2017. október 10. | Fejes Réka

Feltörekvők: Bohony Beatrix, a Marbushka játékkészítője

A Marbushka játékai nem csak a gyerekkor puha, meleg érzését keltik azokban, akik a kezükbe veszik őket, Bohony Beatrix arra is törekszik, hogy környezetbarát anyagokból készüljenek. A keze nyomán valódi értékek elevenednek meg a babák és társasjátékok elkészítésekor.

Mesélj a Marbushka indulásáról! Egyáltalán mit jelent a „Marbushka”?

Kezdetben grafikus-fotós házaspárként egy reklámstúdiót vezettünk a férjemmel és az évek múlásával minden feladatkörében otthonosan mozogtunk. Furcsa belegondolni, hogy minden akkor készült munkánk csak bemelegítés volt ahhoz, amit most csinálunk. Rengeteg arculat, termék és rekámfotó került ki a kezünk közül, ami fontos volt ahhoz, hogy a játékokat és a hozzájuk kapcsoló világot itt és most a lehető legmagasabb színvonalon tudjuk elkészíteni. A váltáshoz, vagyis a Marbushka elindításához csak egy szikra kellett, a kislányunk, akivel a közös alkotás ennek a mesevilágnak a megteremtésére inspirált. A Marbushka elnevezés is neki köszönhető. Mi egy üveggolyóhoz hasonlatos színes, kerek világként láttuk új vállalkozásunkat, de hangzásában a “marble” unalmasnak tűnt, hogy pontosan kifejezze mivel is foglalkozunk valójában. Bojána mögé biggyesztett egy “shka” toldalékot és így lettünk Marbushka. Hét éve már, hogy ez alatt a márkanév alatt különleges képi világú, minőségi játékokat készítünk gyerekeknek és nem utolsó sorban a szüleiknek.

Honnan jött a játékok iránti szenvedélyed?

Talán onnan, hogy sosem találtam meg a saját világomat a létező játékokban. A történetük vagy nem ragadott meg, vagy korábban megszakadt, mint azt vártam. Gyerekként sem szerettem a leszerelős, megúszós hozzáállást és felnőttként ugyanúgy felháborít. Elképzelhető, hogy megragadt bennem egy csalódott gyerek. Ennek tükrében egyátalán nem véletlen, hogy erre kanyarodott az életünk, hiszen mindig volt bennünk egyfajta távolságtartás és bizalmatlanság a rövid életpályájú, lelketlen termékekkel szemben. Én még mindig minden játéktól csodát várok, egy világot, ami a doboz kinyitásakor feltárul, amiben el lehet merülni, amit el tudok hinni és aminek részese lehetek a játék során. Amikor Bojána óvodás volt, az ő világa insiprált. Igyekeztem az érdeklődésének megfelelő játékokat készíteni és részt venni ezekben. Most kicsit nehezebb helyzetben vagyok, mivel ő már tizenhárom éves és az életében háttérbe szorult a játék. Mi a férjemmel szerencsére még nem nőttünk fel, így a saját világunk nagyobb teret kapott. Azért a legnagyobb siker számomra továbbra is az, ha Bojána fantáziáját is sikerül megragadnom egy-egy figurával, játékmenettel és most is tovább meséli a történetüket, mint gyerekkorában.

Nem csak társasjátékokat, babákat is készítesz.

