Október vége van, a nyár és az ősz minden előnyével. Két hét múlva „zár” a sziget, mégis óránként leszünk figyelmesek arra, hogy egy újabb gép érkezik a felhők közül. A tengervíz hőmérséklete 22-24 fok között változik, a nap délben 30 fok fölé forrósodik. Nyár van. És mégsem. Nincs tömeg, nincs nyüzsgés, nincs zaj. Reggel válogatunk az asztalok, délelőtt a parton a napozóágyak, este a koktélok közül. Autót bérlünk, és elindulunk felfedezni a sziget északi részét.
Kis falvakon keresztül vezet kanyargós, hegyvidéki utunk, ha úgy van kedvünk, megállunk, hogy közelebbről is megnézzünk egy teátrális kilátást, régi templomot, olajfaligetet, vagy megkongassunk egy harangot. A fenyőerdőket, a sűrű virágos növényzet elnézve nem csodálom, hogy a velenceiek a Kelet virágának is nevezték Zákinthoszt. Az egyik faluban az út mellett egy idős bácsi hevesen integet felénk, a háza melletti kőfalra sorakoztatva mézet, olívaolajat, olajbogyót árul. Leparkolunk. Kempingszékéből felállva elénk siet, kezet fog velünk, bemutatkozik, és görögül valamit magyarázva már iparkodik is befelé a házba. A vele ott üldögélő két idősebb asszony addig sem áll le a beszélgetéssel, ismerik már a módit. Nicolas visszajön, kezében ropogós héjú kenyérfalatok, egy üveg fehérbor és egy kis tál, amelybe zöldes aranyszínű olívaolajat csorgat. Kiteker hozzá egy lila olajbogyós befőttesüveget, és kedvesen kínálja az egész családunkat. Tunkoljuk a kenyérfalatokat, csócsáljuk a gyümölcsös húsú olajbogyót, mire az öreg újra elsiet, és bonbont, mazsolát hoz a gyerekeknek. „Original, no extras” mondja angolul az ételek felé mutatva, és még rengeteg dolgot magyaráz görögül is, aminek a felét sem értjük, de sebaj. A gyerekek a kutyával játszanak, a férfiak pertuban, én ülök ott az út mellett, az isten háta mögött egy hokedlin, és nagyon jól érzem magam.
Kénes strand
Pár kilométerrel arrébb a kénes strandhoz (Xigia Beach) is megtaláljuk a lejáratot a főútról. Fürdőruhába öltözünk az autó mellett, minimalizáljuk a cuccainkat, mert nem tudjuk, mennyit kell majd másznunk, hogy szépet lássunk. Pár perc menetelés után dönthetünk, hogy jobbra, egy kisebb öböl felé vagy balra, egy nagyobb irányába fordulunk. Mi az apróbbat választjuk, ahová lépcső vezet. A tetején lévő nyitott bár fapadjai felett görbe fák adnak némi árnyékot az idetévedőknek – este pedig fényt a rajtuk himbálózó égők. Egy sánta kiskutya keresi fekvőhelyét a padok alatt, a pult mögött pedig egy nő pakolászik, takarít, valószínűleg éppen zárja a szezont. Kénszag csapja meg az orrunkat, a helyiek szerint a közeli barlangforrásból a tengerbe keveredő kén gyógyító hatású, például ízületi bajokra kiváló. Miközben a meredek lépcsőkön óvatosan lépkedünk, már ugranék is a fehér füstös, türkiz vízbe. A szezonban zsúfolt kis strandon most rajtunk kívül csak egy svéd pár búvárkodik, mi is be-bemegyünk megmártózni, halakat nézni, körbeúszni sziklákat. Kavicsokat rakosgatunk, napozunk.
