2017. július 31. | Dobos Emese

Rajtuk áll a magyar divat sorsa – a legígéretesebb frissen végzett divattervezők

Idén is számos fiatal tehetséggel örvendeztettek meg minket a hazai divatiskolák, akik az erős kezdés után remélhetőleg állandó és izgalmas szereplői lesznek nem csupán a hazai, de akár a nemzetközi divatéletnek is. Hisz nemcsak vitathatatlanul kreatívak, de számos esetben az aktualitásokat, problémákat szem előtt tartva terveznek, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy szervesen bekapcsolódhassanak a szcénába. Lássuk, kik az idei év legígéretesebb divat- és textiltervezői?

Veszprémi Gabi neve mára mindenkinek ismerősen cseng, aki nyomon követi a hazai divatot – a tervező idén fejezte be mesterszakos tanulmányait a MOMÉ-n. Layers nevű kollekciójának alapötletét a bőr feldolgozása során maradó hulladék adta, és könnyen a cseppkövek természetesen képződő rétegeit, az azok közti színjátékot juttathatják eszünkbe. Aki valódi bőrrel dolgozik, az tudja, milyen sok hulladék „esik le” a szabás során az esetleges hibák és a tábla sajátosságai miatt. Gabi egy olyan technológiát dolgozott ki, amivel ezeket az amúgy értékes és drága alapanyag-maradékokat új formában, veszteség nélkül tudja hasznosítani és így a szabászati hulladékhalmozás problémájára ad egy rendkívül dekoratív választ. A technológiát leginkább bőrsarkaknál alkalmazta és mindenképpen hordható cipők születtek meg, amelyben a Cango&Rinaldi volt a segítségére. Személy szerint is nagyon fontosnak tartom, hogy egy tervező egyrészt reflektáljon arra, mi történik körülötte: a túlfogyasztás, a mértéktelen szemét „termelése” pedig napjaink égető problémái közé tartoznak. Másrészt külön dicséretet érdemel Gabi amiatt is, hogy a diplomakollekciója megállja a helyét a hétköznapokban: nem csupán egy esztétikus megoldás, hanem gyártható és kereskedelmi forgalomba hozható darabok születtek meg a keze nyomán. Már nagyon várjuk, mi lesz a következő lépése!

Kugler Cili szintén a MOME falai közül került ki és idén fejezte be az alapképzést. Cili két szakirányt visz, így a nyomottanyag és az öltözéktervezésre készített munkáit is megmutatjuk, mert nagyon izgalmasak! Indiamojiez mintakollekcióját a Kathakali nevű tradicionális indiai tánc inspirálta, aminek a legfőbb ismertetőjegye az eltúlzott arckifejezésekre hasonlító harsány arcfestés. A tervezés során ezeket a motívumokat felhasználva készítette el az interneten használt emojikra hasonlító mintákat: ezzel modern kontextusba helyezve a hagyományosat, régit. Kapszulakollekcióját szintén erre a témára építette fel, az arcokat írta át és helyezte az emberi testre felnagyítva. Az egyik kedvenc darabunk a fehér ruha, fekete körrel a hátán, amely az élénk zöld, a háton kivágott kabáttal együtt adja ki a szemformát. Látványos, színes, tökéletes arányérzékről tanúskodó darabok, amelyek még elgondolkodtatóak is!

Schneider Anna (MOME BA) inspirációul egyik kedvenc gyerekkori meséjét, a Harisnyás Pippit választotta. Anna a tervezés során Pippi egyik legjellemzőbb tulajdonságát ültette át a kollekcióba: márpedig azt, hogy fittyet hány a konvenciókra. A mintákkal kalandokat mesél el, a kalandok történetté állnak össze, ami pedig patchwork formájában jelenik meg az öltözékeken. Az 1940-es évek ingruhái és a fodros kötények mellett természetesen a főszereplő harisnyája is inspirálták még Annát, aki izgalmasan billeg a kollekcióval a könnyed, gyermekies és az érett, modern nő ruhatára között. Anna darabjain egyfajta szemtelen, kócos rendezetlenség keveredik a végtelenül modern, kortárs és feminin jegyekkel. Alig várjuk már a folytatást!