A babák szintén egy gyerekkori álom beteljesülései, szeretem a karakterüket, és bármilyen sok munkaórát ölel fel az elkészítésük mindig öröm, amikor kézbe vehetem őket. Az első baba megtervezése több hónapig tartott. A test szinte azonnal elnyerte végleges formáját, az arc kialakítása nagyon sok időbe telt. Nehéz volt feldolgoznom, hogy a fej tökéletes gömb formája csak a legegyszerűbb vonásokkal harmonizál. Ráadásul akkor a legszebb az arc, ha minden részlet egyetlen tökéletes ecsetvonással kerül a helyére, ami nagyon nagy koncentrációt igényel.
Szintén nagy kihívás a ruhák megtervezése, mert sem a babáink karaktere, sem a testalkata nem szokványos. A széles csípő és comb keskeny vállal kombinálva behatárolja a lehetőségeinket. A ruhák stílusában is ehhez kell igazodnunk, nem pedig a divathoz. Első lépésben a varrónőnk hihetelen türelemmel és precizitással alkotja meg a maketteket, prototípusokat a terveim nyomán, majd ezek elfogadása után jön az igazán embert próbáló feladat: több száz ilyen apró ruhát megvarrni ugyanolyan szeretettel és odafigyeléssel, mint az első darabot. A gyártás nem ér véget a ruhák elkészítésével, igazi, komoly divatfotózás következik, majd a díszdoboz és a betétlap elkészítése, amire meghatározott kompozícióban felvarrjuk a babát és a ruhákat. Két-három hónapba is beletelik mire egy baba a polcra kerül. Emma nem sablonos szépség, ráadásul lesütött szemmel sokaknak nehezen elfogadható. Néha furcsa reakciókat vált ki a felnőttekből, de még egyetlen gyerek sem mondta rá, hogy alszik. Nekik úgy tűnik még közelebbi az élmény, amikor egy pillanatra belfelé fordul valaki és elmosolyodik. A formái sem szokványosak, nem a jelenkori szépségideál megtestesítője. Igyekeztem egy időtlen, finom, visszafogott és nőies karaktert létrehozni, aki helyet hagy a fantáziának is. A túl direkt módon hangsúlyozott nemi jellegek a játékoknál számomra furcsának hatnak. A babáink elkészítésekor igyekeztem nem ezekre irányítani a figyelmet, mert ezek a külsőségek elveszik a figyelemet az igazán fontos dolgokról.

Ősszel két új társasjátékod is elkészült. Miből merítesz ihletet?

Engem gyakorlatilag bármi inspirál, a leglehetetlenebb, leghétköznapibb apróság is. Nincs állandó biztos forrás. Nagyon szeretem figyelni a különböző karaktereket az utcán, megragadnak gesztusok, ezek később visszaköszönnek a figuráimon. Nem titkolt szándékom éreztetni, hogy a szerethetőség minden lény karakteréből következik és nem azonos a tökéletességgel és a cukormázas szépséggel. Mostanában sokat tanulok az új technikákról és a tanulási folyamat során elkövetett bakikból szintén új ötletek pattannak ki. Ingoványos talajra tévedtem a digitális rajzolással, túl simulékony, túl hamar el lehet vele érni fotorealisztikus megoldásokat, miközben az ember el is felejti az eredeti szándékát és stílusát. Az animáció is insiprál, amivel szintén most ismerkedem. Azon túl, hogy nagyfokú önfegyelemre tanít, lehetőséget ad arra, hogy a figurák és a játékaim világa kiteljesedjenek. A karakterek árnyaltabbak lesznek és a történetek így folytatódhatnak a dobozon kívül is.

Melyik a kedvenc játékod, amit eddig készítettél?

Nehéz kérdés. Az idén megjelent játékainkkal nagyon magasra tettük magunknak a lécet. A Quick! letisztult képi világát szeretem, a Dogs&Homes-ban a kutya rajongó és lakberendező énem teljesedett ki, de mégis azt hiszem a legújabb, a Gük csodálatos világa lesz az igazi. Minden játékkal számtalanszor játszunk a megjelenés előtt és után is, ez egyfajta teszt, hogy mikor válik unalmassá és mit kéne változtatni rajta. A Güket hónapok óta gyötörjük, de még mindig nem fáradtunk bele. Az egyszerű, de kalandos játékmenet, a vicces figurák és szituációk miatt most már biztosan állíthatom, hogy a Gük a kedvencem.

Van olyan gyerekkori játékod vagy élményed, ami hat a munkádra?

Konkrét játék nincs, sőt nem is igazán társasoztunk otthon. Kevés olyan játékom volt, amit a család is szívesen játszott volna velem, így tudat alatt nyilván ez is inspirált arra, hogy olyan játékokat tervezzek, amiben a szülők is örömüket lelik és így nem teher együtt játszani a gyerekekkel.

Jelenleg Hollandiában élsz. A játékok külföldön is elérhetőek?

A játékaink meglepő módon már induláskor külföldön voltak népszerűbbek. Először kizárólag magyar nyelvű dobozokban hoztuk forgalomba őket, de nagyon hamar korrigálnunk kellett a döntésünket és néhány hónap leforgása alatt a dobozokon már négy, kicsit később hat nyelv szerepelt, a játékszabályok pedig azóta is tíz nyelven elérhetőek. Jelenleg Hollandiában élünk, ahol új kultúra, új vizuális nyelv vesz körül és persze rengeteg inspiráció érkezik. Figyelünk, rengeteget tanulunk és igyekszünk hasznosítani a tervezési és gazdasági folyamatokban az itteni tapasztalatainkat. Bízunk a játékaink minőségében és reméljük, hogy itt is szeretni fogják a világunkat.

