Holnap költözöl Berlinbe. Mik a terveid, miért pont oda?
Reggel 8-kor indulok kocsival, de még nem pakoltam össze semmit… Kaptam egy jó lehetőséget egy német fotós mellett, első körben neki fogok dolgozni. Ő kevésbé divatorientált, mivel elsősorban reklámfotós, de ez jó lehetőség, hogy új dolgokat tanulhassak. Nemzetközi ügyfelekkel dolgozik és nagy része a productionnek külföldön van, így reményeim szerint én is sokat utazom majd, és sok inspiráló emberrel fogok megismerkedni. Emellett ez egy biztos kiindulópont, mert nem szerettem volna a semmibe kiutazni.
Akkor mostantól kevesebb divat editorialt fogunk látni tőled is?
Az elmúlt időben kicsit háttérbe szorult az editorial fotózás, nem ez az a vonal amiben ki akarom fejezni magam. Van most pár saját projektem amin dolgozom, inkább azokra koncentrálok. De ennek ellenére szívesen kollaborálok azokkal a fiatal, magyar tervezőkkel, akiknek tetszik a munkája, és látok bennük fantáziát. A legutóbbi két projekt amint dolgoztam Vecsei Zsebi vizsgamunkája, és Nagy Jucka első kollekciója volt. Szeretek fiatal tervezőkkel dolgozni, ilyenkor közösen építhetjük fel a koncepciót, érdekli őket a véleményem, és nyitottak az ötleteimre. A kivitelezésben nem kötik meg a kezem, ami számomra nagyon fontos, így szabadabban tudok alkotni.
Hogyan jutottál el idáig? Mivel kezdődött a fotós karriered?
Sok olyan emberrel dolgoztam együtt, akik nélkül nem érhettem volna el azt, ami most vagyok. Csapatmunka és kitartás. Kiskoromtól kezdve szerettem a képzőművészetet, rajzoltam, agyagoztam, majd egy művészeti általános iskolába írattak be a szüleim. A gimnáziumban is rajzos osztályba jártam, de a főiskolai felvételi vízválasztó volt. Két szakra is felvettek, így döntenem kellett, hogy grafika vagy fotó. Végül a fotózást választottam. Egészen odáig a rajzolás volt a mindenem, de szerettem volna másban is kiteljesedni.
Tehát a főiskolán kezdődött a fotós karriered… és, hogy jött a divat?
Igen a főiskolán kezdtem el jobban elmélyülni a fotózásban, és nagyon megtetszett a stúdiófotózás, mint közeg. A megrendezett fotográfia érdekel a leginkább, ahol én lehetek a rendező, és “irányíthatok minden tényezőt.” Számomra a divatfotográfia egy szegmense ennek a megrendezett világnak, ahol felépíthetek egy látványt, és megjeleníthetek egy hangulatot. Soha nem az aktuális trendek érdekeltek, azt hiszem van szépérzékem, és meg tudom mondani milyen ruhát szeretnék egy fotózáson látni, de számomra ez másodlagos volt, inkább a szép lányok, és a jó karakterek vonzottak az elején.
Melyik a kedvenc munkád?
Egy Los Angelesi magazinnak készítettem először a The Three Graces sorozatot, amiben három meztelen modellt fotóztam maszkkal a fejükön. Ezeket a maszkokat saját kezűleg készítettem. Az ilyen jellegű megrendezett képeknél számomra az egész folyamat fontos, így sok olyan kellék vagy látványelem van a képeimen amit magam készítek el. Egyszer szerettem volna több meztelen testtel dolgozni, így a fotózáson elsősorban a gyakorlati szerepük miatt használtam őket: mivel a maszk anonimitást biztosított a modelleknek, sokkal felszabadultabban mozogtak a kamerám előtt. Akkor figyeltem meg, hogy egyik-másik lányból, – akik a való életben egészen visszafogottak- valahogy a maszk hatására teljesen más személyiség jött elő.
