Tavaly, egy kísérleti kollekcióval indult útjára a Philomén (ami ógörögül szeretettet jelent) fenntartható, környezetbarát fürdőruhamárka, amely egy cetmentő szervezetet is támogat. A brand a budapesti fürdővilágot, a világ megismerését és a természet szeretetét ünnepli. Nálunk debütál a ’70-es és ’90-es évekből merítkező, slow fashion jegyében és a riviérák hangulata által inspirált kollekció. A fekete, hideg bordó és a világoskék dominál a színpalettán, az alapanyag pedig különleges: önkéntes búvárok hozzák fel Európa partjainál azt az óceáni hulladékot, azokat az elhagyott halászhálókat, amelyből a darabok anyagát adó ECONYL®-fonal készül.
Emlékszel arra a pillanatra, ami elindított téged a saját márka útján? Hogyan kezdtél el fürdőruhákkal foglalkozni?
2017 őszén kezdtem el a Philomén márkán dolgozni. Akkor már hét éve foglalkoztam fürdőruhákkal, viszontakkor még nem éreztem elérkezettnek az időt egy márka létrehozására. Egy komplex folyamat eredménye lett ez a márka. EgyrésztBudapestegyik nagy értéke az, hogy híres fürdőváros és a Duna szeli ketté, fontos szerepet tölt be a víz. Az ide érkező turisták első kérdése is az, hogy melyik termálfürdőbe menjenek fürdeni. Kár, hogy ma már a fürdőzés nem olyan szerves része a budapestiek életének, mint régen.
Gyerekként egyébként nem volt lehetőségem arra, hogy a világot járjam. Ezért sokáig csak ábrándozhattam, milyen távoli csodás helyeket tudnék felfedezni. Sokáig nem tudtam úszni sem sajnos, csak 2017 nyarán, a Balatonon tanultam meg. Mindig is mágikusan vonzott a víz, és annak látványa, de aegyszerűen féltem alámerülni. Szerintem tudat alatt ennek a gátnak a legyőzése is hatott arra, hogy az évek óta lappangó gondolatot tett kövesse, és létrejöjjön a Philomén. Így a környezetvédelmen túl a gátak leküzdését is szimbolizálja a márka és azt a víziót, hogy fedezzük fel a világ kultúráit.
Milyen a Philomén-nő?
Szeret utazni és érzékeny a globális problémákra. Szívesen vásárol minőségi, helyben készült dizájntermékeket és tudatos. Szeret a vásárlással egy jó ügyet is támogatni és évekig szeretné használni azt, amit megvesz.
Tervezőként mi a hitvallásod?
A divat történetében mindig is azokkal a tervezőkkel tudtam azonosulni, akik például egy társadalmi problémára adtak választ. Mára sajnos a divatnak van egy negatív jelentése. Nagyon örülök viszont, hogy divatossá vált felhívni a figyelmet problémákra! Jó lenne, ha a világ szépségét a jövőben is ugyanígy tudnánk csodálni. Tervezőként kötelességem eszerint gondolkodni és reflektálni arra, hogy a divatipar a világ egyik legszennyezőbb iparága. Magánemberként is erre törekszem, szelektálva gyűjtöm a szemetet és az sem mindegy, mit vásárolok, és mit fogyasztok. Szerintem egy divattervezőnek egy kicsit a jövőt is látnia kell, és határozottan érzem ezt a kialakuló, fenntartható és környezettudatos irányvonalat, amelyet ma már egyes nagy márkák is elkezdtek követni. Egyébként elsősorban én egy életérzést, egy szemléletet, egy minőséget szeretnék átadni a ruhadarabjaimmal.
Ha pár szóval kellene definiálnod a márkát, mi lenne az?
Kifinomultan kihívó, tudatos és tartalommal teli!
Különleges a fürdőruháit alapanyaga. Milyen ezzel dolgozni, illetve viselni?
Mint korábban említve lett az általam használt alapanyag óceánból származó elhasznált halászhálókból és egyéb használt nejlon hulladékból regenerálják újra, hogy aztán valami új, szuper termék készíthessen belőle.Nagyon minőségi, ezért pl. az az Adidas és Stella McCartney is ezt használja. Az előállítására is környezetkímélő technológiát alkalmaznak. Az általam használt anyagnak nagyon magas az UV- és klórállósága, a napolajat is jól bírja és kényelmes, puha érzetet nyújt. A fénye kicsit mattabb és vastagabb, nehezebb vele dolgozni, mint a hagyományos fürdőruha-anyagokkal, de nagyon elhivatott vagyok!
