Amellett, hogy tizenéves kora óta szenvedélyes rendezvényfotós, ma már több, mint 50 fotósnak, videósnak és 60 cégnek segít a Photonon keresztül, olyan ügyfél bázissal a háta mögött, mint a MOL vagy az Arsboni. Ismerjétek meg napjaink egyik legfiatalabb vállalkozóját, akinek története nem csak az Y generációnak inspiráló.
Kevés olyan fotós lehet a szakmában, akit te valamilyen úton módon ne ismernél, miközben te magad is keresett fotográfus vagy. Mesélj a kezdetekről!
Mindig is nagyon szerettem fotózni. Emlékszem, hogy a 8. születésnapomra kaptam egy Barbie-s analóg gépet, ez volt az első fényképezőgépem, amivel mindent lefotóztam, amit egy kicsit is érdekesnek találtam. A bátyám nagyon intelligens srác, és mindig kerestem azokat a dolgokat, amiben ő nem tevékenykedik, hátha én is ki tudok emelkedni. Így vált a hobbiból küldetés, majd hivatás. Először persze, ahogy mindenki más, csak a barátnőimet fotóztam, de abban az időben a Facebook oldalamon keresztül egészen sok embert elértem a képekkel, így szép kis követőtáborra tettem szert. Aztán a sulis eseményektől kezdve tinipárokon át fotóztam mindenkit és mindent, amire felkértek.
Mikor rájöttem, hogy ez nem igazán az én vonalam, elkezdtem céltudatosabban rendezvényeket fotózni, majd a gimiben jött az én nagy lehetőségem, amikor a megválasztottak az iskolai fotós-videós csapat vezetőjének. Szuper alkalom volt kibontakozni, mert mindig is éreztem magamban valamiféle menedzselés és oktatás iránti szenvedélyt.
Időközben közösségépítés céljából elkezdtem nemzetközi fiatal művészeknek egyfajta platformot adni lakáskoncertek keretében, aminek köszönhetően számos előadót ismerhettem meg, miközben rengeteget fejlődtem. Aztán jött az érettségi időszak, én pedig hallottam egy képzésről, ahol középiskolásoknak oktattak vállalkozói szemléletmódot, engem pedig éppen ez érdekelt, úgyhogy még a vizsgák előtt belevágtam. A kevés idő és érettségi nyomása ellenére viszont olyan jól sült el a dolog, hogy a vállalkozói ismeretekből merítve itt született meg bennem a Photon ötlete is.
Hogyan birkóztál meg a továbbtanulás dilemmájával?
Őszintén, semmi kedvem nem volt elmenni egyetemre, hiába lett volna még mit tanulnom, nem éreztem úgy, hogy ezt a tudást három éven át egyetemen ülve fogom megkapni. Itthon nem találtam olyan szakot ami megfogott volna, a külföldre költözéstől pedig tartottam. Tanulni viszont szeretek és akarok, csinálom is. De szeretném ezt a hozzám legjobban passzoló keretek között tenni, ahol nekem is élvezet az egész folyamat. Így bejelentettem a szüleim „nagy örömére”, hogy belevágok a saját vállalkozásomba, megalapítom a Photont.
Mit szóltak?
Ekkor még csak 18 voltam, ezért persze nem voltak feldobva az ötlettől, egészen addig, amikor fél évvel később kiderült, hogy a Telenor befektet a cégbe. Anyáéknál ez volt az a pont, amikor elkezdtek megnyugodni és hinni abban, hogy nem akkora hülyeségbe vágtam a fejszémet.
A cégalapítás elég komplex és bonyolult folyamat, te pedig a gimnázium befejeztével életed talán legszabadabb időszakát élted. Ekkor már tudatosult benned, hogy te már egy cégvezető vagy?
Amikor céget alapítasz, valóban egyfajta szemléletmódváltásra van szükség. Amikor céget alapítasz tudnod kell, hogy akikkel alapítod, azok fogják meghatározni a vállalkozás jövőjét, ezért az elmélyült szaktudás és kellően kooperatív személyiség ebben az esetben elengedhetetlen. Sok idő kellett nekem is, ameddigre rájöttem, hogy a mi cégünkön belül pontosan milyen tudásra és milyen hozzáállásra van szükség. Első körben nem feltétlen sikerült megtalálnom a céghez legjobban passzoló embereket, de a hosszas munka kapcsán szépen kialakult, hogy kik azok akik igazán elkötelezettek és kik azok akik olyan dinamikusan tudnak tanulni, fejlődni a céggel, hogy annak történetét hosszan tudják követni.
