Megtanulni jól együtt élni leküzdhetetlen depresszióval, bántalmazott gyermek csodálatos menekülése – önerőből, szabadulás generációkon átívelő alkoholizmus stigmájától, sokadik bukás utáni felállás, új élet kezdése ötvenesként egy távoli országban, súlyos tabunak számító szexuális zavar felvállalása, küzdelem rettegett kórral, felemáskorlátaink átugrása, győzelem félelmünk felett, melyből egy tizennégy éves kislány adja a legnagyobb leckét. Idén is felemelő személyes történetek érkeztek a Richter Gedeon Nyrt.-vel közösen meghirdetett 8. Terézanyu pályázatra, melynek kérdése az volt: Mersz-e bátor lenni?
„A bátorság nem azt jelenti, hogy nem félünk, hanem merünk cselekedni a félelmünk ellenére is”- írja a 2017-es Terézanyu pályázat egyik díjazottja, emlékeztetve arra, hogy a bátorság és az önismeret, a komfortzónánk elhagyása és a változás képessége jelenti személyiségfejlődésünk alapjait. A pályázatokból kiderült, a bátorság mindennapjaink főszereplője, életünk mozgatórugója. A pályázatra az írások mellett „egyperces” videoüzeneteket is vártak. Végül a zsűri 13 pályázót díjazott. A Terézanyu pályázat a Richter a Nőkért program részeként már nyolc éve segíti, hogy a sokszor tabuként kezelt női témákat a társadalom is megismerje.
NINCS BÁTORSÁG FÉLELEM NÉLKÜL
Idén 320 pályázat érkezett, az írások azt erősítik meg, hogy az egyénenként változó érzékenység, a személyiség összetettsége miatt más-más motivációra van szükség a bátor döntésekhez, a változás okozta folyamatok megéléséhez, megértéséhez. Sokan írtak külföldről; Izlandtól Hollandián át Erdélyig megmozgatta a téma a nőket. A szerzők minden generációt képviseltek, a legfiatalabb 14 éves lánytól érkezett és 84 éves volt a legidősebb, aki elküldte történetét. A nyerteseket a zsűri tagjai – Beke Zsuzsa, a Richter Gedeon Nyrt. kommunikációs vezetője, Dobó Kata színésznő, Pásztor Anna énekesnő, Nagy Tímea olimpikon és Rácz Zsuzsa író – választották ki.
„Az idei pályázatokból is az derült ki, hogy a nők bátrak, sőt, rettenthetetlenek. Bátornak lenni, váltani, változtatni megéri, sőt már bátorságot gyűjteni is megéri, és ha épp nincs is elég sajátunk, mások történetei mindig erőt adnak: erre való a sisterhood, a női támogató közösség – mondja Rácz Zsuzsa író, a Terézanyu pályázat megálmodója.
A Richter a Nőkért díjazottja Lázár Eszter táncművész, tervezőgrafikus: „… majdnem vak az egyik szemem, de megtanultam nem a hiányosságokra koncentrálni, hanem élni, és észrevenni a megoldások útját, megélni a szabadságot, amit ezáltal a gondolattal és hozzáállással kaphatsz” – olvashatjuk pályázatában. Esztert sikeres táncművészeti főiskolai felvételije után szemorvosa tanácsolta el a pályától, mondván, nincs térlátása, nem alkalmas erre a hivatásra. Édesanyja kiállásának köszönhetően a bátorított lány életét határozta meg ez a korlátozó kísérlet; a további pályaválasztása is olyan feladatok felé irányította tervezőgrafikusként, ahol a vizuális képességek szintén kulcsszerepet játszanak a munkavégzésben.
A FŐDÍJ EGY ÖRÖK KÜZDELEMÉ
A Terézanyu pályázat fődíjasa Tóth-Zsiga Borbála lett, aki szintén többedszerre tiszteli meg a zsűrit személyes történeteivel: „Kislányként nem örültem semminek. Magányos voltam, keveset nevettem. Álmodoztam és minden nap azt képzeltem, hogy másnap végre elkezdem jól érezni magam”- mutat rá lelki alkatára. Gyermekkori depressziója kitartott kamaszkorában, majd felnőve is, hosszú és kíméletlen önismereti utat bejárva lett képes elfogadni és alaposan kiismerni saját terhét, együtt élni vele és felelősséget vállalni önmaga jól létéért.
