- Future of Fashion sorozatunkban a MOME fiatal tehetségeit mutatjuk be.
- Most Papp Zsófiát faggattuk, aki népművészeti hagyományokról, meditatív kötésről és a nagymamája otthonkájáról is mesélt nekünk.
- A fiatal alkotó három izgalmas munkáját is megosztotta velünk.
Fiatalok, tehetségesek, és friss látásmódjukkal formálják a jövőbeli trendeket. Future of Fashion sorozatunkban a MOME (Moholy-Nagy Művészeti Egyetem) divat- és textiltervező szakán végzett alkotókat kérdezzük saját stílusokról, a divatipar fenntarthatóságáról, ikonikus outfitekről és forró trendekről. Elgondolkodtató felvetésekkel és villámkérdésekkel faggatjuk a fiatal divattervezőket, akik segítenek megmutatni nekünk a divat jelenét – és jövőjét is.
Papp Zsófia 2022-ben diplomázott a MOME mesterképzésén divat- és textiltervező művészként. Az egyetemi évek alatt a tervezői identitása fontos részévé vált népművészeti örökségünk újraértelmezése, és különböző konceptuális projektek megfogalmazása a textileken és az öltözékeken keresztül. A VIRÁGNYELVEN, népművészet mint transzgenerációs örökség című mestermunkájával összegezte az egyetemi évek kutatási témáit. A kollekciót azóta lehetősége volt bemutatni számos hazai és nemzetközi eseményen, köztük a 2022-es Aragon Fashion Weeken Zaragozában. Jelenleg a MOME alapképzésén oktat kötöttanyag- és divattervezést.
Future of Fashion: Papp Zsófia, divattervező
Emlékszel, mi volt az első igazán meghatározó textil vagy ruhadarab az életedben, amihez már valamiféle szakmai érdeklődéssel fordultál?
Az első ilyen meghatározó élményem az első néptáncos próbaszoknyámhoz fűződik, amit kb. 7 éves koromban kaptam. Ez egy nagyon egyszerű, derekánál ráncolt lapszoknya volt. Itt találkoztam először azzal, hogyan lesz az általam kiválasztott kis virágos, rózsaszín textilből egy rám szabott, hordható ruhadarab Manyika néni kezei között. Innentől kezdve próbák előtt mindig Manyika néninél időztem a kis műhelyében, és figyeltem, hogy hogy készíti a próbaszoknyákon túl a szebbnél szebb népviseleteket az együttes számára.
És mi volt az első darab, amit terveztél?
Már gyerekkoromban is terveztem ruhákat, de ezek inkább csak rajzok voltak, nem átgondolt tervek. A felvételi előkészítőn is terveztem egy egy kiadott feladathoz ruhákat, de ezek is mindig csak terv szinten maradtak meg.
Az első átgondolt, már kivitelezésre szánt ruhadarabot az egyetemen készítettem, egy férfi ingek dekonstrukciójából készült kimonó volt.
Mi jelenti számodra a legizgalmasabb kihívást a tervezésben? És a legnehezebbet?
A legizgalmasabb kihívás számomra mindig a koncepcióalkotás, a kutatás, és az inspirációgyűjtés. Szeretek elmélyülni egy egy témában, majd azt átszűrni magamon és lefordítani a divat és a textiltervezés területére, és ezen a médiumon keresztül valamilyen üzenetet közvetíteni.
A legnehezebb pedig szerintem a mai korban megtalálni az értelmét és létjogosultságát annak, hogy újabb és újabb ruhadarabokat tervezzünk és kivitelezzünk…
Mestermunkád témája a népművészet mint transzgenerációs örökség: neked van személyes kapcsolódásod a népművészethez?
Igen, kisgyerekkoromban kezdtem el néptáncolni, így szoros, élményszerű tapasztalatokon keresztül kerültem közel a népművészethez. Ma is aktívan kapcsolódom a táncházmozgalomhoz, annak ellenére, hogy aktívan már nem táncolok. A népművészet mint téma a tervezői identitásom fontos részévé vált az elmúlt évek alatt, valahogy mindig a paraszti kultúra értékeihez és fontos társadalmi kérdéseihez vezettek a gondolataim.
Szerinted hogyan tudnak a népművészet mintái aktualitást nyerni a modern életünkben?
Úgy gondolom, a népművészet értékei ma is aktuálisak lehetnek, és nem csak az öltözködési szokások terén. Ugyanakkor azt is fontosnak tartom, hogy megfelelő kritikai szemlélettel vizsgáljuk a paraszti kultúrát.
Ha a népiruha-készítés és az öltözködés területét nézzük, akkor azt gondolom, sokat tanulhatunk a parasztság szemléletéből. Például a nagy odafigyeléssel, kézzel készült ruhadarabok megbecsülésének fontosságát, a pazarlás minimalizálását és a halmozás elkerülését.
Ezeket az értékeket tovább lehet vinni a modern korba anélkül is, hogy ma is viseletekben vagy matyóhímzés-mintás tornacipőkben járnánk.
„Virágnyelven” diplomakollekció
Munkád fókusza a kalocsai hímzések tanulmányozása volt: találtál meglepő rejtett jelentéstartalmakat a minták szimbólumrendszerében?
Azok az általános szimbólumok, amiket a magyar népművészetben is alkalmaztak, univerzálisak, egy egy speciális esettől eltekintve hasonló jelentéstartalmakkal bírnak mindenhol, Magyarország különböző tájegységein és nem csak a magyar területeken, nem csak a magyarság népművészetében.
A parasztság párhuzamba állítja az embert a természettel, és természeti képek szimbólumrendszerét használja ahhoz, hogy az élet meghatározó kérdéseiről gondolkodjon. Legyen szó felnövéstörténetről, párválasztásról, termékenységről, gyászról.
