Napjainkban az ásványvíz mellékes étrendi kiegészítőből életmódtermékké vált. Rengeteg fajtája létezik a piacon, amelyek között Arno Steguweit, Európa első víz sommelier-je már ízlelés alapján is különbséget tud tenni.
 |
| Arno Steguweit |
„A vizek témáját a hivatásom során fedeztem fel. Bor sommelier-ként kezdtem egy berlini étteremben, ahol nemcsak a borokért feleltem, hanem a menüsoron fellelhető 42-fajta ásványvízért is. Hogy ne csak értékesítsem a különböző ásványvizeket, de különbséget is tudjak tenni köztük, elkezdtem kutatni a témában, és az rövid időn belül magával ragadott. Ma már ismerem a legkiemelkedőbb márkák termékeinek karakterét, és felismerem őket az ízük alapján” – mondja Arno Steguweit.
Magyarországon a csapvíz minősége a legtöbb helyen kiváló, ugyanakkor az ásványvizekhez képest kémiailag kezelt és technikailag kondicionált. A természetes ásványvíz ehhez képest kémiailag nem kezelt, ugyanakkor ásványi anyagokat és nyomelemeket tartalmaz. A palackokat mindig hűvös és sötét helyen tároljuk, mivel az ásványok kémiai reakcióba léphetnek, így értékes hozzávalók veszhetnek el.
Ezek a vizek általában akkor a legfinomabbak és legfrissítőbbek, ha némileg hűvösek, körülbelül 10 és 12 fok közöttiek. Ha egyenesen a hűtőből vesszük ki, akkor túl hideg lesz, így ha azonnal megisszuk, a gyomrunk könnyen összerándulhat. Ha viszont túl melegen kóstoljuk meg, akkor az ízük túl enyhe vagy túl sós, néha akár még savanyú vagy keserű is lehet.
Európában az olaszok isszák a legtöbb palackozott vizet, fejenként 179 litert évente, akiket a németek követnek 171 literrel. Mi jócskán lemaradtunk mögöttük: 2011-ben csupán 112 liter volt a fejenkénti fogyasztásunk.
Szerző: Máder Ági
