Képgalériánkért, vagyis Irina gyönyörű székeiért kattints a fotóra!
Fotó: Irina Neacsu – Marieclaire.ro
Hol van a székhelyed, és miért éppen a székek a kedvenc „alanyaid”?
Bukarestben élő építész vagyok, itt dolgozom a dizájncsapatommal. Főképp az enteriőr dizájn a mi területünk, de idővel saját belső indíttatásból megszületett a saját dizájnvonalam, ami a thecraftlab by Irina Neacsu nevet viseli. A székek a kedvenc bútoraim, legalábbis, ha a tervezésről van szó, mivel ezek azok az elemek, amik legjobban „megérzik” ezen a területen a divat és a stílusok változásait, ráadásul szerintem tökéletes kiegészítői a nagyobb tereknek.
Új vagy használt székekből készülnek a modelljeid?
Eleinte – a márkanevem alatt – használt, öreg bútorokat keltettünk új életre, mégpedig különböző, korszerű anyagokkal és technikákkal. Mára a csapatunk régi és új székeket is készít. A használt darabok többnyire az ügyfeleink birtokába tartoznak, és személyre szabottan varázsoljuk újjá őket, míg az újak az évente megjelenő kollekcióim részei, amiket különböző nemzetközi dizájnvásárokon mutatok be. Ilyen volt például a „Life of a Dream” sorozat is, amit kifejezetten a Firenzei Dizájn Hétre terveztem meg.
Van olyan, amiből több is készül?
Igen, azoknak a partnereinknek, dizájngalériáknak és belsőépítészeknek, akik megrendelésre dolgoznak, létrehoztuk a www.irinaneacsu.com oldalt. Itt olyan, Romániában kézzel készült, egyedi bútorokat vehetnek, amelyek koncepciójáért és az anyagok dizájnjáért a thecraftlab felelős. Vagyis innen akár többet is meg lehet rendelni, hiszen a székkeretek szériában készülnek, és bár minden anyag egyedi és kézzel készül, lehet duplikálni.
Van kedvenc színed vagy anyagod?
Határozottan. Imádom az anyagokat, a régieket is eredeti hímzéssel, amiket néha az új tervezéseimben is felhasználok, de az újakért is odavagyok. Szeretek 3D-s tervekkel kísérletezni anyagok segítségével, ahogyan a különböző technikákat ötvözni is. Szerintem anyagokkal dolgozni kényes dolog, cserébe határtalan kreativitásra ad lehetőséget. Az én alkotásaim színesek, az, hogy éppen melyik színt választom, nálam hangulat- és évszakfüggő is. Azért a szívemhez legközelebbiek a vörös pigmentet tartalmazó árnyaltok, míg, ha öltözködésről van szó, feketében és földszínekben (barna, szürke, arany és fehér) érzem jól magam.
Hogyan kell elképzelni egy szék újjászületését, kik vesznek részt a munkában?
Ez egy nagyon izgalmas folyamat, mivel az ügyfelek általában megengedik, hogy nagyon komplex darabokat hozzak létre belőlük. A projekt bonyolultságától függően, a folyamat akár eltarthat 1-4 hétig is, míg az anyagok (vászon, pamut, bársony, hímzés, vagy kristályok) a büdzsé függvényében változnak. A csapatom egyébként két, a belsőépítészeti szektorból érkező főből, két kézművesből, illetve belőlem és az asszisztensemből áll.
Mi volt a legnagyobb nemzetközi sikered?
Azt hiszem, a legnagyobb nemzetközi sikert tavaly szeptemberben, a legutóbbi Maison & Objet kiállításon, Párizsban értem el. Miután a Saloni Milano 2012 és a Firenze Dizájn Hét 2013 kiállításokon részt vettem, ezzel a párizsi bemutatkozással már valóan nagyon érdekes nemzetközi projektekre és együttműködésekre nyílt lehetőségem.
Általában kik az ügyfeleid?
Többnyire nők, de persze nem kizárólag. Privát megrendelőknek ugyanúgy dolgoztam, ahogyan közterületekre is terveztem már. Dolgozunk butikoknak és különböző rendezvényekre, de kollaborálunk belsőépítészekkel, dizájnerekkel is.
Mi volt a legérdekesebb felkérésed enteriőr dizájnerként?
Királyi házaknak is dolgoztunk már, de a legizgalmasabb megrendelések a zenei iparból érkeztek. Az egyik ilyen, egy koncertsorozathoz kapcsolódó felkérést végtelen ötletelés előzte meg, mert az volt a cél, hogy a román népművészethez, a korábbi előadásokhoz és a fellépőkhöz egyaránt kapcsolódjon a képi világ. A másik kedvenc projektem, egy zeneiskolának készült székeink, klasszikus, modern és jazz zenére (Puccini, Pillangókisasszony , Madonna, Sting , Ella Fitzgerald és Ray Charles) hangolva.
Hatnak rád szakmabeliek, vagy van saját példaképed?
Nehéz erre egy konkrét választ adnom. Nem tudnék ujjal rámutatni valakire, de le tudnám rajzolni a példaképem sziluettjét, ami azokból a csodálatos személyekből, valamint a hitről, álmokról és a munka szenvedélyes szeretetéről szóló történeteikből állna össze, akiket és amiket jórészt a munkám során ismertem meg.
