Pár hónapja terveztem már, hogy ősszel ellátogatok Párizsba, megünnepelve ezzel a MOME-n való diplomázásom és a születésnapom egyszerre. Eredeti terveim között szerepelt, hogy Londonba, majd Párizsba utazom, útba ejtve ezzel közelebbi barátaimat, akik már évek óta a brit fővárosban dolgoznak fotográfusként. Pár üzenetváltás után abban maradtunk, hogy talán a novemberben megrendezésre kerülő Paris Photo a legjobb lehetőség arra is, hogy találkozzunk. Így gyorsan eldőlt mikor és milyen céllal látogatok majd el a divat fővárosába.
A november 7-11. között zajló eseményt a legnagyobb nemzetközi art fair-ként tartják számon a szakmában, amit 1997 óta minden ősszel a monumentális párizsi Grand Palais-ben, az egykori világkiállítások helyszínén rendeznek meg. A Paris Photo egyértelmű célja közel hozni és népszerűsíteni a klasszikus és kortárs fotográfiát a befogadóhoz, egyszerre vannak jelen kiadók, galériák és művészek az eseményen.
Idén 199 kiállító volt jelen 38 országból, amely 5 szektorra volt bontva: fő kiállítótér, könyv szekció, Prismes (különlegesebb, extra helyet igénylő alkotások), Curiosa szektor (változó tematikájú, idén az erotikus fotográfiák voltak a középpontban) és film szektor. Divat szempontból különlegességnek számítottak a Louis Vuittion által szponzorált Fashion Eye kiadások, amik pop-up könyvesbolt formájában voltak jelen. Valamint számunkra különösen izgalmas pontja volt az art fairnek, hogy a fiatal tehetségeket gondozó program keretein belül 100 európai ország BA és MA programban tanuló diákjai közül négyből kettő is magyar volt. A Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen tanuló Szalai Dániel és Geibl Kata fotográfus képviselhette magát és állíthatta ki képeit nagy formátumban.
A hangsúly idén egyértelműen a női alkotókon és a női szemszögön (female gaze) volt, így nagy örömünkre rengeteg fotográfus nő képeivel találkoztuk. A kiállítás végigjárására én is szintén fotográfus barátnőmmel, Martin Wandával és média designer barátommal, Válics Péterrel vállalkoztam. Ez a társaság pedig nagy könnyebbségnek bizonyult a nap végére, ugyanis útmutatás nélkül valószínűleg teljesen elvesztem volna. Viszont kettőjük ismerete a kortárs vizuális művészetekről megfelelő támpontot jelentett abban, hogy egyes alkotókra jobban fókuszálhassak, olyanokra is, akiket talán én kevéssé ismerek, azonban alapvetésnek számítanak akár a divatfotózás területén is.
A Grand Palais bejárására 1 napot szántunk, naivan azt gondolva maximum 3-4 óra alatt sikerül feldolgozni a látottakat. Végül zárásig a helyszínen voltunk, és így is csak egy szeletet kaptunk mindabból amit a Paris Photo jelent.
Tematikáját tekintve nagyon sokszínű eseményről beszélünk, épp úgy helyet kaptak a dokumentarista hangvételű fotók, mint a tökéletességig beállított divatképek, vagy ismert és ismeretlen személyekről készült szuggesztív portrék.
Előbbiből két egyértelmű kedvencem lett így pár nap távlatából is visszanézve. Az egyik Tom Wood Looking for Love című ironikus hangvételű sorozata. A ‘80-as évek házibuli hangulatát erősen visszaadó képek mindegyikén találtunk olyan momentumot, ami megmosolyogtatott minket.
Másik kedvencünk az általunk már ismerős képeket felvonultató Brooklyn Gang című sorozat volt az amerikai Bruce Davidson-tól 1959-ből. Talán az ő képei állnak legközelebb ahhoz, ami számomra is a fiatalságot és a rock’n’roll életérzést megtestesítik. Hatása pedig egyértelműen érezhető a kortárs Hedi Slimane és Larry Clark munkásságán is. Képein az 1950-es évek “Joker” névre keresztelt fiatalokból álló bandájának mindennapjait dokumentálta, az úgy nevezett “Rebel without cause” generációt. Külön érdekesség, hogy Davidson a Brooklyn Gang című könyvének 71 képből álló sorozatát itt lehetett először kiállítva látni.