A maszk megváltoztatja a viselője személyiségét. Ez az a vonal amin az elmúlt 2 évben dolgozom. A saját gondolataimat, frusztrációimat, álmaimat/rémálmaimat rendezem meg maszkok mögé rejtett testekkel, elég sajátos formában. Még van pár kép fejemben amit szeretnék megvalósítani, de remélhetőleg idén már elkészülnek.
Milyen alanyt fotózol szívesen?
Szeretem a szépet, de az önmagában már nem elegendő, bár maga a szépség is elég szubjektív fogalom. Inkább azt mondanám, hogy a különleges karaktert keresem valakiben. Mostanában elég sok zenészt fotóztam. Volt pár emblematikus arc akikkel szívesen dolgoztam együtt, mert a művészek mindig valami mást adnak hozzá az egészhez. Ezért is szeretek embereket fotózni, nincs két ugyanolyan karakter. Szerettem teszteket készíteni a modellügynökségeknek, sok gyönyörű, és különleges karakterrel megismerkedtem az évek során. Mostanában elég kevés ilyen jellegű fotózásom volt, mert nagyon fiatalok az új arcok, egy tizennégy éves kislánynak pedig teljesen más kisugárzása van mint egy idősebb lánynak. Egyébként imádok tárgyfotózni, pontosan azért mert az “alany” itt nem mozog, nem beszél, és soha nem türelmetlenkedik. Ez egy más jellegű, sokkal meditatívabb folyamat számomra, ahol sokkal jobban tudok figyelni a munka technikai részére.
Szerinted mennyire lehet valaki úgy divatfotós, hogy nincs mögötte az a bizonyos papír?
Nem egy papír fogja megmondani, hogy milyen fotográfus vagy, szerintem itthon is jó pár sikeres divatfotográfus van, akinek nincs ilyen jellegű végzettsége, mégis tud érvényesülni. Persze mindig jó, ha van, nekem fontos volt, és volt rá lehetőségem, hogy azt tanuljam amit igazán szerettem volna. De sokkal több múlik a tehetségen és azon, hogy az ember hogyan tudja eladni magát.
Hogyan látod a fotósszakmát hazai viszonylatokban?
Sok lehetőség adott itthon is, de azért limitáltabbak. Mivel kicsi az ország, ezért a piac is elég belterjes, és nagy a verseny, az árak pedig egyre alacsonyabbak. Én tisztában vagyok a munkám értékével, és tudom, hogy külföldön mennyit fizetnek a hasonló minőségű munkáért. Szeretném megalapozni a jövőmet 30 alatt, és persze az anyagi része is fontos, de szeretem amit csinálok, és szeretnék többet, és gyorsabban fejlődni. Egy következő szintre lépni, kicsit kimozdulni a komfort zónából, éppen ezért költözöm Berlinbe.
Tartasz a kiköltözéstől?
Az elmúlt másfél hónapban nagyon hullámzó volt a hangulatom, hol nagyon vártam, hol pedig halálra voltam rémülve, hogy mindent itt hagyok ami fontos, de kockázat nélkül nincs nyereség. Tegnap volt egy búcsúbulim, ahová sok barátom eljött, és támogattak a döntésemben, ez nagyon sok erőt adott. És tudom, hogy bármi történne, Budapest mindig az otthonom lesz, bármikor hazajöhetek, ha úgy van.
Mit fogsz csinálni, ha megunod a fotográfiát?
Reméljük az még sokára lesz, mert jelenleg jól érzem magam a bőrömben, imádom, amit csinálok és hálás vagyok, hogy olyan munkám van, amiben örömömet lelem. A fotózás mellett sok más dolog érdekel, szabadidőmben festek, és elkezdett érdekelni a bőrművesség. Talán majd ezeknek engedek több teret, vagy ötvözöm őket a már meglevő tudásommal.
Jácint további munkáit megtalálod a weboldalán vagy az Instagramján.