A kénes strand neve nem éppen bizalomgerjesztő, na de ez a látvány…
Kék barlangok
A kénes strand után a híres Kék barlangok felé vesszük az irányt. Reggel úgy határoztunk, hogy mi nem hajóról közelítjük meg a partszakaszt, hanem autóval – mert így fentről látjuk majd a horizontot. A Kék barlangok esetében lehetőség van arra is, hogy kényelmesen, napozóágyas erkélyekkel megszakított, kiépített úton legyalogoljunk egészen a tengerig. Mire odaérünk, nem kérdés, hogy úszunk egyet a vizet csipkéző óriási sziklák és barlangok tövében. A tengernek itt megint valami egészen más színe van, ragyogóan mélykék és hívogató. Beúszunk az egyik barlangba, élvezzük, ahogyan vibrál ez a lehetetlen szín a falakon, gyönyörködtünk a vadságában, üvöltözünk a visszhangjában, lemerülünk az aljára, amennyire csak tudunk. Aztán behívjuk a gyerekeket is. Közben több turista az egyik szikla tetejére kifeszített szűk pallóról fejeseket, szaltókat ugrik, tapsolják egymást, kiáltozva érkeznek a fehér habok közé. Ezután ismét jólesik a napozás az egyik forró kőteraszon. Mintha lassabban telne az idő. Ránk szárad a só, hunyorogva nézzük az előttünk nyújtózó nyílt tengeren száguldó kis fehér motorcsónakokat és turistahajókat, amelyek meg-megállva óvatosan betolatnak a sziklák öleibe rejteket vájt barlangokba, hogy fedélzetein a kíváncsi turisták is részesei lehessenek a nagy szépségnek.
A sziklák öleibe rejteket vájt barlangokra sokan kíváncsiak
A Hajóroncs-öböl
A sziget szinte legészakibb részén autózunk, egy idilli faluba, Anafonitriába érünk, ahol egykor Zákinthosz védőszentje, Szent Dionüszosz élt szerzetesként a még mindig látogatható, 15. századi bizánci kolostorban. Innen öt kilométerre található a világ egyik legszebbjeként emlegetett és valószínűleg a legtöbbet fotózott öble, a Navagio-, másnéven Hajóroncs-öböl. Legnagyobb terjedelmében és nyugalmában borul elénk a Jón-tenger. Egy moccanás, egy hullám sem ejt törést a vízen, a szélcsend egy csillogó, óriás leplet feszít a horizontra. Kevés ennél szebbet tudok elképzelni, miközben arra gondolok, hogy ez a nagy kékség nem mindig ilyen békés. Homérosz sokszor mesél a tenger istenének, „földrázó” Poszeidónnak kitartó haragjáról, aki akár hétméteres hullámokat is gerjesztett a Trója tíz éven át tartó ostroma után hazafelé tartó, „sokattűrt” Odüsszeusz és legénységének hajói köré, míg további tíz évnyi bolyongás és hányattatás után az innen északra fekvő Ithakába érhetett feleségéhez, Pénelopéhoz. Nem véletlen, hogy a filmes eposzok egyik legnagyobb rendezője, Christopher Nolan jövő nyárra várható Odüsszeia akció-fantasyje jelenleg is ezen a vidéken forog.
A világ egyik legszebbjeként emlegetett és valószínűleg a legtöbbet fotózott öble
De nem csak ókori mítoszok kötődnek ezekhez a tájakhoz. A mesés öböl – amely Csempész-öböl néven is ismert – egy itt rekedt, rozsdás hajóroncsról híresült el, amelynek idekerülése kérdéses. A legenda szerint az 1980-as években egy, a rendőrség elől menekülő, alkoholt és cigarettát csempésző teherhajó futott itt zátonyra, a hullámokon lebegő cigarettarakományt pedig napokig gyűjtögették a helyi hajósok. Ki tudja, mi az igazság, de bárhonnan is nézve, elképesztően gyönyörű. A sziklaomlás-veszély miatt már nem horgonyozhatnak le a partján turista hajók.