Említetted, hogy volt egy nagy választóvonal a cég történetében.
A pénz, amit a Telenor belénk fektetett, ijesztően hamar ráment a fejlesztésekre, és meg kellett hoznom a döntést, hogy érdemes-e egyáltalán folytatni a Kft-t. Ki kellett találnom, hogy hogyan csinálok pénzt, így jött az ötlet, hogy kezdjünk el ügynökségként működni. Aztán ez meglepően jó ötletnek bizonyult, mert egyrészt csináltunk bevételt, másfelől ügyfélbázist és lojalitást építettünk a fotósok körében. A kezdeti kényszerdöntésnek pozitív hozadéka lett, és sok tudást kaptunk a piacról, ez nagyon fontos volt. Ugyanakkor ez volt talán a legnehezebb időszak a cég történetében.
Mit tanított neked ez az egész?
Hogy mindig annyi pénz kell egy cégnek, amennyire konkrétan szüksége van, se több, se kevesebb. Nagyon sok start-up úgy indul el, hogy befektetésről befektetésre halmozza a pénzt, de ez a látszattal ellentétben sosem vezet jóra. Így történik az, hogy az ember elfelejt vállalkozni, mert csak szórja a pénzt, ami egyszer csak elfogy.
Volom Sári és társa, Böheim Gábor
Mikor jött az ötlet, hogy szükség van a Photonra?
A vállalkozói kurzuson azt tanították, és a startup világban is ez az iránymutató, hogy keress egy problémát és találj rá megoldást. Mivel akkor minimális piacismeretem volt a fotózáson kívül, így adott volt, hogy a szakmán belül kezdek el gondolkodni.
Nagyon sok panaszt hallottam a megrendelők és a fotósok részéről egyaránt, hogy milyen konfliktusokhoz vezethet a nem megfelelő kommunikáció, vagy némely fotós ön-marketinelésének hiányossága.
Aztán készítettem egy piackutatást, és ezek a minták megalapozottá váltak. Ezekre reflektálva építettük ki a Photon rendszerét, de nem jött volna az ötlet, ha én magam nem foglalkozom fotózással. Megvan a vízió, amiért küzdünk, de egyébként sem vagyok az az ember, aki ész nélkül költekezik. Próbálok fenntarthatóan élni és nem vásárolni egy újabb ruhát, ha az csak az ezredik lenne.
Érzel negatív megkülönböztetést a vállalkozói közegben a korodból adódóan?
Az elején nagyon zavarban voltam, és erre sokan rá is játszottak, de ennek is köszönhetem, hogy mára egész tökös lettem és kialakult a saját véleményem. Azt szoktam mondani, hogy nem nőnek nehéz lenni, hanem fiatalnak. Amit az egyik pillanatban olvasok, azt a másikban már alkalmazom. Folyamatosan kell tanulnom.
Ma már elértem azt, hogy a korom ismeretétől függetlenül komolyan vesznek, mint ügyvezető-account managert, és azt gondolom, sikerült kivívnom a tárgyaló partnereim tiszteletét.
Mit tanácsolnál a jövő fiatal vállalkozóinak?
A legfontosabb, hogy jól válassza meg, kivel csinálja, kinek mennyi a tulajdonrésze, mi a feladata és távlati tervei. Cégépítésnél pedig nem önmagad álmát építed, hanem a klienseidét. Ha önmagad álmát akarod megcsinálni, akkor ne vállalkozó legyél, hanem kezdj el egy projektet, amiért viszont ne várj pénzt, mert előfordulhat, hogy valami felülírja a végén. Fontos az is, hogy legyen egy stabil bevételi forrásod, különben egy percig sem fogod élvezni.
Aztán eljön az a pont, amikor mindent fel kell tenni egy lapra, de ha stabil tőkével indul az ember és szenvedélyből csinálja, kisebb a kockázat.
Fotók: Bodnár Zsófi, Design Terminal