A társasjátékjáték tervezés melyik része állít a legnagyobb kihívás elé?

Továbbra is az álmok és a lehetőségek összehangolása a legnagyobb kihívás számomra. Ötletekből kifogyhatatlan vagyok, a lányom fogékony minden őrültségre ami kipattan a fejemből és szerencsére a férjem is kivárja, amíg elhal a lelkesedés és az idő a racionalitás irányába tereli terveimet.

Mit szeretsz a legjobban a munkádban?

A szabadságot szeretem benne a legjobban, hogy bár ezer dolgot tartok egyszerre kézben, én dönthetem el a sorrendet. Mindig az a munkafolyamat kerülhet elő, amelyikhez éppen ötletem van. A férjem nyilván másképpen látja ezt a dolgot, biztosan megosztaná velem azt az észrevételét, hogy aki napi huszonnégy órát dolgozik, az egy kicsit sem szabad. De így jár, akinek a munkája a hobbija.
Szeretem azt is, hogy közvetlen kapcsolatunk van a vásárlóinkkal. Nagyon fontos, hogy érezzék, hogy mi felelőséggel állunk a játékaink mögött. Ha bármi észrevételük, problémájuk lenne, azonnal reagálunk rá. Örülök a visszajelzéseknek és jó látni, hogy akik kedvelnek minket milyen lelkesen vesznek részt a játéktervezés folyamatában és a mindennapjainkban.

A Marbushka egy családi műhely, a munkában a férjed és a kislányod is részt vesz.  Hogy működtök együtt?

A férjem a kevésbé hálás részt, a gyártást és a forgalmazást tartja kézben és ezen kívül minden ügyes-bajos dolgot, ami még felmerül. Én képviselem a kreatív vonalat: előrukkolok új játék ötletekkel, megrajzolom, megtervezem, lefotózom a kész termékeket. Festem a babákat, a blogot szerkesztem, írom és fotózom, a Facebookon és az Instagramon tartom a kapcsolatot a követőinkkel. Bojána továbbra is a Marbushka múzsája, tesztközönsége és kritikusa. Mivel már kész felnőtt, így a műhelyben ő már nem csak teszteli a játékokat hanem nagy szerepe van ezek megtervezésében is. Igyekszem megerősíteni benne, hogy milyen tehetséges, így egyre több játékba csempészem be a rajzait.

Mit jelent számodra a család?

Azon túl, hogy vidám, kreatív kis csapat vagyunk és inspiráljuk egymást, biztos vagyok benne, hogy a család mindannyiónknak a biztonságot is jelenti, az odafigyelést és a maximálist támogatást. Nem mindig szerencsés dolog, ha a család tagjai együtt dolgoznak, főleg, ha ennyire különböző karakterekről van szó, mint mi vagyunk. A munkánk bármilyen mesebeli dolognak is tűnik, vannak kritikus időszakok, amikor nagyon embert próbáló tud lenni. Fontos, hogy mindent ki- és megbeszéljünk és ne csak elfogadjuk, de meg is becsüljük a különbözőségünket. Ha mindezt szem előtt tartjuk és sikerül korlátokat szabni, hogy mikor ér véget a munka és mikor kezdődik az élet akkor még a hétköznapok is csodásak lesznek.

Mik a terveid a jövőre nézve?

Nagyon szeretem a térbeli játékainkat, amik kiemelkednek a tábla síkjából, így jónéhány hasonló ötlet körvonalazódott a fejemben. Szeretnék összekapcsolható játékokat készíteni, amik egyenként és külön-külön is játszahatóak, attól függően, hogy mennyi idő van rá. A babákkal szintén rengeteg tervem van, jó lenne, ha maradna időm kis szériás vagy egyedi darabokat is készíteni belőlük. Ami a legfontosabb, hogy a már meglévő játékainkhoz és persze a jövőbeliekhez is készítenék kis animációkat – persze jó lenne tanulni is hozzá, de amilyen gyorsan pörgök, nehéz időt szakítani az elméletre.

Szólj hozzá te is!

Még több Életmód