„Egy sima, egy fordított, ez az élet – nem egy lineáris visszafelé fejlődés, amiben a kor/boldogság tengelyen a vonal egyre hanyatlik. Az saját időnk telik, múlik, övezi a szorongás, a nosztalgia, és a saját testünkre való újra és újra rácsodálkozás. Alig van időnk – és rengeteg időnk van. Régen minden jobb volt, mondjuk sokszor, pedig hát régen az emberek csak 40 évig éltek. Vajon minden csak most kezdődik, vagy már mindenen túl vagyunk? Változnak a korokhoz kötődő sztereotípiák: a negyvenes az új harmincas, az ötvenes az új negyvenes, a nyolcvanas pedig Magyarországtól nyugatabbra az új tinédzser. Az, hogy hány évesen mit illik, vagy nem illik hordani, itthon kőbe vésett szabály, pedig miért ne lehetne színesen és vagányan öltözködni idősebben is? Egyáltalán: szabad-e boldognak lenni ennyi idősen. Sokaknak ismerős az érzés, hogy mintha ugyanaz történne velük életük egy szakaszában, mint ami 10-15 évvel ezelőtt már megvolt: vajon akkor voltunk, vagy most vagyunk helyen? A médiában az „idős férfit”, az ”idős nőt” csak bizonyos szerepekben látjuk: pedig a vásárlási döntések jó részét a nők hozzák, legyenek akármilyen korúak. A generációk közt alig van párbeszéd: nem ülünk le egymással egy pohár bor mellé egy kockás abroszos kisvendéglőben. Nem értjük, nem tiszteljük eléggé és okoljuk egymást, lehülyézzük egymást. Pedig lenne mit mondanunk egymásnak.”
A Verkstaden és az ëviköt márkák alapítói éppen azt szeretnék üzenni ezzel a közös projekttel, hogy kezdjünk el másképp gondolni a saját és mások idejére. Mint a kötésre: megkötjük, lebontjuk a sorokat, újragondoljuk azt, amit nagyi alkotott.
Nem volt kérdés, hogy a fotósorozatot csakis Szombat Éva készítheti el, mert Vica munkái – például a boldogságról készült képei – nemcsak vizuálisan, de gondolatilag is tökéletesen passzolnak az ëviköt x Verkstaden kollaborációhoz.
Katona Évinek a kötés nem csupán egy divatjamúlt hobbi újjáéledéséről vagy a dizájnról szól: évek óta foglalkozik a ‘80-as évek kézimunka tömegkultúrájával, a régi és az új ötvözésével, gyűjti a 40-50 éves vagy éppen a mai, kötéssel kapcsolatos tárgyakat, inspirálódik régi mintákból, fazonokból is. „Amikor azt mondom: kötés, akkor mindenkinek beugrik egy tipikus nosztalgikus kép, anyu/nagymama kötöget a Dallast nézve a tévé előtt, gyerekkori (szúrós) pulcsik, a régi gombolyagok textúrája, illata… Szeretném megmutatni, hogy a kötés lehet nagyon más is: mai, friss, mégis olyan kézimunka, ami épít a tömegkulturális hagyományokra” – mondja Évi.
Pintér Pálma kereken tíz évvel ezelőtt, egy Svédországban eltöltött év után találta ki a mára sokak által ismert és szeretett ruhamárkát, a Verkstadent. A márka neve is innen ered, ami annyit jelent: A műhely. Ez utal állandóan kísérletező jellegére, ahol nincsenek kollekciók, nincsenek szezonok. A cél kezdetek óta a szórakoztatáson túl egyfajta nyitott, Svédországban tapasztalt világnézet átadása különböző témákon és üzeneteken keresztül.
A Nagyi mondta szériát a Szigethalmi Idősek Otthona fotósorozata inspirálta, ahol az ott élő idősek fiatalságnak szánt üzeneteit olvashattuk. Innen készült az első két minta, „Kevesebb munka, több élet” és „Legyetek szerelmesek! Az olyan jó” felirattal. Pálma ezt követően gyűjtést indított a márka Instagramján, ahova vásárlói nagyszüleinek dumáit, beszólásait és tanácsait lehetett kommentben megírni, de bekerültek a sorozatba olyan szövegek is, amik egyszerűen csak a különböző életszakaszok közötti váltás nehézségeire és örömeire reflektálnak.
Koncepció: Katona Éva, Pintér Pálma, Szombat Éva
Fotó: Szombat Éva
Modellek: Edvy Athina, Fodor Jolán, Jakab Juli, Nagy Györgyi, Németh Franciska, Süle Kati, Tasi Vince
Smink: Belovai Nóra
Haj: Lukács Mátyás
Helyszín: Loffice Budapest, 1085, Salétrom u. 4.
