Mi volt az a pillanat, ami elindított a saját márka útján?
2017 nyarán vágtam bele. Akkor voltam 16 éves, és szülinapi-karácsonyi ajándéknak Sziget-bérletet kaptam. Viszont mivel 16 éves korodtól dolgozhatsz, nekem kellett a költőpénzt előteremtenem, viszont nem akartam 800 forintos órabérért elmenni valahova dolgozni. Addig is festettem és varrtam pólókat kérésre, amiből mindig volt egy kis zsebpénzem. Végül csináltam ezeknek egy Instagram-oldalt, felkerestem egy budapesti üzletet, akik nyitottak voltak, és a darabjaim bejöttek az embereknek. Mindig is én akartam valamit létrehozni és alkotni, nem lennék jó alkalmazott.
Mit jelent a svéd eredetű márkanév, a Smörgås?
Már egy ideje svédül tanulok egy rapper, Yung Lean hatására. Találtam egy vele készült interjút svédül, felirat nélkül: egy szót sem értettem belőle, de nagyon megtetszett a nyelv, olyan, mintha manók és tündérek beszélnék egy erdőben. Így a motivációm az volt, hogy értsem ezt az interjút, viszont nagyon tetszett a svédnek a hangzása, az angolhoz és a némethez képest pedig szerintem könnyebb. Nem akartam a márkának magyar nevet és fontos szempont volt, hogy jól is nézzen ki leírva, a smörgås-t pedig jól el is lehet választani, az ö betűt ismerik a magyarok, a karikás „a” betűt pedig nagyon szeretem. Egyébként szendvicset jelent!
Mit jelent számodra az öltözködés?
Önkifejezést. Sajnos sokan nem mernek valamit felvenni és egyáltalán nem így tekintenek az öltözködésre, mert tartanak attól, hogy megnézik őket az utcán, vagy hogy kicsúfolják őket. Ez pedig stressz: hogy nem veheted fel azt, amit amúgy szeretnél. Rossz, hogy már egyáltalán ez a gondolat bárkinek az eszébe jut, és az egyre több újdonsággal egyre több ilyen irányú feszültség éri az embert. Nem szabadna ennyire adni mások véleményére, egy nem számottevő kérdésben.
Van olyan tervező, márka, vagy művész aki mellett, vagy akivel szívesen dolgoznál?
Az ArtKores tervezőjével, Korcsmár Eszterrel már beszéltünk együttműködésről. Annak, akivel együtt dolgozom, kompatibilisnek is kell lennie az én márkámmal. Csak olyannal dolgoznék együtt, akivel egy szinten vagyunk, nem szeretném, hogy bárki felhúzzon, vagy hogy én húzzam fel őt egy-egy együttműködéssel. Ismerősökkel beszélgetünk kollaborációkról, de nagy neveken még sosem gondolkodtam.
Milyen a színekhez fűződő viszonyod?
Minél vadabb és több annál jobb! Az első szavaim is a színek nevei voltak: az anyukám még hordozókendőben vitt sétálni és emlékszem a kerítések színes vasdíszeire, hogy azokon tanítgatta nekem a színek neveit. Mindig is érdekeltek a színek, a keverésük, minden, ami ezekkel kapcsolatos. Világéletemben festettem. Akár egy érdekes színkombinációról is eszembe jutnak például formák. A hideg színeket, a türkizt, a kéket, a lilát jobban szeretem, jobban tudok velük dolgozni.
Mi szerinted értékes, illetve értéktelen?
Az a legfontosabb, hogy valami hiteles legyen. Pláne a zero waste-világban (Viki elkötelezett zero waster – a szerk.) sok kérdés felmerül: most akkor mi a helyzet az importált biopamuttal? Az az értékes, ami hiteles. Fontos az őszinteség.
Van olyan anyag, amellyel sosem bírtál megbarátkozni? És olyan, amivel életed végéig tudnál dolgozni?
A szatén ilyen számomra, szerintem nem tudnám kezelni. A vásznat pedig nagyon szeretem: legyen natúr és arra festhetek, végtelen lehetőséget rejt magában.
A határidő múzsa vagy mumus számodra?
Mumus, egyértelmű. Főleg egyedi megrendeléseknél az, ha nekem kell valamit kitalálnom, de közben sürgetnek. Ez nem úgy működik, hogy csakúgy jön az ihlet, amikor éppen jönnie kell. Magamnak viszont szoktam határidőket szabni, azokat be is tartom. Szerencsére az üzletek is úgy vannak vele, hogy szólnak, hogy ebből meg ebből szükség van pótlásra, és majd beviszem, ha elkészültem.