A híres hajóroncs
A teknősök szigete
A Kameó-sziget mellett, Agios Sostis falvában található az a kikötő, ahol egy helyi (öreg) halász minden nap többször is megeteti barátját, az álcserepes teknőst. Mi másodszori próbálkozásra találjuk meg őket, este fél hatkor. A halász egy fadarabot ver ütemesen a hajója oldalának, amire egy perc múlva meg is jelenik egy árny a vízben. A huszonöt éves teknős mintha lelassítva repülne az áttetsző vízben. Az öreg a turistáknak mantrázza: „Photo, video is very good, very nice, tip please, calamari is very expensive.” (Fotó, videó nagyon jó, borravalót kérek, a kalamári nagyon drága.) A tengeri állat pedig komótosan, erős állkapcsai közé húzza a kis ételdarabokat. Bő húsz percig nézegetjük ezt a csodálatos élőlényt. A védett álcserepes teknősök (Caretta Caretta) szigete ez, Kefalónia mellett itt van az egyik legfontosabb európai tojásrakó területük, áprilistól júniusig ez a költőhelyük.
Az álcserepes teknősök védett tengeri állatok
A kikötőből induló motorcsónakokkal meg lehet látogatni a szemközi Keri-barlangokat is, majd strandolni egyet a homokos parton. Elautózunk az innen tíz perces útra lévő Aristeon olívamanufaktúrába és -múzeumba. Őrült meleg van, az udvaron különböző korszakok fapréselői és -szitái pihennek. Néhány egymásnak kiáltozó srác épp több ládányi szüretelt olajbogyót pakol egy traktor mögül, majd egyből önti azokat a szalagokra, ahol a gép mossa, rázza, majd óriás késekkel vágja, végül préseli és szűri a zöld bogyókat. A legvégén a polcokon a már konzervált, címkézett natúr, citromos, narancsos vagy fokhagymás-csilis olívaolaj díszeleg, egy picit arrébb pedig virító zöld formában folyik egy csapból – a helyiek literes PET-palackjaikat tartják alá, így vásárolják a mediterrán nektárt.
Az olajmanufaktúrában az olívaolaj-készítés teljes folyamata végigkövethető
Zákinthosz, a főváros
A közvetlenül a tengerparton elhelyezkedő főváros egyik nevezetessége a zákinthoszi vár(rom). Zákinthoszt 1953-ban egy 7,3-as erősségű földrengés rázta meg, ezt követően velencei stílusban építették újjá, amelynek impozáns nyomait az egész város hordozza.
Szent Dionüszosz temploma Zákinthosz kikötőjében
Sétálunk egy jót, megnézzük, hogy az éppen behajózó óriási sárga komp miképp fordul be a kikötőbe, körbejárjuk Szent Dionüszosz templomát és egy szép ortodox templomot, végül meglátogatjuk a kétszintes Bizánci Múzeumot. A nyári szezonban Laganas mellett ez az öböl dübörög a legjobban, most csak kellemes lounge zene szól a bárokból, és a hűvös esték is nyugodtabbak.
A Laganas Beach pasztellszínei a naplementében
A gírosz, a tzatziki, a padlizsán- és csicseriborsókrém mellett sok olyan görög ételt találunk, amelyek nem nehezítenek el. Jólesik megpihenni egy tavernán napközben a melegben, és a nap zárásaként is.
Gyorstalpaló az étlapokhoz
Xoriatiki: görög saláta
Saganaki: sült sajt
Dolmadakia: töltött szőlőlevél
Spanakopita: spenótos-fetás pite
Fakes: paradicsomos lencseleves
Avga me patates: tükörtojás sült krumplival
Papoutsakia: töltött padlizsán
Pastitsio: rakott tésztaétel
Muszaka: rakott padlizsán
Kataifi: szirupos-diós tésztatekercs
Nyaralásszervezés őszre
Zákinthosz tehát izgalmas, gyönyörű és változatos. Tájai és hangulata hol Ciprust, hol Szicíliát, hol Máltát idézik. Ha csak pár látványosságot néznénk meg, két nap alatt is végig rohanhatjuk a negyven kilométer hosszú szigetet, ha lassabb, strandolós tempóra vágyunk, akkor egy hét sem sok, hiszen több szigetet (Kefalóniát vagy Korfut) is elérhetünk komppal, de a Peloponnészosz-félsziget is csupán tizenhat kilométerre fekszik innen.
Fotó: Szakácsi Eszter, Getty Images
