Gyöngy a lehető legmodernebb formában, vagy éppen nemesfémek és plexilapok egy ékszeren belül – igazi színfolt az ékszeres palettán a Bimbó Store, és annak két ékszermárkája, az SO by doraszonja és a KAO by Agnes Korsos. Dóri és Ági nagyon különbözőek, de ugyanakkor hasonlóak is. Mindkettejük munkája bátor, izgalmas, kísérletező és szabad, de emellett sosem „elszállt”, könnyen és jól hordható darabok kerülnek ki a kezeik közül. Ékszereik valóságos statementek és azok kedvencei, akik valami, a megszokottól eltérőre vágynak.
Kicsoda Bimbó?
D: Gyakorlatilag nem egy konkrét személy vagy élőlény. Korábban a Rózsa utcában volt egy műhely, ahol Ági is dolgozott. A rózsából jön a rózsabimbó, abból pedig a bimbó. Valami olyan nevet akartunk, amit jó kiejteni.
Mit jelent számotokra az ékszer?
D: Kikapcsolódás és bevonódás, igazi flow-élmény. Állandóan valami körül pörög az agyam, és ha kézzel készítek valamit, az le is csendesíti az elmémet. Semmiképpen nem egy digitálisan születő termék, hanem maradandó tárgy. Annak pedig hozzátesz a megjelenéséhez, aki viseli, így olyan, mintha egy kicsit én is vele lennék.
Á: Az ékszer egy felnőtt játékszer. Végigcsinálni néha olyan, mint végigkísérni valamit a fogantatástól egészen a születésig.
Mikor kezdetek el az ékszerek és az ékszerkészítés iránt érdeklődni?
Á: Az első emlékek még a gyerekkoromból származnak. A családban több fémszobrász és ötvös is volt, az első emlékeim magukhoz a fémekhez köthető. A nagynéném ékszereit is nézegettem és elgondolkodtam azon, hogy milyen jó lenne, ha én is tudnék ilyeneket készíteni. Belsőépítész akartam lenni, viszont nem szerettem a matekot és rájöttem, hogy az ötvösségben benne van minden, ami érdekel.
D: Kicsi koromtól kezdve mindig csináltam, alkottam valamit. Az általános iskolában például gyűjtöttem az üvegdarabokat, amelyek széle nem vágott és azokból csináltam ékszereket. De volt egy finn szomszédunk, akitől kaptam hőre keményedő gyurmát és abból is készítettem ékszereket. Végül egy kitérő után kanyarodtam vissza az ékszerekhez.
Van olyan ékszer, ami mindig rajtatok van?
D: Nagy gyűrűrajongó vagyok! De inkább ruhához választok ékszert.
Á: Nekem különböző időszakaim vannak, hogy éppen mit hordok folyamatosan.
Van olyan ékszertervező, akinek nagyon szeretitek a munkáit?
Á: Sok alkotó munkája tetszik, és nem is feltétlenül csak ötvösök.
D: Követek több különböző alkotót, például Lőrincz Réka munkái nagyon tetszenek, de nagyon inspirálnak más képzőművészeti ágakból is, akár Ai Weiwei. Szeretem, amikor ránézek valamire és keletkezik bennem egy bizonyos érzés.
Van olyan tanács, vagy akár kritika, ami kísér benneteket már egy ideje?
Á: A suliban sokszor elhangzott, hogy „ez olyan AS-darab”, vagyis „ahogy sikerült”: szóval nem precíz munka. Alapvetően degradáló megjegyzés volt, én viszont építőként fogtam fel.
Mitől értékes vagy értéktelen valami?
Á: Semmi sem értéktelen.
D: Minden kontextus kérdése.
Van olyan anyag, amit sosem használnátok?
Á: Nekem ilyen az acél – elismerem az ebből készült dolgokat, de én soha nem dolgoznék acéllal.
D: Én bármit kipróbálnék, itthon viszont sajnos nincs lehetőség akár egy-egy anyaggal vagy technikával kapcsolatban szakmai továbbképzésre. De előszeretettel foglalok ékszerbe akár egy bölcsességfogat is.
Mivel jellemeznétek leginkább a munkátokat?
D: Szeretem érezni valaminek a súlyát vagy akár a mozgását, hogy rajtam van, és ha nem viselem, akkor hiányt kelt, akár vizuálisan is. Lehet olyan is egy ékszerem, amit más talán furcsának talál, de mindenképpen egy látványosabb, statement darab.
Á: A jelzők közül a játékos, a kontrasztos és a törzsi mindenképpen ilyen. De szeretem együtt használni a különböző anyagokat.
Miből merítitek a legtöbb inspirációt?
Á: Éjjel-nappal jelen vannak ötletek a fejemben, néha még álmomban is. Akár morbidnak tűnő szituációk is inspirálhatják az embert.
D: A mindennapi élet fordulatai inspirálnak. Egy másik ékszer látványa is elindíthat bennem valamit, de bármi és minden ilyen lehet. Akár egy furcsa dolog is lehet szép.