Hogyan alkotsz, mi születik meg először a fejedben? Készítesz vázlatokat, vagy az anyaggal kezdesz el dolgozni?
Ez nagyon változó, a múltkor például egy méteráruboltban éppen egy anyag fogott meg. Szeretek egyéni megrendelésre készíteni dolgokat, amikor megadnak egy kiindulási pontot, tehát van támaszom, de azon belül kreatív lehetek és rám bízzák – így nem lehet mellé lőni.
Van olyan alkotásod, amelyikre különösen büszke vagy?
Nagyon szeretem a portrékkal díszített pólókat, mert nincs két egyforma: ez nekem is kreatív és jól el is lehet adni.
Mi az abszolút bestseller termék?
Természetesen az IKEA-tasi és a Xanax-póló: durva, hogy csak egy jó ötlet kell. Ma már annyi minden van, a jó dizájn egyre kevésbé fontos. Azt vettem észre, hogy három dologgal lehet megfogni az embereket: azzal, ha kiállsz valami mellett (erre példa a márka Pride kollekciója, amellyel az LMBTQ közösség mellett állt ki – D.E.), valami ellen – például a környezetszennyezés – és ha valami vicceset csinálsz.
Ki az az ismert személy, aki a leginkább képviseli a márka értékeit szerinted?
Billie Eilish-en el tudnám képzelni minden pólómat 4XL-ben!
Mi az az üzenet, vagy mottó, ami leginkább jellemző a márkára?
A legtöbbször magamnak teszem fel azt a kérdést, hogy mi állít meg? Ha nincs olyan környezeti tényező, vagy fizikai törvény, akkor az csak te magad vagy. Erre az Én a válasz: ez pedig a legapróbb dolgoktól az élet nagy kérdéséig igaz.
Miből meríted a legtöbb inspirációt?
Mindig is Budapesten éltem és nagyon szerettem a Belvárost, így folyamatosan rengeteg impulzus ért és kellenek is nekem a folyamatos ingerek. A graffitiket is nagyon szeretem, egy graffiti művész barátom például nagy motiváció nekem, jó egymás mellett alkotni.
Mit csinálsz, ha elakadsz a munkával?
Mostanában sajnos nem volt sok időm új termékeket dolgozni. Ha éppen nincs ihletem, akkor már meglévő darabokat varrok újra, változtatgatok, alakítok rajtuk. Az IKEA-tasi is sokat változott ez alatt a két év alatt. Egyébként egy ilyen időszak legfeljebb 1-2 napig tart. Ha elakadok, nem erőltetem. Akkor pihenek egy kicsit, rajzolok, festek.
Mi jelenti számodra a legnagyobb (szakmai) kihívást?
A sokszorosítás, amikor ugyanazt kell többször megcsinálnom. Ahhoz kell a legtöbb önerő, hogy megvarrjam az ötszázadik IKEA-táskát is – nem túlzok!
Mennyire gondolkodsz szezonális kollekciókban, szériákban?
Ez… ahogy jön. Ha valamivel kapcsolatban úgy érzem, akkor abból készítek többféle színt és formát, limitált kiadásokat. De a festett, fejes pólókból csakis egy készül.
Van olyan anyag vagy technika, amit már régóta ki akarsz próbálni?
Tüllel nagyon szeretnék dolgozni, mert rengeteg élénk színben kapható és nagyon jó díszítőelem lehet, de még nem találtam ki, hogy is fogom használni.
Ha bármit kívánhatnék és valóra válna, ez lenne az:
Ez azért nehéz, mert még ha valami rövidtávon elsőre jónak tűnik, a hossz távú hatása már nem biztos, hogy az lesz. Az lenne jó, ha az emberek nem görcsölnének rá feleslegesen dolgokra, hiszen annyi minden nem életbe vágó! Ne foglalkozzanak az emberek annyira mások véleményével és más dolgával. Ez mindenki életét csak mérgezi.
Öt év múlva mennyiben lesz más szerinted a divat és az öltözködés?
Nagyon örülök annak, hogy a turkálók egyre népszerűbbek, viszont ne azért menj, mert a barátaid is oda járnak! Az jó lenne, ha a fast fashion megbukna, és felfognák az emberek, hogy ez nem egy jó irány. Hiába kínál egy márka biopamut pólókat, ha közben elégetik azt, amit nem adtak el. Akár örökre be is zárhatnák az összes ruhagyárat, akkor is bőven lenne miből válogatni.
Néhány év múlva hol tart majd szerinted a Smörgås?
Eredetileg se volt különösebb tervem, csak csináltam, amit szerettem. Ez azóta sem változott. Csinálom, amíg szeretem.
fotó: Lukács Döme (portré) és Bán Viktória