A szabászati hulladékokat is mindösszegyűjtjük, amit vagy újra felhasználok a jövőben, vagy visszaküldöm a gyártónak, amiből újra egész méterárut tudnak készíteni. Így a márka gyakorlatilag zero waste.
Miből meríted a legtöbb inspirációt?
A természetből, és ha nem tudok távoli helyre utazni, akkor úti filmekből, vagy akár a nosztalgikus élményeimből, a gyerekkoromből. Szenvedélyem az enteriőr styling is. Az AD España lakberendezési magazin például álomszerű, művészi enteriőröket mutat be, amelyekből sok inspirációt merítek.
Mi az, amire általában nem is gondolnánk a fürdőruha-tervezés kapcsán?
A fürdőruhák tervezésénél nagyon sok szabálynak kell megfelelnie minden egyes darabnak. Ami egyszerű megoldásnak tűnik, a mögött is hatalmas technikai tudás és szabászati bravúr van. Gumi nélkül példáulnincs élet a fürdőruhában: úgy kell megtervezni, hogy egy erősebb hullám vagy egy erőteljesebb mozdulat során is minden megfelelően tartson. A nagyon mély dekoltázs például kifejezetten technikai kihívás! Amit általában nem tudnak az emberek, hogy hány lépcső, milyen műveletek és szakemberek vannak egy-egy ruhadarab mögött: nincsenek tisztában azzal, hogy egy termék ára miért lehet olyan alacsony és hogy egy alapvetően kisszériás gyártásnál ez miért nagyon más. Ha valaki etikusan gyárt, annak ára van.
Van olyan márka, vagy tervező, aki mellett szívesen dolgoznál?
Sok fenntartható márka még csak most éledezik. Stella McCartney nagyon fontos közülük, ő a kezdetektől etikusan dolgozik és egy jó irányt képvisel. Hangulatban és életérzésben a Jacquemus az, amelyik közel áll hozzám. Én azt vallom, hogy jó lenne összetartani, együttműködni más magyar márkákkal, hiszen együtt erősebbek vagyunk!
Van olyan tárgy, ami nélkül nem tudnál élni?
Az egyik legfontosabb tárgy számomra a laptopom. Az inspirációgyűjtés, a kapcsolattartás, márkamenedzselés- ehhez mind elengedhetetlen. Viszont tágabb értelemben sem mindegy milyen tárgyak vesznek körül. Mivel az esztétikum nálam létkérdés, és mivel home office-ban dolgozom, így a retró lámpáktól kezdve a Verner Panton széken át sokféle kincs vesz körül, emellé természetesen rengeteg növény, különféle kaktuszok, amikben gyönyörködhetek. Inspirálnak. Persze egy szép enteriőr mit sem ér a családom, a párom és a két macskám nélkül.
Mit csinálsz, ha elakadsz a tervezéssel?
Vágyom a természetbe! Elindulok a ligetbe vagy a környező hegyekbe. Ellenben nyáron viszont egész nap csak vízben lennék. Békés megyében egy pici faluban nőttem fel. A nagyszüleimnél töltöttem az összes nyaramat kisgyermekként, ami gyakorlatilag egy mini farm volt sokféle háziállattal, nagy területen. Egy nagyon idillikus és nosztalgikus korszak volt ez. Mivel földbirtokos gyökerekkel rendelkezem, így belém ivódott a természet és az állatok iránti szeretet. Volt saját tanyánk gémeskúttal és lovakkal. Nyáron szinte csak dinnyét ettünk, este pedig a csillagokat bámultuk és ábrándoztunk.
Mi jelenti számodra a legnagyobb szakmai kihívást?
A márkán belül egészen a tervezéstől a kivitelezésig jelen vagyok. Talán a varrodával való kapcsolattartás, a gyártás egy kemény dió tud lenni. Szériázni (A szériázás a különböző méretek szerinti szabásminták elkészítése – D.E.) például autodidakta módon tanultam meg. A fazonok modellezése is ilyen. Csak felvéve derül ki, hogy is „működik” a fürdőruha. Igazából nagyon élvezem és nagyon fontos ez a rész, ezt a jövőben sem szeretném kiadni a kezeim közül!
Van olyan dolog, amit eddig féltél meglépni?
