen másik digitális rémségnek nincs hatalma felette.