Hogyan készül el egy ékszer nálatok? Először vázoltok, vagy magával az anyaggal dolgoztok egyből?
D: Én szinte sosem tervezek, elkezdem megcsinálni az ékszert és menet közben alakítok rajta. Van egy keret, amin belül mozgok persze, de inkább az a cél, hogy egy bizonyos érzetet elérjek. Van, hogy például jegyzeteket, kisebb vázlatokat készítek a telefonomba, amiről emlékszem majd, mit is akartam. De a megrendelők is bízni szoktak bennem és szabad kezet kapok tőlük.
Á: Én sem vagyok túl nagy tervező: kitalálok valamit fejben és elkezdem megcsinálni. Otthon mondjuk firkálgatok, de az elkészült végeredmény sosem ugyanaz lesz, mint ami a vázlatokban szerepel.
Van olyan, ami szakmai kihívás számotokra?
D: Nem igazán készítek túl bonyolult tárgyakat és a nagyon monoton munkát se szeretem, ilyen például a lánckészítés. Öt óra munkád veszhet kárba, ha valamit elrontasz. Egyébként távol áll tőlem az, ami nagyon aprólékos és túldíszített.
Mi van a szakmai bakancslistátokon? Olyan anyagra, vagy akár technikára gondolok, amit már régóta ki szeretnétek próbálni.
Á: Számtalan ilyen van, például nekem az ezüstművesség.
D: Minden érdekel, akár hegeszteni is szívesen megtanulnék. Emellett a kőcsiszolás és a foglalás is ilyen.
Hova és mivel „kategorizálnátok” az ékszereiteket?
D: Sehová. Ez nem fontos nekem.
Á: A Práterben olyan a szemlélet, hogy „iparos” vagy, és beléd verik, mi az ékszer: csakis az, ami csiszolt kővel, foglalattal készül. Én csak azért is imádtam bizsukat csinálni! Újat anyagban, vagy technikában már nem lehet mutatni, így sok, mostanában készülő darab már inkább csak egy fricska.
Hogy látjátok, milyen fejlődésen ment keresztül az ékszerszakma?
Á: Sokkal nyitottabb és elfogadóbbá vált, már nem csak a karmos-köves tárgyak számítanak ékszernek.
Itthon mekkora az igény a különlegesebb darabokra?
D: Itthon viszonylag keskeny az a réteg, aki fel meri venni a látványosabb ékszereket, és aki tudja viselni az ékszert – és nem fordítva. Jó lenne, ha ez egyre tágabb lenne!
Á: Magyarországon sajnos inkább a tömeghatás érvényesül, és azt keresik, ami éppen a divat.
Mennyire gondolkodtok kollekcióban, sorozatokban, vagy egyedi darabokban?
Á: Ha kitalálok valamit, abból készítek fülbevalót, nyakláncot és karkötőt is. Mondhatnám, hogy ez tudatos, és kollekció, viszont nem is nevezem el őket, inkább kíváncsi vagyok, hogy az ötlet hogy működik másképpen is.
D: Nem igazán tervezek szetteket. Ha befészkeli magát a fejembe egy gondolat, akkor az motivál, hogy azt megjelenítsem.
Még több gyönyörű ékszerért kattints a galériára!
Mennyire követhetitek szabadon a saját inspirációtokat és mennyire kell megfelelni azért másoknak is egy elkészült ékszernek?
Á: Ez egy nagy küzdelem, hiszen a megélhetésünk is függ ettől. Nem könnyű kitalálni, mire nyitottak az emberek, amivel még önmagunkat is adjuk.
D: Nagyon sokat gondolkodtam azon, hogy ez hogy legyen az ékszereimnél, és kerestem azt a pontot, amire én is büszke vagyok és másnak is tetszik. De olyan gyűrűt is készítettem már, amire azt mondták, hogy nem lesz kelendő, és többet is eladtam már belőle.
Van egyébként egy lélektani határ itthon az ékszereknél?
Á: Ha az átlagot nézzük, akkor ez 10-20 ezer forint, bár a mi ékszereink nem átlagosak – és a vásárlóink sem.
D: Ha ránézek valamire és beleszeretek, akkor egyszerűen kell. Ezt a kategóriát, ezt az érzést keresem, mert én is ilyen vagyok.
Szimmetria vagy asszimetria?
Á: Szimmetrikus asszimetria!
Monokróm vagy színpompás?
D: Monokróm, de inkább bikolor, legfeljebb trikolor, minta nélkül.
Á: Színpompás, akár anyaghasználatban is. De a monokrómot is szeretem.
Organikus vagy szabályos?
D: Organikus. Nagyon szabályosat nehéz megcsinálni. 🙂
Kitűnés vagy elbújás?
Á: Inkább a részleteket, az apró turpisságokat szeretem, úgyhogy elbújtatás.
D: Az ékszerek belőlünk jönnek. Inkább kitűnés, holott én nem vagyok olyan személyiség.
fotó: Nagy Balázs
Szeptemberi lapszámunkban még több zöld témát találsz!
