„Amikor hegyet mászunk, vagy paplanernyőzünk vagy csak túrázunk akár, olyan erőket kell megmozgatni magunkban, amiről a hétköznapokban nem is tudjuk, hogy létezik. A természetben újra szembesülhetünk és közelebb kerülhetünk önmagunkhoz.” – mesél arról Melinda, hogy milyen is az általuk elképzelt ősz-tél, azaz a jelen.
Ez a kettősség inspirálta a tervezést, az ebben megjelenő, egyszerre jelenlevő keménység és lágyság. Az, hogy mennyi erő rejlik a nőkben, mennyi kitartás és akarat kell az élethez és mégis képesek finomak és misztikusak maradni. A hegyek, sziklák és azok nyomatai az erőt, míg a pszichedelikus virágok a finomságot tükrözik.