A II. helyezett Köves Andrea lett, aki arról ír: „Én nem vagyok bátor. Csak sodródó. Így ahogy múltak az évek, felültem én is a jól ismert családi expresszre, egyszer csak belezuhantam a mélységbe a fájó lelkiismeretemmel és boldogtalanságommal együtt”- utal korát megelőző modernitású szüfrazsett nagyanyjára, kinek példamutató lázadása mindig elbűvölte a visszahúzódóbb természetű nőt.
„Számomra a bátorság a döntésről szól, a döntés szabadságáról. Arról, hogy félek ugyan, de megteszem, ami előttem áll”- közli a III. helyezett Baksa Anna, aki egész életében a félelmeivel dacolt, egyiket győzte le a másik után: kutyák, pókok meghódítva, a víziszony búvárkodással gyógyítva. Aztán érkezett az életébe a rák, ami a jelenben jelenti a nagy kihívást: mer-e bátor lenni?
A VÁLTOZÁSHOZ KURÁZSI KELL
„Fel kell építenem önmagamat egy új szerepkörben: amikor a gyerekek leválófélben vannak, sőt, amikor már leváltak. Amikor már nem magam vagyok az életük nélkülözhetetlen része. Fontos vagyok-e egyáltalán még számukra? Önmagam számára fontos vagyok-e? Egyáltalán: ki vagyok én nélkülük?” – teszi fel a kérdést Köves Béláné Anna, aki az Örökifjú díjat vehette át. A válása után gyermekeit egyedül nevelő asszony élete során több bátor döntést hozott: biztonságos munkahelyét a bizonytalanabb vállalkozói létre cserélte, kiszámítható egzisztenciát teremtve mindkét gyermekének. Életében a fordulatot a gyerekek korai elköltözése hozta meg, önvizsgálatot gyakorolva szerető, de szoros anyai köteléke felett. Ekkor talált a Terézanyu Klubra, a támogatói közösség hatására nyugdíjasként újra iskolapadba ült, és mentálhigiénés segítő képesítést szerzett, majd létrehozott egy önsegítő csoportot hasonló nehézségekkel küzdő nők számára. Időközben gyermekei ismét közelebb kerültek hozzá, elismerve édesanyjuk teljesítményét. A sportos nagyi rollert és evezőlapátot ragadott, a lelki megújulást a testiekkel is kiegészítve.
Nem ő az egyetlen, aki arról ír, hogy nem szabad elfogadni a megváltoztathatatlannak tűnő helyzeteket. A Nők Lapja Psziché különdíjasa, Kunsági Raffer Gabriella a családjában öröklődőnek ítélt alkoholizmusnak áll ellen, pályázatában arról vall, milyen romboló ereje van a szűk közösségek stigmatizációs gyakorlatának: „Apu is egyre inkább az alkohol rabja lett, és a nénik a pusztában már nem előttem mondták, hogy tiszta Raffer, hanem a hátam mögött. Persze megjegyzésekkel, hogy ez is biztos tiszta Raffer LESZ. Gúnyosan, epésen”- emlékszik vissza gyerekkorára. A most 45 éves nő eddigi élete során tudatosan elutasította az alkoholt, és csak néhány éve vette a bátorságot, hogy borász barátnőjének segítségével megismerkedjen a kulturált borfogyasztás élményével, gyermekeinek is a mértékletesség mintáját nyújtva.
Idén először a Nők Lapja Évszakok különdíjat is kiosztották; a Hollandiában élő Weijters-Répási Márta pályázatában arról ír, hogy mekkora bátorságpróbát jelent számára a közelmúltban vastagbél-rákkal diagnosztizált férjének ápolása, három gyermekének nevelése egy, ugyan 18 éve – de mégis idegen országban élve. A megszégyenítésre adott bátor választ a 14 éves Riczu Sára, őt Őstehetség díjjal ismerte el a zsűri. Pályázatában arról mesél, milyen törést okozott az életében egy szerencsétlenül kivitelezett szertorna-gyakorlat, melynek következtében balesetet szenvedett. Soha többé nem akart a korlát közelébe menni, még iskolát is váltott, de szerencsére az új tornatanár felfedezte a lányban a tehetséget, és visszasegítette az elbátortalanodott lányt a legjobbak közé.
Főnix madár díjas lett az 59 éves Nagy Éva, aki hosszú utat járt be, míg ma Izlandon dolgozik vezető pozícióban. Az erdélyi diplomás pénztárosból lett középvezető, két gyermekét egyedül nevelő anya a semmiből építette fel és újra az életét. 14 évig egy magyarországi tanyán gazdálkodott, de annak is vége lett:… a munkám elvesztése volt az utolsó löket. Összetömörítettem az életemet két bőröndbe, és új életet kezdtem itt, Izlandon. A fia után ment a bátor nő, ma az angol nyelv tanulása után az izlandit is el kívánja sajátítani az életét kiteljesedettnek megélő asszony.