Bruce Davisdson: Brooklyn Gang series, 1959
Szintén általam ismerős név volt Anton Corbijn holland származású fotós, film- és videoklip rendező, egyik személyes kedvencem. Pár éve Berlinben volt szerencsém megtekinteni egy nagyobb volumenű kiállítását, ahol még közelebb került hozzám munkássága. Kamerája előtt 1970-es évektől napjainkig a leghíresebb pop és rockzenei ikonok, zenekarok fordulnak meg. Itt a The Rolling Stones-ról készült egyik portréja szerepelt, de ezek mellett olyan hírességeket fotózott még, mint David Gahan (Depeche Mode), Nick Cave, Bon Jovi, Bryan Adams, Kurt Cobain vagy Lars von Trier.
Anton Corbijn: The Rolling Stones (with masks), 1994
Zenei és egyéb popkulturális tematikájú képekben amúgy sem szenvedett hiányt a kiállítás. A New York-i Gagosian galéria Andy Warhol tematikájú kiállítótere különösen izgalmas volt számunkra. Richard Avedon (amerikai fotográfus, a Vogue és a Harper’s Bazaar korábbi vezető fotósa) Warhol portréi mellett, Warhol Robert Mapplethorpe-ról és a rock’n’roll énekesnő Patti Smiths-ről készült ikonikus fotója is helyet kapott. Emellett Warhol múzsájáról, Edie Sedgwickról készült kisfilmet is folyamatosan vetítették az ezüst fóliával beburkolt térben.
1.kép: Richard Avedon: Andy Warhol, artist with Jay Johnson and Candy Darling, actors, 1969.
2.kép: Andy Warhol: Patti Smitsh and Robert Mapplethorpe, 1971.
Kortárs divatfotósok munkáival is bőven találkoztunk. Olyan nemzetközileg ismert művészek alkotásait vehettük szemügyre, mint Tim Walker, a fent említett Richard Avedon, a nem olyan régen Budapesten is vendégeskedő Ervin Olaf, Viviane Sassen vagy Paolo Roversi.
Paolo Roversi 2016
A divatrajongók számára talán a legizgalmasabbak Erik Madigan Heck, többek között Junya Watanabe számára készült erőteljes színekkel operáló fotói lehettek. Emellett William Klein ikonikus backstage fotója a ‘60-as évekből csak úgy megtekinthető volt, mint William Wegman kutyákon fotózott divatanyagai is.
Erik Madigan Heck: Junya Watanabe (Honeycomb), Old Future, 2015/2018
William Klein: Models backstage in “Who Are You, Polly Maggoo?”, 1965
Szintén népszerű kortárs fotós, David LaChapelle kampányképei is kiállításra kerültek, amelyek a párizsi Templon Galéria éppen aktuális tárlatának egyfajta promóciójaként voltak jelen.
David Lachapelle: A New World, 2017
Kis érdekesség továbbá, hogy több magyar galéria (Art+Text, Vintage, Inda, Trapéz) is a kiállítók között szerepelt, így a nemzetközi tárlaton a 70-es évek magyar avantgardjának kiemelkedő alakjai, többek között Hajas Tibor, Vető János vagy Szirányi István is helyet kaptak.
A kiállító galériákról és alkotókról minden további információ elérhető a Paris Photo hivatalos oldalán (www.parisphoto.com). Rengeteg tehetséges művész kimaradt a fenti felsorolásból, azonban egyértelmű hogy erőteljes hatást gyakorolt rám a kint töltött 4 nap.
fotó © ZOLTAN+ London
A Paris Photo mellett ugyanis besűrítettem még a programba a Louvre állandó tárlatát, a Palais de Tokyo időszakos kiállítását, ahol Tomás Saraceno intermédia művész munkái és kutatási anyagai, installációi voltak megtekinthetőek. Valamint utolsó nap a Palais Royal kertjében felállított Saint Laurent pop-up kiállítást is napirendre tűztük. A jelenlegi kreatív igazgató, Anthony Vaccarello által válogatott képek ‘SELF’ cím alatt kerültek kiállításra egy nagyon izgalmas installáció formájában.
fotók: Hegedűs Dóra