Rozsnyai-Kovács Kincső az egyik legrégebbi ruhás iskola, a Jelky András Iparművészeti Szakgimnázium frissen végzett hallgatója. Vizsgadarabjának inspirációja Vasarely munkássága volt: a művész mozgástanulmánya jelentette számára a kiindulási pontot és térbeli textúra létrehozása volt a célja. Határozott a vonalvezetése, jó az arányérzéke, mindezek mellett jól érzi a “művészi” és a “hordható” határát, miközben abszolút illeszkedik a gondolkodása az aktuális trendekhez, konzekvensen épít fel kollekciót, le se merem írni, hogy még csak mennyi idős! Mindenképpen érdemes lesz figyelni rá a jövőben!

Zolcsák Cintia a Mod’Art padjaiból lépett ki. A forget-me-not (vagyis nefelejcs, ami utal a kézimunka értékére és a hagyományokhoz való visszatérésre) kapszulakollekció a fenntarthatóság jegyében készült. Nagyrésztaz újrahasznosításra,természetes anyagokra, kézi festésre, patchwork-re és zero waste szabásra épülnek a darabok. A multilocal névre hallgató sorozat a nőt követi nyomon,aki kiszakadva a hétköznapok szürkeségéből útra kel, hogy levetkőzze gátlásait és visszatérjen egyfajta tradicionális értékrendhez és önmagához.  A ruhadarabok egy kívülről láthatatlan folyamatot mutatnak be; amely minden egyén számára más-más fizikai formát ölt. A feszültséget csomók, kötelek és patchwork jelképezik az egyes darabokon. A sziluettek egyre kötetlenebbé válnak az idő során kifejezve ezzel spirituális értelemben vett utazást és a kollekció hangulatában is afrikai törzseket idéz meg. A feliratokat szintén az afrikai szolgáltatók különböző cégérei (fodrászat, hentes) ihlették. Naivitásuk és humoruk tökéletesen ki fejezi a modern nők mindennapi életét.

A Mod’Art idén végzett másik izgalmas és nagyon elgondolkodtató kollekciója Göbölös Eszter nevéhez köthető: az Ichi témája pedig a második bőr, ezen belül is emberi test, a sziluett módosítása és a bőr(felület) „játékai”. Ennek megfelelően a nude és bőrszínek dominálnak valamint az alapanyag-használatban is a bőrre hasonlító anyagok és a bőr dominálnak. A darázsolt és gyűrt felületek a bőr redőzöttségére és változásaira, például a hirtelen hízással-fogyással összeköthető striákra, hurkákra és a narancsbőrre valamint mikroszkópikus felvételekre utalnak. A varrat-jellegű hímzések pedig megfeleltethetők a plasztikának és a műtétek által ejtett hegeknek, amelyek sok esetben maradandó nyomot hagynak az emberi testen. A kollekció darabjai a bőr elsősorban védelmi funkcióján túl a pszichológiai védelmet, burkolózást is megidézi és a védtelenségre, sérülékenységre hívja fel a figyelmet.

A METU idén erős mezőnnyel „versenyez” és egyre inkább felzárkózik a MOME mellé, ami miatt pláne érthetetlen, hogy még mindig miért nincs bemutatkozási lehetősége a tehetségeiknek. Mind az alap-mind a mesterszakos hallgatók megérdemeltek volna egy bemutatót, vagy egy (sajtó)nyilvános bemutatkozási, kiállítási lehetőséget.

