1. „Ez az én napom!” – kiáltja sok ara, amikor elkezdi szervezni az esküvőjét, hogy megvalósítsa gyermekkori álmát. Persze, az álmainkat ne adjuk fel, de próbáljunk racionálisak maradni. Biztos, hogy érdemes hintót vagy limuzint bérelni a bevonuláshoz, vagy dizájner tortát készíttetni, ha ezeket megspórolva kicsit többet költhetünk a nászútra? Emellett az esküvő igazából nem csak rólunk szól, hanem a párunkról és vendégeinkről is, akikkel szeretnénk megosztani az örömünket. Biztos, hogy egy régi kastélyban kell tartani a partit, ha leendő férjünk és barátaink többsége jobban érezné magát például egy modern kerthelyiségben? Lehet, hogy ezek most nagy lemondásnak tűnnek, de utólag jó döntésnek bizonyulnak.
2. A vőlegény bevonása. A legjobb, ha közösen hozunk döntést, így párunk is elégedett lesz. De kerüljük el a végletet, hogy mindenhova elcipeljük és kikérdezzük: rózsa vagy liliom legyen a teremdekorációban, a koszorúslányok selymet vagy szatént viseljenek, stb.? A legtöbb férfit ez kevésbé izgatja – viszont a helyszín kiválasztása és főleg a menüsor és a torta ízesítése olyan dolgok, amiben örömmel nyilvánít véleményt. A másik véglet, ha kihagyjuk mindenből, és kész tények elé állítjuk.
3. Anyukánk Diána hercegnő-féle uszályos ruhában képzel el minket, a legjobb barátnőnk egy hollywoodi stílusú báli ruhát javasol, a vőlegény valami szexi sellőszabásúban látna szívesen. Na, ebben az esetben érvénybe lép az „Ez az én napom”-elmélet. Fontoljuk meg a véleményeket, de ha olyan ruhát viselünk a nagy napon, ami nem az egyéniségünket tükrözi, megbánjuk, hogy nem a szívünkre hallgattunk a választásnál.
4. A maximalizmus jó dolog, de sokszor az öröm kárára mehet. Idegesítő persze, ha kiderül, hogy a húgunk elfelejtette elhozni a kék harisnyakötőt, az egyik koszorúslányon kitört az allergia és folyton tüsszög, a felszolgált pezsgő pedig langyos. De tulajdonképp: na és? Addig, amíg szépnek érezzük magunk, a párunk szemében a szerelmet látjuk, és a vendégek összességében jól mulatnak, minek stresszelni?
5. Ahogy az esküvői buli halad előre, óhatatlanul megiszunk pár pohár alkoholt (mindenkivel koccintani kell). Ez ugyan segít abban, hogy ellazuljunk, de próbájuk kontrol alatt tartani a viselkedésünk. MINDIG van valaki, aki épp fotóz vagy videóz minket, és nem biztos, hogy másnap örömmel látjuk a Facebookon, amint bugyit villantva roptuk a táncot a bárpulton, tejszínes arccal nyaltuk a habot a legjobb barátnőnk válláról, vagy kivörösödött arccal üvöltöztünk az unokatestvérünkkel egy vérbeli kofa szókincsét használva (És ezek még csak az enyhébbek…). A pillanatnyi poénért ne hozzuk magunk kellemetlen helyzetbe.
