Szabó Simon a Pilvakerről: „Kemény dió, de nem félek!”

10 körül beszéltünk, hogy jó volna a közeljövőben felvennünk az interjút, most alig múlt 14 óra. Jellemző rád ez a spontaneitás?

Muszáj alkalmazkodni, nagyon gyorsan pörög minden. Arra jutottam, hogy vagy most találkozunk, vagy a hét második fele előtt esélytelen. Ilyen a világ, folyton résen kell lenni, és persze sokat kell játszanom az idővel is. A reggel nálunk fix a gyerekek miatt, velük kelünk, iskola, óvoda, délután pedig el kell hozni őket, és kezdődnek a különórák is. Ezt beosztogatjuk a feleségemmel.

Klasszikus, szülői értekezletre járó apuka lettél?

Volt rá példa, persze, jó dolog ebből is kivenni a részedet. Szeretem rajta tartani a szememet a dolgokon. Fontosnak tartom, hogy mindent megbeszéljek a gyerekeimmel. Kinek mi tetszik, mi nem tetszik, beszélni a környezetről, az őket körülvevő eseményekről. Ilyen szempontból teljesen klasszikban nyomom. Már, ha ezt lehet annak nevezni. Van, aki reggel elmegy, későn hazaér, és akkor fut össze a gyerekekkel. Én ezt nem akarom. Szeretem a családommal megélni a közös dolgokat, hisz ezt vártuk.

Ezt a munkák elvállalásánál is szem előtt tartod?

Igyekszem, de nyilván nem lehet mindig. Ha jön egy forgatás, teljesen felborul az ember időbeosztása, viszont odafigyelek az egyensúlyra. Amiből nagyon visszavettem, az a DJ-zés. Már szinte alig vállalok, és nem is szervezek bulikat. Olyankor elmész éjszaka, hazaérsz hajnalban, de a gyerekek rá pár órára jönnek, és akkor ott nincs mese, kelni kell!

Nem szereted, ha arra kérnek, hogy mesélj arról, milyen rossz gyerek voltál. Abból a szempontból viszont megkerülhetetlen, hogy végső soron ez sodort a színház közelébe. A Valahol Európában című musicalről beszélünk, ami azóta kultikus lett. Számos helyen szembe jöhet veled akár egy-egy dallamrészlet, és felidézheti benned a kezdeteket.

Az a durva, hogy a Valahol Európában is egy kultikus előadás, olyan talán, mint most A Pál utcai fiúk, közben pedig a Moszkva térből is kultikus film lett. Ez azért nagyon meghatározó, tök jó, örül neki az ember, de mindig felmerül a kérdés, mi van akkor, ha az nincs? Ezek között az állomások között pedig rengeteg idő eltelt, és nagyon sok minden történt. Gyerekszereplőként kerültem az előadásba, onnan aztán „kinőttünk”, el kellett menni statisztálni, sokféle melót bevállalni, hogy egyáltalán bármi történjen. Aztán felnőtt egy generáció, én bekerültem egy másik projektbe, egy olyan filmbe, amiről még ma is sokan beszélnek.

Talán a Red Bull Pilvaker is ilyen? Bár nagy különbség, hogy míg az előbbiekről a megszületésük pillanatában nem lehetett tudni, milyen sorsuk lesz, addig az idei, arénás Szavak Forradalmára úgy készültök, hogy érzitek, látjátok, mennyire szeretik az emberek.

Kemény. Ez a Pilvaker-sztori nekem nagyon nagy élmény. Úgy kerültem az egészbe, hogy a rendezvény megálmodója, Takács Ákos megkért, hogy szerepeljek benne. Fogalmam sem volt, mit kell majd csinálni. Aztán, ahogy Ákos kifejtette, hogy lehet ezeket a műveket elemelni a szokásos formáktól, akkor láttam meg, hogy ebben mekkora lehetőség van. Később én már arra tereltem a mi együttműködésünket, hogy a megvalósításban, mint rendező vehessek részt. Lenyűgöző az az erő, ahogy megmozdul a rengeteg ember, és kifejezi azt, hogy tetszik neki ez a forma.

Egy nap alatt elfogyott az összes jegy az idei Pilvakerre. Az utca embere egy ilyen hírt hallva úgy képzeli, hogy megnyugodhatnak a szervezők, holott egy alkotói lélekre talán inkább mázsás súly kerül ezzel?

Pontosan, óriási felelősség ül a nyakadba. Ez nem egy színházi légkör, mindent új alapokra kell helyeznünk. A legnagyobb feladat, hogy „arénásítsuk” a Pilvakert, újra kell hangszerelni a zenéket, kitalálni új színpadi mozgásvilágot, a látványt újragondolni. Itt minden megtízszereződik.

És ott vannak ugye az irodalmi művek. Az embert szinte kirázza a hideg, ha csak arra gondol, hogy több mint tízezer ember előtt kell elszavalni egy verset, hitelesen.

Ha visszanyúlunk a színháztörténet elejére, az ókori amfiteátrumok sokkal inkább hasonlítottak egy mai arénaszínpadra, mint a most megszokott színházi terekre. Úgy kell kiválasztani, és előadni a verseket, hogy éljen és üljön egyszerre, miközben itt nem szabad „leültetni” a közönséget, ha abból a szempontból nézzük, hogy ez egy „gigakoncert” lesz. Állni fognak, és négy-öt zeneszám között megszólal egy betét. Kemény dió, de nem félek, sőt, inkább várom!

