Fiatalok útja a sikerig: Bognár Bogi, a maximalista, pörgős álmodozó

2017. október 10.
Bogit első pillantásra inkább modellnek néznénk, mint sikeres üzletasszonynak, vagy éppen menő fotósnak.

Pedig a törékeny lány az ország első online ékszerszalonjának megalapítása és felfuttatása után egy teljes karrierváltást követően a fotós szakmában is egyre sikeresebb és elismertebb. Ha a fentiekhez hozzátesszük, hogy Bogi mindössze 27 éves, akkor azt hiszem, mindenkinek megfordul a fejében a kérdés: hogyan csinálta? A gyerekkorról, Budapestről, éjszakázásról és egy kis csillogásról Bogival egy korai reggelin, természetesen munkába sietve beszélgettünk.

Már gyerekkorodban is ékszer webáruházról álmodtál?

Dehogy. Egy kisvárosból, Mezőhegyesről származom. Tulajdonképpen rendőrnek tanultam, rendészeti suliba jártam, mivel a városunkban ilyen iskola volt. Mindig imádtam lovagolni, a napjaim úgy teltek, hogy hazamentem a suliból, biciklire ültem és mentem lovagolni, évekig erről szólt minden. A sportfegyelem, a kitartás és a szorgalom örökre velem maradt ebből az időszakból. Amikor elvégeztem az iskolát, egy ideig a szülővárosomban dolgoztam recepciósként, de már éreztem, hogy többre vágyom, ezért felköltöztem Budapestre. Kizárólag az unokanővéremet ismertem Pesten, de annyira itt akartam élni, hogy közös szobát béreltem egy másik lánnyal, hogy ezt megtehessem. Teljesen idegen városban, idegen lakásban, egy szobában egy idegennel, ez nagy bizalmat és magabiztosságot igényelt. Nem mondom, hogy könnyű volt az elején. Egyszer, ha sok időm lesz, biztosan fogok írni egy könyvet az életemről…

A szüleid nem féltettek egyedül a nagyvárosban?

Dehogynem. Sajnos támogatást, anyagi segítséget nem tudtak adni, ezért teljesen a nulláról kellett építkeznem. A szüleim a mai napig mondják, hogy költözzek haza, de nekem már itt van az életem, szükségem van a nyüzsgésre és főleg a munkára. Ha két napig nem dolgozom, akkor már elvonási tüneteim vannak. Azt hiszem, egy kicsit munkamániás vagyok.

A Gemini az ország első és máig legsikeresebb ékszer webshopja. Hogyan jött az ötlet, hogy pont bizsukkal foglalkozz?

Konkrét kezdő pillanatot nem tudok mondani, egyszerűen csak jött egy ötlet, hogy miért ne próbáljam meg? Elkezdtem kicsiben, a Facebookon és engem is meglepett, hogy milyen hatalmas sikere lett. Amikor pedig láttam, hogy nagyon-nagyon szeretik az emberek az ékszereimet, akkor megcsináltam a webshopomat, ami szintén sikeres lett. A siker titka szerintem, hogy igazán szívvel-lélekkel csináltam, szó szerint éjjel-nappal ezzel foglalkoztam. Az emberek szeretik, ha veszem a fáradságot és személyesen foglalkozom velük. Több ezer darab ékszert adtam el, az RTL Klub pedig megkeresett egy együttműködési ajánlattal, rengeteg műsorukban az én ékszereim szerepeltek, olyan produkciókban, mint például az X-faktor. A fotózás egy kicsit kényszerpályának indult: rengeteg pénzt költöttem termékfotókra, kampányokra, ezért megpróbáltam inkább én elkészíteni őket, így megvettem az első gépemet. Ezzel még csak tárgyfotókat akartam csinálnia a webshopba, de időközben „megszerettem” az emberek arcát. Imádom a portrékat.

A siker motivált a karrieredben, vagy a kalandok, élmények?