A TABUDÖNTŐ TERÉZANYUK
A Mersz-e bátor lenni? felhívásra merész pályázatok érkeztek, melyben a nők olyan, a társadalomban tabu témának számító történetekkel is a nyilvánosság elé léptek, mint a gyermekbántalmazás, vagy a sokakat sújtó, a közbeszédből mégis teljesen hiányzó vaginizmus jelensége. A 25 éves Magasházi Virág zavarba ejtően őszinte történetéért Csendtörő díjat osztott ki a zsűri. Pályázatában azt tárja a külvilág felé, milyen lelki és testi fájdalmat jelent számára mindaz, ami a női szexualitással jár: „Fáj a belátás: problémám van. Fáj a szégyen, hogy nem mertem megvallani senkinek. Fáj, hogy nem ismerem a saját szexualitásomat, hogy megmagyarázhatatlan módon félek olyan dolgoktól, amik a nőiségemhez hozzátartoznak. Aztán rájöttem, hogy ez a probléma nem csak a vaginizmusról szól, hanem arról is, hogy 25 évesen nem tudok és nem is szeretek nő lenni”- írja a most magára ismerő fiatal nő.
A családon belüli erőszak és a gyermekbántalmazás témájában is több írás érkezett idén, ezek közül Babity Mária vallomása nyerte el a Rettenthetetlen díjat. Gyermekkorában apja rendszeresen és módszeresen bántalmazta mind lelkileg mind fizikailag, írásmódjában a szenvtelen történetmondás különös erővel festi le a történteket: „A konyhában a ruhafogason tároltuk az aktuális fenyítőeszközt. Ez időnként apám nadrágszíja volt, de azt nem szerette annyira, mert nem lehetett igazán nagyot ütni vele. Így idővel beszerzett egy hosszú, félujjnyi vastag bőrszíjat – olyat, amilyenből az ostorokat is készítik. Kétrét hajtva használta, hogy a hurkos vége rátekeredjen a testemre. Így sokkal nagyobbat csíp”. Hiába kért segítséget a családon belül és az orvosához fordulva, a családon belüli erőszak ma is, évtizedekkel korábban is tabu témának számított. Sorsát maga kezébe véve hagyta el az agresszor apát és vágott bele egy új életbe, támogató társsal oldalán. Közös lelki munkájuk eredményeként az önbizalmában sérült nő megküzdve számos félelmével és szorongásával éli boldog életét férje oldalán.
Idén Hősnő díj is született egy másik, tabunak ítélt női témában, ami a funkcionális meddőséget jelenti. Ez az az állapot, amikor lelki, és nem testi okai vannak a fogamzás-képtelenségnek. Békési Tímea nem először írt a Terézanyu pályázatra. A korábbiakban már megismertette a közönséggel, milyen terhet jelentett életében az, hogy alkoholbeteg családba született, hogy felépülőben lévő társfüggő. Harmadik férje oldalán élte meg azt a tényt, hogy az évtizedeken át tartó önismereti munka után kifutott az időből: már nem tartozik a szülőképes nők közé. Pályázata megrázó búcsúlevél a soha meg nem született gyermekéhez.
Díjnyertes „egyperces” videoüzenetében Tóth Kata emlékezetes elszólása és mosolya teszi erősebbé és bátrabbá azokat, akik feladnák a küzdelmet a rákkal.
A 8. Terézanyu pályázaton összesen 13 díjat osztottak ki, az egyéni írások a terezanyu.hu oldalon is olvashatóak lesznek.
A Terézanyu pályázat díjazottjai:
Fődíj: Tóth-Zsiga Borbála
II. helyezett: Köves Andrea
III. helyezett: Baksa Anna
Richter a Nőkért díj: Lázár Eszter
Őstehetség díj: Riczu Sára
Rettenthetetlen díj: Babity Mária
Főnix díj: Nagy Éva
Csendtörő díj: Magasházi Virág
Hősnő díj: Békési Tímea
Örökifjú díj: Köves Béláné Anna
Legjobb video: Tóth Kata
Nők Lapja Psziché különdíj: Kunsági Raffer Gabriella
Nők Lapja Évszakok különdíj: Weijters-Répási Márta
