A 25 éves, soproni Babos Tímea nemrég a francia Kristina Mladenovic oldalán megvédte Szingapúrban a WTA-világbajnokságon világbajnoki címét, így párosban kétszeres világbajnok, háromszoros junior Grand Slam-tornagyőztes és ifjúsági olimpiai bronzérmes, kétszeres olimpikon. 2008-tól vett részt a MOL tehetségtámogató programjában és 2011 óta a MOL profi sportszponzoráltjainak csapatát erősíti. Néhány hetet itthon tölt, mielőtt ismét gőzerővel belevetné magát az edzésbe – ekkor ültünk le vele beszélgetni.
Hogyan szoktál kikapcsolódni egy nagyon sűrű és feszített időszakban?
Eléggé naptár szerint élek, én szervezek és koordinálok mindent. A pihenés alatt is labdát és húrokat rendelek, folyamatosan agyalok és megvannak a napi kötelezettségek egy pihenős időszakban is. Első a kötelezettség! A világbajnokság után el tudtam menni nyaralni. De most élvezem, hogy itthon lehetek, hogy magamtól kelek, elmehetek kávézni és hogy „hobbisportolok”, effektív magammal foglalkozom. Ilyenkor főzök, takarítok, teljesen hétköznapi dolgokat csinálok. Már annak örülök, ha otthon ehetek, mert a versenyek alatt sokszor a hotelekben reggelizem és vacsorázom. Még egy hét, aztán vissza az edzéshez. Egyébként imádom Budapestet és Magyarországot. Csak itt tudom elképzelni az életem, pedig már a világ 70 országában jártam.
Gondolom, amikor hobbisportolsz, az nem a tenisz.
Nem! (nevet) Azért sportolok ilyenkor is, mert jól esik. Futok és kondizom, az ütő szigorúan a táska mélyén marad három hétig.
Úgy tudom, gyűjtöd a cipőket és a győzelmek után megleped magad egy-egy párral. Mekkora a gyűjteményed?
Nem is csak a cipőket! (nevet) Pont nemrég meséltem a nővérem párjának, aki belsőépítész, hogy kezd kicsi lenni a gardróbom.
Javaslom, hogy térj át az ékszerekre, jóval kisebb helyet foglalnak.
Az is van. Szeretek vásárolni, de ésszel költök, átgondolom, hogy mire. Mindig különböző eredmények eléréséhez kötöm azt, ha megveszek magamnak egy-egy darabot.
Ha már eredmények, hogyan definiálod te, személy szerint a sikert? Fontosabbnak tartod az egyéni teljesítményed javulását, vagy az elért eredmény számít?
Egyik sem. Inkább az jellemző rám, hogy alábecsülöm magam. Ez nagyon meghatározza azt a folyamatos törekvést, hogy még jobb legyek.
Melyek voltak számodra a legfontosabb mérföldkövek a pályád során?
Az első mérföldkő az volt, amikor 19 évesen azt mondtam az apukámnak, hogy mostantól ne ő eddzen. Családcentrikus vagyok, nagyon jó a kapcsolatunk a családtagjaimmal és fontos volt számomra, hogy megmaradjon a jó viszony közöttünk. Az egy fontos lépés volt számomra. A második ilyen mérföldkő volt, amikor úgy másfél évvel később egy – a pénztárcámhoz mérten – nagyon drága edzőt kértem fel és elkezdtünk együtt dolgozni. Az idei év augusztus-szeptembere is sok változást hozott, és úgy érzem, hogy a jövőmnek ezek nagyon jó alapot szolgáltatnak.
Hogyan változott az eredményekhez, az önmagaddal szemben felállított elvárásokhoz való hozzáállásod a pályafutásod során? Hiszen mondhatjuk, hogy a teniszpályán nőttél fel.
Az elmúlt egy évben nagyon sokat javultam. Sokszor mondtam már, hogy sokat tanultam az elmúlt évekből. (nevet) Perfekcionista vagyok és ez időnként visszatartó erő is tud lenni. Idén viszont a sarkamra álltam, és soha nem voltam még olyan sikeres, mint ebben az évben. Idén váltottam edzőt (Timi edzője szeptembertől Nikola Horvat – a szerk.) és új párostársam is van. Olyan típus vagyok, aki befogja a száját és csinálja, amit kell. Hiszek a hosszú távú munkában és abban, hogy ezek beérnek majd. A pozitív gondolkodás nagyon fontos, és ahogy mondtad, szinte a teniszpályán nőttem fel. Egy részem érett, de érzelmileg még van miben fejlődnöm. Viszont úgy érzem, ebben az évben jó útra léptem.