Martinovszky Zsófi neve már ismerősen csenghet a hazai divatértőknek a Pantheist márka és a Hey Darling lélegzetelállító menyasszonyi ruhái kapcsán, holott még csak most fejezte be a METU mesterképzését. A TSURU kollekciót a „daru” ihlette. Dominánsan fehér, ahogyan a mandzsu daru tollai is. Hangsúlyos vázrendszer képezi az alapját, akárcsak a gépnek. Végül és legfőképpen szabásvonalait, formai megoldásait és mintarendszerét az origami daru inspirálta. A TSURU lényegében egy folyamatábra, mely több look-on és azok variánsain keresztül mutatja be Zsófi tervezői gondolatmenetét az inspiráció megismerésétől, az absztraháláson át a hordható ruháig. A végleges darabok alapos kutatás és rengeteg kísérlet eredményeképpen jöttek létre, rendkívül precíz munkát igénylő tervezéssel és aprólékos részletmegoldásokkal, amiért le a kalappal Zsófi előtt! Letisztult és gyönyörű darabok. Garantáltan hallunk még róla!

Mészáros Lucia alapszakos diplomakollekcióját a változatos technikájú és rétegek által létrejött divatillusztrációk inspirálták, ami nem meglepő, hiszen Lucia maga is tevékenykedik számos magazinnak illusztrátorként Illuxtrat néven. Rendkívül változatos alapanyag-használat jellemzi darabjait, így helyet kaptak a kollekcióban bársony, selyem organza, szatén, farmer és kötött(-hurkolt) anyagok is. A ruhadarabok hordhatóak, variálhatóak még karakteresek és látványosak: a vonalas figurákat Lucia hímzéssel és kézi rajzzal hozta létre, amelyeket fémes applikációkkal is kiegészített. Alig várjuk a folytatást!

Virág Anita Požoň (ami Pozsony szlovák betűkkel leírva – ez reflektál a magyar nevek szlovákosításának jelenségére) kollekciója az eddigi legszebb példa arra, hogyan ültethetünk át építészeti inspirációt ruhadarabok formájába. Végtelenül érzékeny, részletgazdag és kézi megoldásokban burjánzó darabok születtek Anita keze (és fantáziája) nyomán, amelynek Pozsony építészete nyújtott gazdag táptalajt. A kollekció darabjai nagyon változatos technikákkal készültek és a város struktúráját jelenítik meg – így megjelenik a nyomtatás mellett a hímzés, a subázás, a kötés és az applikáció is – azonban egymással kifogástalanul kombinálható, rendkívül egységes és harmonikus kollekciót alkotnak. A darabok színhasználatára a fekete és fehér jellemző, amely a város megosztó megítélésére utal. A színes vonalgrafikákon pedig Pozsony különböző történelmi korszakai kapnak helyet: így a középkori városrész gótikus templommal, a ligetfalusi lakótelep ritmikus-geometrikus struktúrája és a jelenkor éjszakai látképe az üzleti központok világító tornyaival.

Juhász Corinna (METU) textiltervező egy igazán interaktív diplomamunkát alkotott meg: Book of creativity textil applikációs könyve mindenkit alkotásra buzdít. A lapok nagy része textilből van, melyeken különböző applikált felületek találhatók és olyan interaktív feladatokkal „tűzdeltek” (például Sminkelj bulira! vagy Fésülj meg!), amelyek plusz gondolatokat ébresztenek az emberekben, és akár a saját elképzeléseikre formálhatják a lapokat. Corinna szitanyomással vitte fel a rajzait különböző textil felületekre. Az oldalak pedig szétszedhetőek, a perforálásnál ki tudjuk szedni az adott oldalt, ezáltal egy-egy különálló képet is kaphatunk eredményképpen. Corinna munkáinak középpontjában gyakran van a női arc és test, melyet szemtelenül friss, vagány és dinamikus vonalvezetéssel, gyakran különböző technikák ötvözésével bátran ragad meg.  Érezni, hogy még rengeteg ötlet és kimeríthetetlen kreativitás van Corinnában!

Szólj hozzá te is!

Kapcsolódó cikkek

Még több Divat