Körülbelül egy hónapja úgy döntöttem hogy átteszem a székhelyem Londonba. Persze továbbra is imádom Budapestet, de egy csábító ösztöndíjra ki mondana nemet? Az elkövetkező hónapokban ebből a cseppet sem egyhangú városból tudósítalak Titeket.
Megérkezésem után szinte azonnal a gyönyörű Goldsmith’s Hallba, egy kortárs ékszerkiállításra vezetett az utam. Ez a csodálatos épület az egykori tizenkét legbefolyásosabb céh közül az aranyművesek céhéhez tartozott. Első királyi oklevelét 1327-ben kapta és az ezzel járó különleges kiváltság még ma is megilleti. Ez az egyik jele annak, hogy Londonban mennyire komoly tradíciója és hagyománya van az ékszerkészítésnek.
A válogatott kortárs ezüst és aranyművesek két héten keresztül mutatják be itt a legújabb, különleges alkotásaikat. Rengeteg különböző ékszer készítési technikát felvonultatva, innovatív formákat, felületeket, anyagokat és kidolgozási módszereket mutatnak be. Vannak akik kifejezetten kísérletező kedvűek és teljesen új technológiákkal lépnek a nagyközönség elé. Ami az anyagokat illeti, az ezüst, az olcsóbb drágakövek, féldrágakövek, a fa, a műanyag, a zománc és az arany számított „menőnek”.
Olyan darabokkal is találkoztam, melyek nem kifejezetten mindennapi viseleltre készültek. Leginkább ékszer gyűjtők kincseként vagy – és ebben biztos vagyok – , bevállalós divat ikonok kiegészítőjeként fognak hamarosan felbukkanni.
És itt nem mehetek el szó nélkül az én egyik személyes kedvencem, Barbara Carltridege mellett. Ami a ruháknak Chanel, az az ékszereknek Carltridge. A rendkívül stílusos hölgy a ’60-as, ’70-es években volt az angol kortárs ékszer kultúra meghatározó személyisége. Kivételes személyiségéből rengeteget adott hozzá gyönyörű ékszereihez, mondhatni sikk volt Carltridge kreációit hordani. Darabjai az avantgard merész – a hagyományos művészeti formák felbontását célzó – elemeit kereverték a nőiességgel.
Ezen a kiállításon egy 25 darabos mini kollekciót láthattunk a munkáiból. Nagy kövek, fényes, gömbölyű felületek, valamint ametiszt és kvarc szeletek jellemzik munkáit.
Megvallom nehéz volt elszakadni az ékszereitől, csakúgy mint a Goldsmith’s Halltól. Várt azonban egy újabb izgalmas helyszín, de erről majd legközelebb.
