2018. augusztus 15. | Dobos Emese

Szegedi papucs – újratöltve

Attalai Zita nem kisebb célt tűzött ki maga elé, mint hogy kulturális misszióként az egyik utolsó papucskészítő mesterrel, Sallay Tiborral újragondolt, modern formába önti a hagyományos, szó szerint páratlan szegedi papucsot. A tradicionális forma pedig remélhetőleg hamarosan az UNESCO Szellemi Kulturális Örökség Nemzeti Jegyzékének része lesz.

Attalai Zitát nem kell bemutatni a cipőrajongóknak: a magyar dizájner képzőművészeti szintre emelt cipőszobrait világszerte számos patinás múzeumban bemutatták már, az egész világon jegyzik nevét. Tökéletesen időzítették az újragondolt szegedi papucsot, ugyanis a legnagyobb divatházak kifutóin is csak úgy hemzsegnek ebben a szezonban a díszesebbnél díszesebb papucsok.

Mikor, hogyan kerültél kapcsolatba először a szegedi papuccsal?

Legelőször még kislány koromban kerültem kapcsolatba a szegedi papuccsal. Még háziipari szövetkezetek készítették a színes, bársonypapucsokat. Azonnal beleszerettem.

Hogyan indult a projekt, hogy Sallay Tiborral egy kortárs formába „öntitek” ezt a lábbelit?

A hagyományos lábbelik megújítása egyébként koránt sem újkeletű: Manolo Blahnik például folyamatosan megújítja az espadrilles-t, ami a spanyolok nemzeti papucsa.

Az a projekt, amit most kiteljesítettünk ezzel a kollekcióval, még 2015-ben indult. Egyre inkább szükségét éreztem annak, hogy egyfajta kulturális misszióként, magyarként és cipőtervezőként újragondoljam ezt a darabot, és hogy ennek a megőrzésén munkálkodjak. Szerettem volna a kultúrkincset beépíteni a tervezői munkásságomba.  Két évig szinte csak telefonon beszéltünk, Sallay Tiborral, aki az egyik utolsóként készíti az autentikus, varrott sarkú papucsot. Ez idő alatt barátokká váltunk, és amikor csak tudtunk, a hétköznapi munkánk mellett elkezdtük beteljesíteni ezt küldetést. Majd 2017-ben érkezett el a megfelelő pillanat a Nemzeti Kulturális Alaphoz benyújtott sikeres pályázatom végett: egy év alatt 20 mintát készítettünk el. A célunk pedig, hogy a szegedi papucs formavilágát megőrizve alakítsunk ki modern, aktuális formaterveket, amelyek a mai, városi környezetben is megállják a helyüket. A papucsokat egyébként Tibor és felesége készítik a röszkei manufaktúrában.

Melyek az eredeti, hamisítatlan szegedi papucs ismérvei, legfontosabb tulajdonságai?

Nagyon fontos ismérve a szegedi papucsnak, hogy eredetileg nem kétlábas: egy, piskóta alakú kaptafára készül, viseléskor dől el, hogy melyik lesz a bal-, illetve a jobblábas. A bársonyból készült fejrészen található, színes, kézzel készített virághímzés is fontos ismertetőjegye. Szeged környéki virágok díszítik: imola, tiszavirág, pipacs és búzakalász. A felsőrészt és a talpat varrással állítják össze és kifordítva készül. A jómódú paraszti kultúra része a szegedi papucs, a módosságot tükrözik a hímzések. Mivel a török hódoltság idején jött be Magyarországra az eredeti papucs, a legelsők a török papucsra hasonlítottak. Az eredeti szegedi papucs sarka úgy 3 cm magas.

Mit gondolsz, melyek a legfontosabb szabályai annak, amikor egy hagyományos darab kap modern formát?

Tervezőként nagy szabadsággal rendelkezel, nem kell szigorú szabályokhoz tartanod magad. Míg régen népviseleti funkciót töltött be, ebből ki kellett emelni, hogy egy általános darabbá válhasson, hogy bárki megszerethesse és büszkén viselhesse. A hagyományos készítés idő- és kézimunka igényes, így voltak elemek, amelyeket el kellett hagyni, hogy egy városi fogyasztó számára is megfelelő, gyártásban konfekcionálható legyen. A népi alapmintákat és formákat például fényes, kecske sevróbőrből (A sevróbőr a gida bőréből készül – D.E.) elkészítve máris kiemeled az eredeti kontextusból. A formaterveken az öltözékek miatt is egyszerűsíteni kellett.

Mivel viselnénk manapság? A varrott sarkat elhagytam, ezt egy ragasztott technológiával készült talpalàs, de az eredeti nyárfa sarokkal modernizáltuk a modern konfekcionálás végett, hogy megkönnyítsük a gyártást. Elhagytuk a félpárasságot és háromféle kaptafasoron, párban készülnek a papucsok. A színes hímzések több modellnél a bőrrel, vagyis a fejanyaggal egy tónusban készültek, így finomabb, szolidabb formát kapott az eredeti hímzés. Az egyszínűeket én jobban szeretem. Egyébként semmilyen vegyszert nem használunk a készítésnél, csakis csirizzel ragasztunk. A papucsnak a bélése is bőr, ez környezetbarát, puha és kiválóan idomul a lábra.

Mi (volt) a szegedi papucs újraöltöztetésének a legnagyobb kihívása számodra?

Az egyik nagy kihívás az volt, hogy sikerüljön a népi jellegtől elszabadulni, de megőrizni az utalásokat. Ezt a határmezsgyét a dizájnban megtalálni nem könnyű – feleljen meg a legújabb igényeknek is, de közben mégse váljon minimalistává a termék. Mivel nem vagyok grafikus, a hímzések megtervezése, újratervezése is kihívás volt számomra. Átrajzoltam, stilizáltam az eredeti hímzések formáját: a Szeged környéki motívumok maradtak, de saját elképzelésben.