Az első Grand Slam győzelmem után másnap reggel már mentem is a következő meccsre, és csak a repülőn ülve fogtam fel igazán. Az emberek annyira sietnek, hogy egyszerűen nincs idő hátradőlni és kiélvezni ezeket a győzelmeket, ez nem csak a teniszre igaz. A kudarcokon viszont hetekig rágódsz. Önzőbbnek kell lennem, hogy jobban elismerjem magamat. Közben ismerek olyanokat, akik fele olyan jól sem teniszeznek, mint amit hisznek magukról és így is elérik az eredményeket.
Ez már én-márkaépítés, nem is a fizikai teljesítmény, a rátermettség mércéje.
Szingapúrba az egész családom elkísért és a nővérem jegyezte meg, hogy egyes játékosok hogy viselkednek másokkal a pályán kívül is. Én is tudok nagyon magabiztos és harcias lenni. Egyfelől benne van az, hogy ilyennek kell lenned, hogy érvényesülj, viszont nem mindenki tud különbséget tenni a sport és a normális élet között.
A nemi egyenlőség, a #metoo világszerte nagyon aktuális témák. Mit gondolsz, mennyire esnek más elbírálás alá a nők és a férfiak a teniszben?
A teniszben sokszor megkapják a nők, hogy miért kapnak azonos fizetést például az Austral Openen, amikor kevesebb időt töltenek a pályán. Idén például, aki döntőzött, összesen 5-6 órával több időt volt a pályán, mint Roger Federer. Az igaz, hogy a férfiak meccse hosszabb lehet, de ez nem azt jelenti, hogy mindig. A keresetem így is a fele, a harmada egy olyan férfi teniszezőjének, akivel ugyanabban a kategóriában játszunk. Ráadásul, ha egy férfinak gyereke születik, attól még játszhat és keres, míg egy nő legalább egy évre kiesik. A nőknek miközben jobb helyet kell elérniük a főtáblán, a férfiak díja a nők díjazásának a 2,5-szöröse. Vannak, akik azzal érvelnek, hogy a férfiak mérkőzéseit többen nézik.
A nézőközönség száma miért befolyásolja a teljesítményedet a pályán?
Ezeken a mérkőzéseken a világ legjobbjai játszanak. Napi legalább 8 órát edzenek, ugyanazok a költségeik. Miért kell különbséget tenni és összehasonlítgatni a nőket és a férfiakat?
A sportvilágban is vannak véleményvezérek. Könnyebb vagy éppen nehezebb helyzetben van az a profi sportoló, akinek az életét fokozottabb médiaérdeklődés övezi?
Sok mindenről lehet véleményünk, de úgy gondolom, azt nem mindenről kell megosztanunk a nagyközönséggel. Ha valamiről véleményt alkotsz, biztos lehetsz benne, hogy pozitív és negatív reakciókat is fogsz kapni. Nem mindig kell használni a médiát. Nem mindig jó, ha befolyásolsz a véleményeddel másokat. Nehéz mindenkinek megfelelni, és ha a média figyelemmel követ, még nehezebb.
Te is aktív vagy a közösségi médiában. Mennyire elvárás ez a rajongóid, a szurkolók oldaláról? Instagramon például nem csak az edzésekkel, versenyekkel kapcsolatos pillanatokat osztod meg, de a magánéletedbe is bepillantást engedsz. Van valamilyen szabályod ezzel kapcsolatban, hogy mit osztasz meg és mit nem?
Habár volt Instagram-oldalam, úgy másfél éve figyelek oda jobban erre, márciusban csináltam az első sztorimat. Az elmúlt fél évben lett sok követőm, úgy tűnik, volt erre „igény”.
Mert mosolygós és őszinte.