Leginkább a siker. Rendkívül szorgalmas vagyok és mindig többre vágyom. Emellett viszont spontán is vagyok. Ha például hívnának külföldre fotózni, már holnap mennék. Nem gondolkozom, nem mérlegelek, totál spontán vagyok. Az élet minden területén ezt keresem. Éreznem kell, hogy élek és a jelennek élek. Nem tervezek előre soha.

Nagyon érdekes, hogy van egy nagyon erősen művészi oldalad és van egy ösztönös marketing tehetséged.

Tényleg ilyen hullámzó vagyok, például nagyon jól tudom érezni magam egy kiskocsmában is és a legfancybb szórakozóhelyen is. Mindig ilyen voltam, muszáj egyszerre több dologgal foglalkoznom. Ettől szép és színes a világ. Szerintem a fotózásban is azért szeretnek velem dolgozni, mert nagyon érdekelnek az emberek, ez látszik a képeimen, hogy nem csak a pénzért csinálom, hanem mert tényleg ki szeretném hozni belőlük a legjobbat.

Mit szeretsz a legjobban fotózni?

Portrékat nagyon szeretek fotózni, azok a szerelmeim. Az emberi arc… imádom! Nem tudom, hogy miért, de imádom az érdekes arcú, különleges embereket. Emellett a kis részleteket és a reklámképeket is nagyon szeretem.

Vállaltál régebben ingyenmunkát?

Rengeteget. Nagyon sokat fotóztam bloggereknek, ügyfeleknek, elvállaltam sokmindent, hogy fejlődhessek és megismerjék a tudásomat.

Mi volt az első nagy megbízásod?

Szabó Zsófi fotózása volt az első felkérésem, azóta pedig már rengeteg celebet fotóztam. Jó érzés, hogy újra és újra engem kérnek. Kampányok közül a Burger King kampányfotózása volt a legemlékezetesebb, most is dolgozom nekik, az új munkatárs-toborzó plakátokat készítem számukra. Egyre több esküvőfotózást is elvállalok, nagyon megszerettem a hangulatát és a „megismételhetetlenségét”. Az ifjú párok is „kézről kézre adnak”, kizárólag ajánlás alapján vállalok megbízást.

Számodra mit jelent a siker?

Szeretném, hogy minél többen megismerjék a munkáim és minél több ügyféllel, többféle emberrel fotózhassak. Nagyon szívesen csinálnék a portréimból egy kiállítást, csak nem tudom, ki jönne el. Számomra az igazi siker mindig a visszajelzés, hogy tetszik a munkám. Ha lefotózok valakit és a képeimen tetszik magának, számomra az a legnagyobb öröm. Például fotóztam egy fiatal párt egy kisbabával, a végén elsírta magát az anyuka, annyira tetszett neki. Ez brutálisan jó érzés volt. Amikor ezt így visszakapod, az annyira feltölt, hogy fel tudnék robbann, ezt imádom a fotózásban.

Milyen tanácsot adnál a fiataloknak?

Merjenek nagyot álmodni, bár ez klisé, de akkor is! Nagyot gondolni és ami a legfontosabb, a komfortzónájukból ki lépni.
Én is otthon maradhattam volna a kisvárosban, de el akartam jönni és nem érdekelt, hogy hogyan. Tudtam, hogy ha egész héten csak kiflit tudok enni, akkor is meg fogom csinálni és sikeres leszek. Muszáj áldozatokat hozni. Semmit nem adnak ingyen, én is tudtam, hogy nehéz lesz, a szüleim nem tudtak támogatni, senkit nem ismertem, de mivel nyitott és szorgalmas voltam, ezért sikerült. Muszáj nyitottnak lenni és tenni a dolgokért. Pl sokszor hajnali 3ig retusálok, néha már sírok a fáradtságtól, de fel sem merül, hogy ne csináljam végig, hiszen tudom, hogy egyszer úgyis meg fog térülni. Nem szeretek félbehagyni feladatokat, ha előttem van egy projekt, akkor igyekszem végigcsinálni. Szóval komfort zóna elhagyása, kitartás és alázatosság!

Szeretnéd látni Bogi szépséges fotóit? Lesd meg őket ITT!

Szerző: Mom Loves Diamonds