Ha a tér és idő engedné, hogy választhass a nagy szerzők közül valakit, aki részese lehetne most az alkotócsapatnak, kit választanál?

Nyilván zsigerileg Petőfit vágná rá az ember, az ő szellemisége passzol a leginkább a március 15-i tematikához és eseményekhez, de én nagyon kíváncsi lennék Ady-ra is. Vajon mit szólna a jelenlegi helyzetben, mit írna egy ilyen produkcióhoz?

Kicsit kanyarodjunk vissza a színházhoz és a mozihoz! Tudatos döntés volt, hogy ritkábban vállaltál színpadi feladatokat, és inkább a filmek kerültek lőtérbe?

Az volt tudatos, ahogy a filmszínészi és rendezői utamon mentem előre. Viszont színházi vonalon is szerencsésnek mondhatom magam, a gyerekszínészetet elhagyva az első nagyobb produkciók, amelyekben részt vettem, mind a TÁP Színházhoz voltak köthetők. Őket a mai magyar alternatív színjátszásban nem lehet megkerülni! Hihetetlen nagy színészekkel dolgozhattam együtt kezdő, felnőtt színházi életemben. Thuróczy Szabi, Lengyel Feri, vagy éppen Lázár Kati – hihetetlen emberek vettek körül. A Süss fel napos fellépéseken át egészen a Katona József Színház Kamrájáig is eljutottunk, de jártunk külföldön is, színházi fesztiválokon. Miután viszont a TÁP Színházat otthagytam, nem maradtam a klasszikus kőszínházi közegben, nagyon csapongtam, főleg filmek, reklámok, saját dolgok kötöttek le. Ez szerintem egy nagyon jó döntés volt, egyrészt a szakma részéről, másrészt az én részemről, nem vagyok az a klasszikus színész alkat. Elek Feri mesélte, hogy úgy tanul meg hatvan oldalt, hogy felmondja, és visszahallgatja futás közben. Nagyon tisztelem a kollégákat, és felnézek rájuk, hogy így tudnak tanulni. A Centrálban most játszott Kasimir és Karoline bőven kimeríti a színházi érdeklődésemet és ambícióimat.

A megformált karakterek kapcsán általában egy színt, de annak rengeteg árnyalatát láthatjuk tőled. Nem vágytál soha mondjuk egy komplementerszínre?

Színházban nem, soha nem akartam színpadon főszerepet vagy bonvivánt játszani. Nem érzem sem Rómeót, sem Hamletet, és nem is éhezem a szerepre. Ki vagyok békülve a karakteremmel, és meg is tudok vele birkózni. Azt is el kell árulnom, hogy a Kasimir és Karoline-ban lévő harminc mondatomat az utolsó előtti próbán tudtam hibátlanul elmondani. (nevet)

A rendező, Alföldi Róbert ezt tolerálta?

Robi nagyon jó fej. Néha rám szólt, hogy szedjem magam össze. Persze, a végére minden a helyén volt.

Sok évvel ezelőtt úgy tűnt, mintha beletörődnél abba, hogy beskatulyázott a közönség. Mostanában viszont egyre nyitsz a médián keresztül is a nézők felé, és talán jobban engeded látni az igazi arcodat.

Sodródó típusú ember vagyok, és mostanában már nyitottabban reagálok az adódó lehetőségekre. Ma már egy kereskedelmi tévés felkérés kapcsán nem azon gondolkodom, miért ne, hanem inkább, hogy miért igen. Próbálom mindenből kihozni a maximumot, és mindenben felfedezni az értéket.

Egy kereskedelmi televíziós műsorban láthattuk, hogy nagyon erős csapatjátékos vagy. Apaként is így működsz? Haverapuka vagy?

Próbálkozom, a közös dolgaink megvannak, például a fiammal a bajvívás, én kísérem mindig edzésre. Szeretem, ha vannak közös témáink, amikről bármikor beszélgethetünk, amiket bármikor folytathatunk. Egyre több ilyen téma van, és közben a kislányom számára is folyamatosan kinyílik a világ. Talán egyre jobban lehet havernak is lenni.

A Pilvaker érzésből ők kapnak?

Persze, két éve a fiam ott volt a főpróbán, most pedig éppen Supernem rajongó. A minap kérdezte meg, öltözhet-e Papp Szabinak farsangon? (nevet)

Már a jegyértékesítés megnyitása után néhány órával elfogytak a jegyek a 2019-es Red Bull Pilvakerre, így telt ház előtt debütálhat A Szavak Forradalma a Papp László Budapest Sportarénában. Március 15-én tehát új helyszínen, de a hagyományokhoz híven hip-hoppal, színházzal, irodalommal és új fellépőkkel várja barátait a Pilvaker család. Nem csak látványban és a férőhelyek számában újít a produkció, 2019-ben új arcokkal is találkozhatnak a nézők: köztük Szakács Gergő énekest és Pálmai Annát, a Katona József Színház színésznőjét is láthatják a színpadon. Rajtuk kívül több új szereplő is feltűnik majd a Pilvakerben; hogy kik ők, az kiderül 2019. március 15-én az Arénában.