Fotó: Halász Jácint
Emlékszem az első Fran Palermo koncertemre, 16 éves voltam és valamelyik egyetemi klubban léptetek fel. A közönségetek már akkor is nagyon egységes, olyan “fran palermós” volt, sokan viseltek szalmakalapot és virágkoszorút (mielőtt még mainstreammé vált volna). Ma már a teltházas A38 buliktól kezdve egészen a nemzetközi fesztiválokon át, sokfele megfordultatok. Mi változott azóta?
Azon a koncerten először játszottunk saját számot és abból is csak egyet. Az elmúlt 4-5 évben felvettünk vagy 30-40 számot, már nem is tudom, pontosan mennyit… Most is éppen stúdiózunk, innen majd oda megyek. Nagyon sokat fejlődtünk zeneileg, sokféle zenét hallgattunk és sok minden inspirált minket menet közben. Akkor egyébként még gimisek voltunk, de a hobbizenekarból azóta valami komolyabb lett. Talán az változott, hogy elértünk egy olyan pontot, ahol eldöntöttük, komolyan vesszük ezt az egészet. Egyre nagyobb közönségünk lett és működtek is a számok, amiket felvettünk.
Ekkor így képzelted el magadat 23 évesen?
Ahol most tartunk, az egy teljesen elképzelhető lépcsőfoknak tűnt akkoriban. Szerintem nem vagyunk olyan nagyon a toppon, csak a mi generációnkban és az underground szférában, ami egyébként nem baj. Csak azt sajnálom, hogy nagyon eluralkodik a mainstream zene a rádióban. Egy csomó jó zenekar lehetne tízszer ismertebb, csak eltűnik a médiában és megmarad kisebb zenekar státuszban.
Időközben Londonban is megfordultál. Hogy kerültél oda, milyen volt a kinti élet?
Amikor leérettségiztünk, jött egy hullám a zenekarban. Engem érdekelt a külföldi élet, így jelentkeztem egy grafikai képzésre, de végül utcazenéltem, bárokban léptem fel és főként ismerkedtem. Egyre több ismerősöm kiköltözött, idő után mégis hiányoztak a Fran Palermo koncertek. Közben hazajártam pár koncertre és mivel azt éreztük, van még ránk igény, felvettünk pár új számot, később nagylemezeket is, és most ismét stúdiózunk…
Akkor ez tölti ki a mindennapjaidat?
Nagyrészt igen, de a grafikával menet közben azért próbálok foglalkozni, bár elsősorban zenekari szempontból. Egy másik vonal pedig a kerámia, amit elkezdtem tanulni. Most még az alapoknál tartok, de a korongozástól a fali tálak készítéséig bármi leköt.
Sokszor hallani a spanyol-kubai származásodról és zenében sem titkoljátok Danival (Henri testvére) a latin vonalat. Milyen rokoni szálak fűznek Kubához?
A magyar nagymamám Havannában tanult, mivel spanyol tanárnak készült egész életében és itt is ismerte meg a nagypapámat. 1993-ban születtem, ekkor költözött a családom egy része Budapestre főként a kinti politikai helyzet miatt.
A lemezek grafikájáért és az artworkökért is te vagy a felelős. Képzőművészet, zenei képzettség… Tanultad valaha ezeket vagy szimpla adottságról van szó?
Apukám Havannában zenei akadémián tanított, neki köszönhetem az alapokat, de hangszereken már magamtól, szenvedélyből tanultam játszani, ahogy a grafikát is így sajátítottam el. Teljesen autodidakta módon.
A budapesti divathéten megfordultatok a Nanushka bemutatóján. Hogy került a Fran Palermo az első sorba?
Megkeresett minket a csapat és meghívtak a divatbemutatójukra, később a Nanushka Stay pop up store nyitóbulijára. Mivel eléggé magaménak éreztem a stílust, amit képviselnek, úgy voltam vele, hogy miért is ne kollaborálhatnánk.
Olyan divatszakmabeliekkel dolgoztál már együtt, mint Sándor Szandra vagy Halász Jácint, divatfotós. Mennyire tudatos a divat felé orientálódás?
Nem volt kimondva, hogy Jácint koncertfotós nálunk, csak jó haverságba keveredtünk, eljött velünk pár koncertre, eltelt fél év úgy, hogy mindig ott volt. Vele fotózzuk az új arculatot is. Egy homokbányába megyünk el néhány lóval meg szamárral. Nem annyira tudatos egyébként a velük való kapcsolódás, teljesen véletlenül ismertük meg őket. Vannak divathullámok, amelyek jól működnek bizonyos zenei irányzatokkal, hozzánk a Nanushkáé például nagyon közel áll. Vannak még brandek, akikkel hasonló az ízlésvilágunk, akárcsak a Levi’s, velük például a jövő héttől fogunk együtt dolgozni. Nagyon örültünk a megkeresésnek, mert ránk nézve is megtisztelő, hogy egy ilyen világhírű márka felkért minket.
A világ melyik pontján élnél legszívesebben?
Szívesen élnék Buenos Airesben egy darabig. Amerikában sem jártam még… de nagyon sűrűn megyek vissza Spanyolországba, nemsokára következik Barcelona, még csak most fogom bepótolni a nyaralást…
Terveztek a bandával drasztikus megújulást?
Mindig igyekszünk egy évvel előre tervezni. Felvételenként és szezononként próbálunk megújulni, mind zeneileg, mind a színpadon, sőt néha még hangszerelésben is. Most éppen dolgozunk egy kislemezen, ami novemberben jön ki és 10.-én lesz is egy bemutató koncertje az Akváriumban. Szeretnénk egy nagyon megújult produkcióval kiállni, amely sokkal merészebb és izgalmasabb az eddigieknél. Tőlünk nem állt távol sosem a kiöltözés, a színpadot is mindig díszítettük, de most még komolyabb szintre szeretnénk emelni az egészet, így lesz vizuál és egy sombrérós előzenekar is. Nyitni szeretnénk a show rész felé, hogy ne csak dalok legyenek egymás után és kész, hanem sokkal emlékezetesebb produkciót nyújtsunk.
Mik a legnagyobb álmaid, amik még megvalósításra várnak?
Egyre komolyabban gondolkodom egy szóló projekten, pályáztam is egy kiírásra, remélem összejön.
