- Az emberek hajlamosak elhinni a mesterséges intelligencia szavait és nagyon is valódi kötődést kialakítani irántuk.
- De a gépek vajon képesek-e igazán megérteni, mit jelent a szerelem, és valaha képesek lesznek-e azt átélni?
- Az ember és az AI közötti kapcsolatok szükségszerűen egyoldalúak – legalábbis érzelmi szempontból.
Az elmúlt években egyre több – egészen megdöbbentő – történet járta be a nemzetközi sajtót, olyan emberekről, akik beleszerettek a mesterséges intelligenciába. Ott volt például a kanadai férfi, aki nemrég jegyzett el egy Saia nevű AI avatart – miután állítása szerint fülig szerelmes lett belé. Vagy a fiatal amerikai nő, aki Ayrin álnéven mesélt arról, miként folytatott viszonyt egy Leo nevű chatbottal.
Ahogy arról korábbi cikkünkben is beszámoltunk, ma már világszerte millióan – főként férfiak – használják a Replika nevű appot, a legfelkapottabb AI-társ generátort. Az alkalmazás segítségével a felhasználók néhány pillanat alatt létre tudják hozni azt a tökéletes(en engedelmeskedő) partnert, akire mindig is vágytak. Egy AI-társ nem mond ellent, folyamatosan a felhasználó igényeihez igazodik, és a hét minden napján, a nap huszonnégy órájában rendelkezésre áll.
De vajon mindemellett szeretni is tud?
Vannak a mesterséges intelligenciának érzései?
Bármilyen szép szavakkal vagy akár zavarba ejtően hízelgő bókokkal is próbál közel kerülni hozzánk a mesterséges intelligencia, nem árt észben tartani: a válaszai valójában algoritmusok által generált szövegek, amelyek csupán mímelik az emberi kommunikációt. Ezek a rendszerek messze vannak attól – legalábbis jelenleg –, hogy valódi tudattal vagy érzelmekkel rendelkezzenek.
„Ma már rengeteg chatbot beszél úgy, mintha ember lenne, és ez kifejezetten problémás” – mondja Renwen Zhang, a szingapúri Nanyang Technological University adjunktusa, aki az ember–gép kapcsolatokat kutatja. Szerinte ez a fejlesztők tudatos stratégiája: így próbálják növelni a felhasználók elköteleződését és bizalmát a mesterséges intelligencia iránt.
Ha ezt is figyelembe vesszük, az egész jelenség egészen más megvilágításba kerül: az ember és a mesterséges intelligencia közötti kapcsolat már kevésbé tűnik romantikusnak, és sokkal inkább tűnik annak, ami: egy tudatosan felépített, érzelmekre ható technológiai stratégiának. A szakértők egyetértenek abban, hogy jelenleg nem létezik olyan AI, amely valóban viszonozni tudná az emberi érzéseket. Az utánzásban viszont kifejezetten meggyőzők.
Ez annak köszönhető, hogy bár átélni nem tudják az érzéseket, a ChatGPT-hez vagy a Claude-hoz hasonló chatbotok mögött álló nagy nyelvi modellek mára egészen jól megtanulták értelmezni azokat. Ez pedig könnyen megtévesztheti a felhasználókat. Zhang számára is egyértelművé vált – miután több mint tízezer Replika-beszélgetést elemzett –, hogy az emberek hajlamosak elhinni a mesterséges intelligencia szavait és nagyon is valódi kötődést kialakítani irántuk.
Még úgy is, hogy ennek a kapcsolatnak a törékenységére időről időre emlékeztethet egy-egy hiba vagy leállás: ilyenkor hirtelen világossá válhat, hogy a másik oldalon valójában csak egy rendszer áll. „Fontos lenne, hogy a chatbotok egyértelműen kommunikálják: ők gépek, nincsenek valódi érzéseik vagy tapasztalataik” – nyomatékosítja Zhang.
Nem véletlen az sem, hogy más kutatások szerint amikor egy AI túlságosan emberinek tűnik, az egyszerre vált ki vonzalmat és nyugtalanságot a felhasználókban. Ezt nevezik „uncanny valley” jelenségnek – annak a furcsa, kissé borzongató érzésnek, amikor valami már szinte emberi, de mégsem egészen az.
Vannak a mesterséges intelligenciának érzései?
What is love, vagyis vajon mi a szerelem?
A kérdésre nem könnyű válaszolni – talán ezért is igyekszik az emberiség évszázadok, sőt évezredek óta versekben, dalokban és regényekben megragadni és kifejezni az egyik legerősebb emberi érzelemnek az élményét.
Az AI termelékenységben könnyen leelőzi az embert: képes arra, hogy másodpercek alatt versek vagy akár regények tömkelegét hozza létre. Ám ezek nem belülről, a saját érzéseikből fakadó alkotások lesznek, csupán az emberi művekből tanult minták újrarendezései.
A kérdés tehát valójában az, hogy a gépek vajon képesek-e igazán megérteni, mit jelent a szerelem, és valaha képesek lesz-e azt átélni.