 

A kollekcióban helyet kapott lapossarkú, metálszínű bőr illetve farmerpapucs is.

Az alapvetően városi, fiatal generáció szereti a laposat: sokan nem is tudnak, nem akarnak és nem szeretnek magassarkúban járni. Így a lapos sarokhoz egy hegyesebb orrú, nyújtott formát terveztem, sok márka a miénkkel egy időben is ilyen formával jött ki. Az idősebbek viszont szeretik a magasabb sarkat. A bőr mellett van farmer és sűrűn nyírt, francia tükörbársony is. A magasabb sarok egyébként csupán 2 cm magas. Az az érdekes ebben, hogy pont egy ősi formával tettük modernebbé a sarkat, hiszen az 1700-as évek végén elterjedt, kicsit barokkos-rokokó, kúposabb, blokksarkat alkalmaztuk.

A papucsokat pedig díszíti hímzés, gyöngyök, szalagok de pompomok is.

A tehetősebb asszonyok kérték eredetileg gyöngyhímzéssel is a papucsukat. Ezt árnyaltan hoztam vissza, üveggyöngyökkel, a hímzések mentén kézzel hímeztük ki. Nagyon szeretem magát a pompomot. Az a szabály, hogy ha van a papucson szalag, akkor nem lehet pompom és fordítva. Viszont ez is egy tónusba került: piros a pirossal, fekete a feketével.

És egy üzenetet is elrejtettetek a papucsokon!

Mint cipőtervező, nagyon fontos számomra a talp is. Minden egyes kiadáson új üzenet található a bőrtalpakon, amelyet egy magyar népdalból választottunk, de a mondanivalójuk kétségkívül aktuális ma is.

Milyen szerepet tölt be a népművészet a Te életedben, tervezői munkásságodban?

Eddig egyáltalán nem voltam híve a népművészeti megoldásoknak. Nekem nem áll jól. Másokon természetesen tetszik. A pályámnak ezen a szakaszán jutottam el oda, hogy ez foglalkoztat, nem vártam, hogy ekkora örömöt ad majd! Mivel egyáltalán nem hordok hasonló dolgokat, szerintem pont emiatt is tudtam városiassá tenni. Elvégre sok tervező is abból indul ki, hogy ők mit és hogyan szeretnek hordani. Ebben a formában pedig számomra is elfogadhatóvá vált a szegedi papucs.

Egyébként meglepődtem, mennyire nyitottak erre az emberek, és hogy valóban igény van az ilyen termékekre, amikor a népművészetet megújítják. Szeretném, ha több, elérhető termék lenne, nem csak szuvenírboltokban, amelyek az ide látogató külföldieknek szólnak. Sajnos kevés jó megoldás van,  a poliészteren, strassz kövekkel kirakott kalocsai minta vagy egyes színes, printelt rajzok nem tartoznak ezek közé.

Mi lesz számotokra a következő lépés?

Mindkettőnk igényli azt, hogy folytassuk ezt a projektet, hogy továbbfejlesszük a darabokat. Lépésről-lépésre már tervezzük a következő darabokat. Szeretném a papucsot félcipőre bezárni, hiszen korlátozottabb, mikor hordhatunk papucsot. Ötösével szeretnénk majd új darabokkal előrukkolni, hogy mindig tudjunk újat mutatni.

Fotók: Mester Tibor (tárgyfotók), Zoltán Csaba (portré)

Hagyományos szegedi papucs fotók: Sallay Szegedi Papucs


Hol nézheted meg most a szegedi papucsokat?

A Műcsarnok ad otthont az augusztus 20-ig megtekinthető Kéz | Mű | Remek. Népművészet. Nemzeti Szalon 2018 kiállításnak, ahol számos alkotó a népművészeti hagyományt ihlető forrásnak tekintő munkái mellett Zita újragondolt szegedi papucsai is láthatóak. Aki pedig december 31-ig Szegeden és/vagy környékén jár, annak nem szabad kihagyni a Móra Ferenc Múzeum Páratlanok – A szegedi papucs története című kiállítást! Ezeken felül augusztus 12 és 22 között rendezik meg Százhalombatán a Summerfest Fesztivált, ahol még egy szegedi papucskonferenciába is belehallgathatnak az érdeklődők.

Az UNESCO Szellemi Kulturális Örökség része lesz a szegedi papucs?

Tavaly novemberben jött létre a Szegedi Papucsért Alapítvány, amelynek célja, hogy a szegedi papucs hagyományát ápolja, átadja és fejlessze. „A hagyományokat ápolni kell, de elengedhetetlen az innováció. Az első innováció volt a szegedi papuccsal kapcsolatban, hogy a magyarok a saját arcukra formálták az eredetileg török papucsot, a második a kétlábas verzió kialakítása és a harmadik pedig Zita újragondolása” – meséli Szögi Csaba, a kuratórium elnöke (A családi anekdota szerint Csaba nagyapja – aki maga is cipő- és csizmakészítő volt – találta ki a kétlábas változatot.) Az alapítványóriási munkát vállalt fel, 9 hónapjába telt a felterjesztés előkészítése. Hogy többek közt a halasi csipke, a matyó és a kalocsai viseletek mellett felkerül-e az UNESCO Szellemi Kulturális Örökség Nemzeti Jegyzékének listájára a szegedi papucs, az szeptember közepén eldől!

Szólj hozzá te is!

Még több Divat