Alapvetően küzdő típus vagyok, de türelmes is. Úgy vagyok vele, hogy ha elsőre nem, legfeljebb harmadik vagy negyedik alkalomra sikerül. Ha valami nem működik, akkor más irányból kell megközelíteni. Szeretek visszagondolni arra, hogy hol kezdtem és most hol tartok, mennyi mindent sikerült megvalósítanom. Egyébként nagyon szeretek harmincas lenni: addigra eltűnnek a húszas éveid kétségei, megnyugodtál és onnantól arra törekszel, hogy kihozd magadból a maximumot. Egyébként sosem kaptam meg könnyen semmit. Persze minden viszonyítás kérdése, és sok mindenhez szerencse is kell!
Mi volt a leghasznosabb tanács, amit valaha kaptál?
Egy olyan mondat van, amit „követek”: ez az „nincs olyan, hogy lehetetlen!” Erős pszichológiai hatása van, és hiszek abban, hogy meg tudom csinálni, hogy képesek vagyunk bármire, csak tényleg cselekedni kell. Mondjuk mindig is spirituális lény voltam.
Van olyan munkád, olyan fürdőruhamodell, amire különösen büszke vagy?
Az egyik legelső fürdőruha, a Hilda az! Afotóimon látható modellről neveztem el ezt a fazont, aki sokat segített nekem, és visszatérő arca a márkának. Így szerettem volna meghálálni Neki.
Van olyan forma, fazon például, amit már régóta ki szeretnél dolgozni, ami foglalkoztat, mint tervezőt?
Imádom az egyrészes fürdőruhákat, és ha tehetném, készítenék egy külön csak a termálfürdőbe és egy külön, napozáshoz szánt kollekciót is.
A határidő múzsa vagy mumus számodra?
Általában a határidőre kész vagyok mindennel, de jobban érzem magam, ha előre dolgozom. Ha többszereplős a történet, az sajnos már nem csak rajtam múlik, így azoknak a feladatoknak a menedzselését még kihívásként élem meg.
Milyen zenére dolgozol?
Reggelente az első órában még nem tudok zenét hallgatni, nagyon fontos a csend. Csak erre, egy kávéra és a laptopomra van szükségem ilyenkor. Viszont napközben munka közben egész nap zenét hallgatok, akkor az r’nb-től elkezdve sok műfajt kedvelek, előadók közül pedig Solange most éppen a favorit. Egyébként nagyon szeretem a természet énekét, megnyugtat a galambok huhogása, a fák zaja. A szabadban vagyok a legnyugodtabb.
Milyen számodra az ideális munkatárs?
(nevet) Nem úgy készültem, hogy egyedül fogok elindulni a márkával. Nagyon szeretek ötletelni és másokkal is megosztani a gondolataimat. Szerencsémre elég sok olyan barát, szakember vesz körül, aki hisz a Philoménben, és abban, amit képvisel, így ők tudásukkal támogatnak és segítenek, amiért nagyon hálás vagyok nekik!
Mit tartasz az eddigi legnagyobb sikerednek?
Egy nagyon fontos és pozitív visszajelzés volt számomra, hogy a tavalyi, kísérleti kollekciót már értékesítették a Repertory-ban és azóta Spirit Hotel &ThermalSpais megkeresett. Nem volt még tavaly különösebb PR vagy marketing az indulás mögött, először egy nagyon jó terméket akartam létrehozni. A képi hangulat alapján kerestek meg: az Instagram a márka fő platformja, én vizualitásban, képekkel kommunikálok inkább. Emellett, hogy az ECONYL® fonalat gyártó cégpartnerkapcsolata is kiemelkedően fontos, mivel ők csinálják az óceáni hulladékból készült alapanyaimat, és az új kollekciómat a visszajelzéseik alapján egyenesen imádták.
Ha bármit kívánhatnál, mi lenne az?
Körbeutaznám a világot és természetesen tovább csinálnám azt, amit elkezdtem: olyan öltözékeket hoznék létre, ami a környezettudatos, és ezt az életformát hirdeti. Emellett biztosan egy állatmenhelyet is alapítanánk közösen a párommal.
Milyen lesz szerinted 10 év múlva a divat?
Remélem, hogy a fenntarthatóság nem marad luxus: ma még sajnos sok ilyen speciális anyag használatanagyrésztide tartozik. Nem feltétlen az áruk, hanem az előállításuk, beszerezhetőségük korlátolt. Úgy érzem, az egész divatipar meg fog változni, a marketing és a gyártási oldal is, és csak a fenntartható márkák maradnak majd fent.
Fotó: Dombóvári Judit
Illusztráció: Herold Henrietta
Kövesd a Marie Claire-t a Google hírekben is!