A szerelem ráadásul nemcsak érzelmi, hanem biológiai folyamat is. 1998-ban Helen Fisher antropológus úgy írta le, mint három különálló „hajtóerő” – a vágy, a vonzalom és a kötődés – összjátékát, amelyeket eltérő hormonok és agyi folyamatok irányítanak. A dopamin például az izgalomért felel, míg az oxitocin – az úgynevezett szerelemhormon – a tartós kötődés kialakulásában játszik kulcsszerepet.
„A szerelemnek erős kémiai alapja van. Szó szerint a csontjainkban érezzük, a testünk kémiájában” – mondja Neil McArthur filozófus.
A szerelem során több agyterület is aktiválódik: például a jutalmazásért felelős területek, az érzelmi reakciókat irányító amigdala, vagy az emlékek kialakításában szerepet játszó hippokampusz. Nem véletlen, hogy amikor szerelmesek leszünk, szinte megszállottan a másik körül forognak a gondolataink – különösen a kapcsolat elején.
Az AI csak utánozza a szerelmet
A mesterséges intelligencia legfeljebb bizonyos gondolkodási mintákat képes utánozni – például azt a késztetést, hogy folyton kapcsolatba lépjünk azzal, akibe szerelmesek vagyunk – mondja McArthur, majd hozzáteszi: „Egy mesterséges intelligencia és egy ember között kialakuló, hűségre épülő kapcsolat nem azonos az emberi szerelemmel. De talán – erős idézőjelben – nevezhetjük egyfajta érzelemnek.”
Abban jelenleg a szakértők között sincs egyetértés, hogy a gépek vajon képesek lesznek-e valaha is az érzelmek átélésére. Ma még egyértelműen nem képesek rá – éppen ezért lesznek az ember és az AI közötti kapcsolatok szükségszerűen egyoldalúak – legalábbis érzelmi szempontból. Emiatt pedig jóval korlátozottabbak is, mint az emberi kapcsolatok.
A chatbotokat ráadásul gyakran úgy tervezik, hogy mindenben egyetértsenek velünk és próbáljanak megfelelni minden elvárásunknak – ezért aztán könnyen egy ideális, nagyon is alárendelődő partnerként fognak viselkedni a kapcsolatban. Rövid távon ez akár vonzó is lehet, hosszabb távon viszont könnyen torzíthatja az elvárásainkat: hozzászokhatunk ahhoz, hogy a másik mindig egyetért, mindig elérhető, és sosem ütközik velünk. Emiatt a valódi, sokkal összetettebb emberi kapcsolatok – ahol kompromisszumokra, türelemre és konfliktuskezelésre is szükség van – frusztrálóbbnak vagy nehezebben kezelhetőnek fognak tűnni.
„Az AI menedéket nyújthat a valódi kapcsolatok káosza elől, de hosszú távon nem segít a kommunikációs készségek vagy az emberi kapcsolatok fenntartásának fejlődésében” – figyelmeztet Zhang.
Tudatra kellene ébredniük
Ahhoz, hogy valakit úgy tudjunk szeretni, ahogyan mi, emberek tesszük, valószínűleg tudatosságra van szükség – arra a szubjektív belső élményre, amely magában foglalja a gondolatainkat, érzékeléseinket és belső képeinket. Csakhogy valójában még mindig nem értjük, hogyan jön létre maga a tudat – így azt sem tudjuk igazán megítélni, hogy egy mesterséges intelligencia valaha képes lehet-e hasonlóra.
„Senki sem tudja, hogyan lehetne egy AI-ben konkrét tudatos élményt létrehozni” – mondja Donald Hoffman. „Nem arról van szó, hogy már majdnem ott tartunk – azt sem tudjuk, hol kezdjük.”
Egy vezető elmélet szerint – amelyet Giulio Tononi és Christof Koch dolgozott ki – a tudat az agy különböző részei közötti összetett kapcsolatrendszerből születik. Bár ez elvileg akár mesterséges rendszerekre is alkalmazható lenne, a jelenlegi technológia azonban még messze nem elég kifinomult ehhez.
Mások szerint viszont a tudat – és vele együtt a szerelem élménye – nem magyarázható pusztán „áramkörökkel”. A kérdésre egyelőre nincs egyértelmű válasz.
Kettőn áll a vásár
A tudatossághoz – és talán a szerelemhez is – olyan tényezőkre lehet szükség, mint a testiség, a saját vágyak és a belső meggyőződések. Ezekkel a mai AI-rendszerek többsége nem rendelkezik.
Még ha a jövőben meg is fognak jelenni tudattal rendelkező gépek, akkor is új szempontokra lesz szükség annak megítéléséhez, hogy képesek-e szeretni. Hiszen továbbra sem lesznek emberek – így az sem várható el tőlük, hogy ugyanúgy szeressenek, mint mi.
„Valószínűleg lesznek helyzetek, amikor intuitívan azt érezzük majd, hogy ez már tényleg hasonlít a szerelemre – és olyanok is, amikor egyáltalán nem” – mondja Patrick Butlin. „A határt viszont nagyon nehéz lesz pontosan meghúzni. Az biztos, hogy az AI mindig más lesz, mint mi.”
Forrás: BBC Fotó: Getty Images