Az élénk színek, és a gazdag díszítés legtöbb esetben a fiatalságot hirdeti, még a sötét színek és a motívumok egyszerűsödése az öregségre, gyászidőszakokra utal. A szél, a víz, a tűz valamilyen természet fölötti erő, valamilyen spirituális embernél nagyobb erő jelképe. A növényi ornamentika pedig általában a nőiesség és a női teremtő erő szimbóluma.
A munkámban ezt a transzcendens tudást vettem alapul. Ezek a szimbólumok ma már nem szigorú kódrendszerként működnek, de jelentéstartalmukhoz ma is könnyen tudunk kapcsolódni.
A magyar népművészet sokak fejében negatív konnotációkkal fonódott össze, leginkább a nacionalizmus elutasított képével – épp ezért gyakran nem is szívesen nyúlunk ilyen darabokhoz. Szerinted fontos lenne ezeket a hagyományokat leválasztani erről a képről és újrakontextualizálni?
Valóban megfigyelhető egy kulturális kisajátítás. A népművészet megítélésének javítása nehéz kérdés, különböző álláspontok vannak a népművészet helyes felhasználásáról és megfelelő „ápolásáról” is, tehát a nem laikus közösségen belül is megosztó téma ez.
A laikus közönségnél pedig az ismeret és a tájékozottság hiánya vezet ahhoz, hogy tévesen azonosítják a népművészetet a szuvenírboltos giccsel. Én elfogult vagyok és sokáig csak nagyon idealizálva láttam a népművészet értékeit, így nagyon fontosnak tartottam ezt az újrakontextualizálást. Nagyon szerettem volna megérteni, mitől alakul ki ez az ellenérzés és hogyan lehet rajta változtatni. Mi lehet a népművészet felhasználásának a helyes módja? A mestermunkámban is erre a kérdésre kerestem a választ, és pont ezért választottam a mindenki által jól ismert kalocsai díszítőművészetet, hogy annak a fejlődését vizsgálva mutassak rá a népművészet tovább éltetésének a lényegére. Arra jutottam a rengeteg kutatás és a minták fejlődésének tanulmányozása során, hogy a másolás gátolja a népművészet tovább élését és teszi idegenné a ma emberétől.
Fontos megismerni és megőrizni az eredetit, de fel kell ismerni, hogy ma már nem aktuális, és az aktualizálás, a saját szűrőkön való átformálás lehet a kulcs, hogy ne kimerevítsük és másoljuk egy letűnt korszak művészetét, hanem tovább éltessük és újrafogalmazzuk azt, ezáltal létrehozzuk a saját generációnk népművészetét.
Szerinted milyen fontos tapasztalatokat volna érdemes magunkkal vinni az öltözködés hazai hagyományaiból?
Ahogy már korábban említettem, szerintem az egyik legfontosabb érték, amit érdemes magunkkal vinni a népi öltözködés hagyományaiból, az a ruháinkhoz való viszonyulás, a személyes kapcsolódás kialakítása a ruha és a viselője között, a ruhadarabok megbecsülése.
Tervezőként pedig az etikus gyártás, a minőségre való igényesség, a pazarlás minimalizálása, a megfelelő természetes és lokális alapanyagokra való törekvés, valamint a hosszú távra tervezés és a túlfogyasztás és gyártás csökkentése.
Mestermunkádban kötött darabokon értelmezted újra a népművészeti hagyományokat. Miért éppen ezt a technikát választottad?
Alapképzésen ismerkedtem meg a kötéssel, majd a mesterképzés két éve alatt már csak kötöttanyag-tervezéssel foglalkoztam.
A kötést mint technikát közel érzem a népi ruhakészítés értékeihez. Nagyon izgalmasnak találom, hogy a ruhadarabokhoz magát az alapanyagot is én tervezem meg. Általában egyszerű formákkal dolgozom, melyeken hagyom magát a textilt és a struktúrát érvényesülni. A kötés formaalakító tulajdonságait kihasználva lehetőség van arra, hogy szabás nélkül alakítsam ki a megfelelő formát, így törekedve a zero waste technológiára. Valamint a sok kézi varrás és a kötött szemek kézi eldolgozása is segít kicsit lelassulni és kapcsolódni a népi ruhakészítés egyik fontos elvéhez, hogy hogyan viszonyulunk ma a ruháinkhoz, mennyire értékeljük azokat.
A legkülönlegesebb ruhadarab szerinted:
Számomra most a legkülönlegesebb ruhadarab a nagymamám otthonkája, amit pár éve örököltem meg. Ebben a ruhadarabban benne van az a személyes kapcsolata, amit kialakított a kedvenc ruhadarabjával, aminek én is szemtanúja voltam a hosszú évek alatt, ahogy a mindennapokban viselte.
3 munkád, amire a legbüszkébb vagy:
Amire büszke vagyok, az a VIRÁGNYELVEN című diploma kollekcióm, amit lehetőségem volt 2022-ben bemutatni Spanyolországban az Aragon Fashion weeken.
A REPRODUCTION című munkám, ahol a nők reprodukciós szerepével és a transzgenerációs traumák tovább öröklődésével foglalkoztam a széki népviseleteken keresztül.
A harmadik pedig egy textilkollekció, amit az ÚNKP-ösztöndíjas időszak alatt készítettem. Ebben a projektben kezdtem el a kalocsai díszítőművészettel foglalkozni, ami segített megalapozni a mestermunkám elméleti hátterét.
Az interjú a MOME textil -és divattervező szakával együttműködésben készülő Future of Fashion cikksorozatunk keretében jelent meg.
