Kanyargós utat tettél meg a divattervezésig, tájépítészetet tanultál először. Hogyan, mivel kezdődött nálad a divat, a divattervezés szeretete?
Tíz éves koromban kórházba kerültem, de már addig is sokat rajzoltam – modellányokat különböző ruhákban, mindig is érdekelt a ruhadarabok tervezése. Egyszer egy barátnőm kérdezte, hogy miért is nem leszek divattervező? Egyébként sosem voltam különösebben divatos, egyszerűen nem érdekelt, persze ez azóta változott, de ami fontos számomra, hogy az öltözéktervezés számomra művészeti forma.
A tájépítészet egyébként egy véletlen volt. Nem tudtam, hogy válhatok divattervezővé, senki nem volt körülöttem, aki ezzel foglalkozott volna, így inkább az építészet felé tereltek, azonban lekéstem a felvételit! Már csak tájépítészetre mehettem, viszont három évig menekültem kicsit onnan, tanár is szívesen lettem volna. Drezdába mentem ki Erasmus-szal egy félévre és akkor találtam ki, hogy diploma után kihagyok egy évet, összeállítok egy portfóliót, képzem magam és mesterszakra már divattervezésre jelentkeztem.
Fotó: Galántai János
Milyen hasonlóságok, párhuzamok vannak a tájépítészet és a divattervezés között? Mi az, amit esetleg korábban tanultál meg, de a divattervezésben is hasznosítod?
Tervezni is tájépítészeten tanultam meg. A rajz mellett megtanítják a technikai hátterét az egésznek, de hogy hogyan állj neki a tervezésnek, azt nem. Sokan nehezen kezdték el a tervezést az egyetemen, amit egyébként a folyamat közben, tapasztalatok alapján megtanulsz. A tájépítészet erre megtanított: meg kell találnod a konkrét témát és meg kell tudnod magyaráznod minden lépésedet. Nem elég, ha az a válaszod, hogy azért ilyen hosszú, mert most ez divatos és mert a lila egy szép szín. Ha már megvan a téma, akkor is ki kell dolgoznod azt a rendszert, hogy a gondolatot hogy követi a technológia, a formák mi alapján alakulnak ki. Ha ezek megvannak, akkor lesz egységes a kollekció a végén. Az, hogy kinek mi tetszik, szubjektív, de ha megvan a mögöttes gondolat, amit le tudsz vezetni és egységes a végén, akkor azt jónak fogják ítélni.
A debütáló kollekciódban sokrétű megoldásokkal kísérleteztél, megtalálható hímzés, kötés, subázás, printek. Mennyire foglalkoztatnak a kézi megoldások?
Mindig is szerettem a kihívásokat, hogy mi az, amit még az életben nem csináltam! Ez is ilyen volt, mondjuk hímezni gyerekkorom óta nagyon szeretek, bár a kollekcióban inkább szövést imitálóan jelenik meg. A kézi munkát igénylő megoldások fáradalmas munkát igényelnek, de imádtam! Ez egy meditatív folyamat. Az álmom az lenne, ha olyan projekten dolgoznék, amiben csak hímezhetnék.
Mit jelent számodra az urbán minimalizmus?
Ezzel jellemzem a ruháimat. Amikor elkezdtem vásárokra járni, rájöttem, hogy inkább 30, de 40 év feletti nők vásárolnak tőlem, olyanok, akiknek fontos a kényelem, hogy egy darab praktikus legyen. Hogy egész nap, sok minden fel tudd venni. Ez egyfelől kihívás is: legyen egyszerre praktikus, kényelmes egy ruha, de közben fejezzen ki egy gondolatot is.
Marie Claire Fashion Days
A darabjaidhoz a saját életedből, környezetedből merítesz ihletet. Mennyire fontos számodra, hogy a ruhadarabok, kollekciók egyfajta személyes „emlékkönyvként” funkcionáljanak?
Az egyik első kapszulakollekciómat az egyetemen a nagymamám, a csirkéi és a kertje inspirálták. A Požoň is amolyan szerelmes dal a város számára. Azért is személyes, mert senki másnak nincs ugyanolyan kapcsolata valamivel. Ezt a gondolatot szeretném megtartani. Egy tervezői darab abban is különbözik egy, bármilyen üzletben megtalálható ruhától, mert benne van a tervező, ebben az esetben az én életem egy kis darabja, egy üzenet, egy gondolat. Egyébként az íróknak is azt tanácsolják, hogy arról írjanak, amit ismernek, ami történik velük: miért is ne csinálnák ugyanezt a tervezők?
Mit szimbolizál a két domináns szín, a fekete és a fehér a kollekcióban?
Pozsony megosztó létét: akárkivel beszéltem eddig, vagy nagyon szereti a várost vagy utálja!
Kétségkívül van, volt egyfajta hájp a posztszovjet országok esztétikája iránt. A korábbi, BLOK kollekciódat is a szocializmus inspirálta. Mit gondolsz, milyen egyébként a Kelet-európai, kortárs divat? Milyen jellegzetességei vannak az itteni gyökerek révén a mostani márkáknak?
Amikor elkezdtem a kollekciót, nem tudtam, hogy ez ekkora trend, nem követtem. Mivel Szlovákia nem harcolt a szocializmus ellen, nincsenek ledöntött, letagadott dolgok, ottmaradtak a rendszer emlékei a korábbi, klasszicista épületek mellett – ezt dolgoztam fel a kollekcióban. Maga a rendszerváltás egyébként olyan volt, hogy „előtte semmit, utána mindent”, kinyíltak a kapuk: mindent elöntöttek a plakátok, logók, a termékek. Ez a halmozás a divatra is jellemző, sokáig az volt a divattervezés iránya Szlovákiában, hogy legyenek a ruhák látványosak, estélyik, gyakorlatilag öt évvel ezelőtt indult meg egy ready-to-wear irányvonal. A volt szovjet országokban maga a stílus nagyon iskolafüggő: a Zlin-ben illetve Pozsonyban végzett tervezők nagyon látványos, színes, kicsit trash-be hajló, underground, inkább művészi vonalat képviselnek, ami nyilván egy kisebb réteghez szólnak. A magyarok inkább a fekete-fehér minimalizmust, erősebb formatervezői látásmóddal. E között a kettő között vagyok én, és egy szélesebb körnek szeretnék mesélni a ruháimon keresztül.
Képek: Martin Tomečko
Megsúgod nekünk, hogy mit tudhatunk esetleg a következő kollekciódról?
Nem szeretnék csak azért előrukkolni egy új kollekcióval, mert jön a következő szezon. A következő kollekcióm inkább projekt lesz. Szeretnék adózni a témának azzal, hogy hagyok rá kellő időt. Szeretnék majd bevonni több embert is, és egy ügy, egy fontos téma adta az inspirációt. Lesz egy „könnyebb”, eladható és egy nagyon kidolgozott high fashion része is, már a bemutatása sem lesz klasszikus. Annyit elárulok, hogy a fehér szín fog dominálni!
Hol találhatóak meg a jelenlegi darabjaid? A Požoň-nak most készültél el a ready-to-wear vonalával.
Szeretek vásárokra járni, mert így közvetlen kapcsolatot tudok kialakítani a vásárlókkal, érdeklődőkkel, de emellett van egy webshopom. A pozsonyi drobne store & atelier mellett Magyarországon pedig a K1-ben és a győri Lemon Store-ban találhatóak meg a darabok.