Természetes típus vagyok, és sokat mosolygok. Ha egy képen mosolygok, tényleg boldog vagyok és ezeket a pillanatokat osztom meg másokkal. Az étkezés eléggé a posztjaim középpontjában van, igyekszem az egészséges táplálkozást népszerűsíteni. A barátomról például posztolok, de a családtagjaimról nem. Ha olyan ügyről van szó, amit fontosnak tartok, akkor szívesen szólalok meg, és az arcomat is adom a cél érdekében. Ezekről szívesen posztolok is. A Facebookot és az Instagramot is úgy használom, hogy inkább a világ érdekességeibe igyekszem bepillantást nyújtani, kevésbé magamról szól. Azokat az érdekességeket szeretném megmutatni, ahol éppen járok, unalmas is lenne, ha mindig arról posztolnék, hogy ütővel állok a kezemben. (nevet) Próbálok aktív lenni a közösségi médiában, és ez ma már szükséges is. Jó, hogy ezeken a csatornákon keresztül is megjelenek, szeretném, ha nem csak a sportolót látnák bennem.
Melyek azok az ügyek, amelyeket különösen fontosnak tartasz?
Az egyik ilyen a Cipősdoboz adománygyűjtés, de nagyon fontosnak tartom a tanulást és a Nyitok kampányt is. Egy mellrák ellenes kampányban is részt vettem, és gyakran segítek a kórházak gyerekosztályainak is. Van egy alapítványom. Ezeket viszont nem mindig hozom nyilvánosságra. Szívesen adom az arcomat ilyen ügyekhez, de nem azért, hogy magamat sztároljam.
Ha már utazás, mi van még a bakancslistádon? Melyek azok az országok, ahová bármikor örömmel visszamennél?
Új-Zélandot nagyon szeretem, ott kezdem majd az új évet – messzebbi helyszínt nem is választhattam volna. Ausztráliát is nagyon szeretem, de szívesen visszamennék a Kínai Nagy Falhoz is. Szeretek turista lenni, bejárni az új helyeket. Habár sokszor voltam már a közelében, a Grand Canyon-t még nem láttam. A tenisz különleges helyekre juttat el, szerencsés vagyok. De például New York-ban tizenkétszer voltam már: először megnéztem az Empire State Buildinget, következő évben mást.
Te vagy az első magyar teniszező, aki a világranglista élére került. Gondolom felismernek az utcán.
Indonéziában egy vízesésnél felismert két ausztrál fiú, pedig csak körülbelül tízen voltunk ott. A reptereken is felismernek, itthon pedig a családomnak szokott jobban feltűnni, ha sétálunk valahol, hogy lefagy, amikor meglát. (nevet) De legutóbb, a boltban is gratulált az eredményeimhez az eladó, miután már fizettem. Ezek nagyon jólesnek.
Gondoltad volna valaha, hogy egyszer te leszel majd mások példaképe?
Nem. Viszont próbálok jó példát mutatni másoknak, nem csak sportolóként, a viselkedésemmel is. Nem vagyunk tenisznemzet. 25 évesen nem is biztos, hogy ez teljesen realizálódik bennem. Viszont elképesztő, hogy ide jutottam.
Mi lesz számodra a következő lépés?
Mindig kérdezik, hogy akkor most egyéniben is világbajnok szeretnék lenni? Egyéniben is hetedik éve a top 100-ban vagyok, ami óriási eredmény. Párosban pedig a világ legjobbja. Nem szabad elfelejteni azt, hogy kicsit megálljunk, és élvezzük az eredményeinket. Nagyon büszke vagyok arra, amit elértem és bármikor nagyon szívesen mesélek arról, hogy az egész családommal, hogyan jutottunk el idáig. Nagyon jó érzés, hogy ezzel másokat is motiválhatok. A következő évek még biztosan a teniszről fognak szólni, de szeretnék majd családot és egy saját vállalkozást is. 35 évesen már nem látom azt, hogy még mindig teniszeznék. Imádom a teniszt, de olyan sok minden érdekel még ezen kívül. Most például franciát tanulok.
A sportolóknál van egy bizonyos „korhatár”, ez igaz. De az elmúlt években ez egyre inkább kitolódott.
Ez így igaz, ez a korhatár egyre inkább kitolódik. Szerencsére megengedhetem magamnak, hogy teniszezzek és azért, mert szeretem, de eljön az a pillanat, amikor le kell tenni az ütőt. Egyre több sportoló tér vissza szülés után, de ha családom lesz, onnantól velük szeretnénk majd foglalkozni.
Mi lesz a tenisz után?
Nagyon érdekel például a dekoráció, a lakberendezés. Én terveztem a lakásomat is.
Fotó: Bodnár Zsófia
